Szerkesztő:Egyed/1896OGY
|
Az 1896-os országgyűlési választásokat október 29-e és november 4-e között bonyolították le. A választásokon a Szabadelvű Párt győzőtt, így Bánffy Dezső folytathatta a munkáját a kormány élén.
A Szabadelvű Párt sorozatban hetedik győzelmét arathatta le ezen a választáson. 290 képviselőjük hetven százalékos arányt jelentett az országgyűlésben. A kiegyezést elutasító ellenzéki erők két pártra szakadva vágtak neki a voksolásnak, mind a kettő a Függetlenségi Párt nevet viselte. A két párt összesen 66 helyhez jutott. A kettő közül a Kossuth Ferenc, Eötvös Károly és Justh Gyula vezette párt 50, míg az Ugron Gábor vezette párt 11 kerületben nyert. Az Apponyi Albert vezette, a kiegyezést elfogadó, de nemzeti alapokon álló Nemzeti Párt 33 képviselővel jutott be az országgyűlésbe. Az előző évben létrejött Katolikus Néppárt pedig 18 kerületben nyerte el a választók bizalmát. Bekerült még az országgyűlésbe tíz pártonkívüli és egy román nemzetiségű képviselő.
A 413 egyéni választókerületből 149-ben egyhangúan, 264-ben pedig tényleges szavazással választottak képviselőt. A szavazással eldőlt kerületekben a választásra jogosultak közel háromnegyede, több mint négyszázezer polgár adta le a voksát.
Előzmények
szerkesztésAz előző választásokat 1892-ben tartották, ami a Szabadelvű Párt győzelmét hozta. Az év végén lemondott Szapáry Gyula miniszterelnök, helyét a kormány pénzügyminisztere, Wekerle Sándor foglalta el.
Az 1894-es év meghatározó eseménye az emigrációban élő Kossuth Lajos halála és magyarországi temetése volt.
Ezekben a hónapokban a fő belpolitikai viták az egyházpolitikai törvények körül forogtak. Több lépcsőben a Wekerle-kormány elfogadtatta az egyház és állam szétválasztását, többek között a polgári házasság bevezetését is. A törvények elfogadása igen éles vitákat váltott ki, és a végső elfogadtatásuk után Wekerle Sándor le is mondott a kormány vezetéséről. Udódja a képviselőház elnöke, Bánffy Dezső lett. Bánffy a Szabadelvű Párt keményvonalasabb szárnyához tartozott.
Az egyházügyi viták következményeként az 1895-es év elején jött létre a Katolikus Néppárt. A párt legfőbb célja az egyházpolitikai törvények revíziója és esetleges visszavonása volt.
A legfőbb ellenzéki erő a Függetlenségi és '48-as Párt volt, amely azonban az 1893-as év folyamán három részre szakadt. Először az Eötvös Károly-féle csoport vált ki 23 képviselővel, és megalapították a Függetlenségi Néppártot. A maradék frakció tagjai két vezető körül csoportosultak, egyikük a Justh Gyula, másikuk az Ugron Gábor fémjelezte irányt követte. A Justh-féle párt később újraegyesül az Eötvös vezette Néppárttal, és az újraegyesült párt elnökévé Kossuth Lajos fiát, a nemrég hazatért Kossuth Ferencet választották. A belső csatározások eredményeként a Kossuth-féle és az Ugron-féle függetlenségi párt külön-külön állított jelölteket a választásokon.
Az 1892-ben megválasztott országgyűlés megbízatása öt évre szólt, ezek alapján az 1897-es év elején kellett volna választásokat tartani. 1896-ban Magyarország a honfoglalás ezer éves évfordulójára emlékezett. Az ünnepi évre tekintettel a politikai pártok fölfüggesztették a belpolitikai vitákat. Ebben a helyzetben, az ellenzék számára váratlanul, a kormányfő, Bánffy Dezső előrehozott választásokat iratott ki.
Választási rendszer
szerkesztésA választások az 1874. évi XXXIII. törvény alapján rendezték meg, amely az 1848-ban elfogadott népképviseleti választási rendszer módosítása volt.[2]
A választás rendszere 1848 óta lényegileg változatlan volt. Választójoggal alapvetően a húsz évesnél idősebb férfiak bírtak, közülük azonban csak azok akik megfeleltek a törvény által előírta vagyon vagy műveltségi feltételeknek (census). Így összesegében minden ötödik felnőtt férfinak volt választójoga. Az ország területét egyéni választókerületekre osztották, és ott a szavazatok több mint felét megkapó jelöltből lett képviselő. A szavazást nyiltan bonyolították le a választókerület központjában. Ha csak egy jelölt indult, akkor a szavazást egyhangúnak minősítették és az egyedüli jelöltet megválaszottnak nyilvánították.
Választójog
szerkesztésJogcím | Választó | |
---|---|---|
régi jog | 48 229 | 5,4% |
földbirtok | 587 073 | 66,0% |
házbirtok | 30 305 | 3,4% |
vegyes birtok | 6 583 | 0,7% |
jövedelem | 145 653 | 16,4% |
értelmiség | 67 763 | 7,6% |
füstök után | 4 108 | 0,5% |
Összesen | 889 714 | 100% |
A választásokon a húsz évnél idősebb férfiak közül azok vehettek részt, akiket a törvény valamilyen feltétel (census) teljesülése esetén választópolgárnak nyilvánított. A feltételek többsége az anyagi helyzetre vonatkozott (jövedelem, vagyon), de az anyagi helyzettől függetlenül, a törvény választójoggal ruházta föl az értelmiségiek tételesen fölsorolt csoportjait, valamint az 1848 előtti jogok alapján választójoggal bírók körét is. 1896-ban 890 ezer választójoggal bíró polgárt írtak össze a hatóságok. Ez a szám az összlakosság 5,6%-nak felelt meg. A felnőtt férfiak minden ötödike bírt választójoggal. A legtöbben a földbirtokosság jogán (66%) jutottak választójoghoz.
Az egyes országrészek között eltérő volt a választójoggal bírók aránya. Míg a Dunántúlon, a Duna-Tisza közén és az ország északkeleti megyéiben a felnőtt férfiak 20-25, esetenként akár 30%-a is választójogosult volt, addig az észanyugati és a déli vármegyékben 20% alatti, Erdélyben pedig alig 11%-os volt ez az arány.
A szavazás módja
szerkesztésA szavazás nyílt eljárással folyt le, azaz a szavazónak a szavazatszedő küldöttség előtt hangosan ki kellett mondania annak a jelöltnek a nevét, akire szavazott. A hivatalos nyilvántartásban rögzítették a szavazó nevét, a települést ahol lakott és hogy melyik jelöltre szavazott.
A választásokon az a jelölt nyert, amelyik az összes leadott szavazat több mint felét megkapta. Ha ilyen nem volt, akkor a két legtöbb szavazatot kapó jelölt között néhány héttel később időközi – korabeli szóhasználattal – pótválasztást tartottak. (82.§)
Szavazás jellege | Feltételek |
---|---|
Egyhangú |
|
Tényleges |
|
A választás jellegzetessége, hogy nem minden esetben számolták össze a leadott szavazatokat. Tényleges szavazást csak akkor tartottak, ha volt legalább két olyan jelölt, akinek a szavazás kezdetén legalább tíz támogatója megjelent. Ennek hiányában egyhangúnak nyilvánították a voksolást, és a talpon maradt jelöltet megválaszottnak tekintették. Ugyanezt az eljárást követték abban az esetben is, ha az ellenjelöltek a szavazás menete közben visszaléptek. Ezekben az esetekben a szavazatokat sem számolták meg, ebből közvetkezően a szavazati arányok megoszlása is csak részlegesen tárható fel.
Választókerületek
szerkesztésAz ország területe 413 egyéni választókerületre oszlott. A választójogosultak száma az egyes választókerületek között szélsőségesen egyenlőtlenül oszlott el. A választókerületek többségében egy és négyezer közé esett a választók száma, a legjellemzőbb a két-háromezres kerület volt. Ugyanakkor volt egy tucat olyan kerület is, ahol kevesebb mint 500 választó lakott, és volt egy bő tucat olyan is ahol ötezernél több élt.
Bírálatok
szerkesztésA választási rendszer több eleme is kifogásolható volt. Ezek egy része mai szemmel nagyon élesnek tűnik, ugyanakkor a korabeli nemzetközi környezetben nem, vagy csak enyhén kiugróak voltak.
Ilyen például a választójog erősen korlátozott volta. Ennek egy része a korabeli gondolkodásból fakadt (például a nők kizárása a választójogból), más része viszont társadalmi feszültségekből fakadt. A nemzetiségek tömeges részvételét a választásokon csak úgy tudták korlátozni, hogy magasan tartották a census mértékét.
Az 1848-ben még elfogadottnak számított nyílt szavazás módja viszont a századfordulón már meglehetősen avittnak számított. A visszaélések itt sokkal kevésbé megfoghatóak voltak. Jellemzően valamelyik állami hivatal kezdett bele valamelyik választópolgári kör vonatkozásában olyan vizsgálatba, amelynek csak a választások után lett eredménye. (Például bolti engedélyek, tűzvédelmi szabályok stb.)
A választókerületek beosztása pedig a világszerte ismert választókerület-manipulációk sorába tartozott. Az egyes választókerületek közötti választójogosultak számabeli eltérés olyan mértékű volt, ami alapvetően meghatározhatta a választás végeredményét. Ennek megfelelően az ország külső szélein, ahol a lakosság jelentős része valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozott, a választójogosultak száma viszont kifejezetten alacsony volt, többnyire a kormánypárti jelöltjei nyerték a választásokat.
Részvétel
szerkesztésVálasztó- kerület |
Választó- jogosult |
Szavazó | Részvétel | |
---|---|---|---|---|
Tényleges szavazás |
264 | 587 970 | 432 449 | 73,55% |
Egyhangú szavazás |
149 | 301 744 | nincs adat | |
Összesen | 413 | 889 714 |
A 413 választókerületből tényleges szavazásra 264 kerületben került sor, a további 149-ben egyhangú eredmény született. A 264 ténylegesen szavazó kerületben az 588 ezer választójoggal rendelkező polgár közül 432 ezer ment el szavazni (74%). Az egyhangú szavazással eldőlt kerületekben nem ismeretesek a részvételi adatok. (Lásd erről a szavazás módja fejezetet.)
Eredmények
szerkesztésPárt | Tényleges szavazás |
Egyhangú szavazás |
Képviselő | +/– 1892 óta | ||
---|---|---|---|---|---|---|
Szabadelvű Párt | 170 | 120 | 290 | 70,22% | +47 | |
Függetlenségi és '48-as (Kossuth) Párt | 37 | 13 | 50 | 12,11% | –36 | |
Nemzeti Párt | 25 | 8 | 33 | 7,99% | –28 | |
Katolikus Néppárt | 15 | 3 | 18 | 4,36% | Új | |
Függetlenségi és '48-as (Ugron) Párt | 8 | 3 | 11 | 2,66% | –4 | |
pártonkívüliek | 8 | 2 | 10 | 2,42% | +2 | |
Román Nemzeti Párt | 1 | 0 | 1 | 0,24% | Új | |
Összesen | 264 | 149 | 413 |
A szavazással eldőlt kerületek közel kétharmadában, 170 helyen a Szabadelvű Párt jelöltjei nyertek. Ugyanakkor ezt az eredményt a szavazatok alig több mint felének a begyűjtésével érték el (51%). A második helyen a Kossuth-féle függetlenségiek végeztek közel hetvenezer szavazattal (16%), ami 37 megválasztott képviselőt jelentett.
A harmadik és negyedik helyen a Katolikus Néppárt és a Nemzeti Párt végeztek. A katolikusok több szavaztot, bő hatvanezret kaptak (14%), ám ez csak 15 képviselői helyet biztosított a számukra, míg a Nemzeti Párt jelöltjei közül huszonöten arattak győzelmet, pedig összesen alig negyvenezer voks érkezett rájuk (9,4%).
Nyolc képviselőt küldhetett még az országgyűlésbe az Ugron-féle függetlenségi párt (6,5%), és ugyanennyi jelölt pártonkívüliként aratott győzelmet (2,3%). A Román Nemzeti Párt egyetlen helyen tudott képviselőválasztást nyerni.
Az egyhangú eredménnyel végződő kerületek döntő többségét, több mint 80%-át a Szabadelvű Párt nyerte el.
Szavazat arányok
szerkesztésPárt | Szavazat | Elnyert kerület | |||
---|---|---|---|---|---|
Szabadelvű Párt | 218 528 | 50,53% | 170 | 64,39% | |
Függetlenségi és '48-as (Kossuth) Párt | 68 332 | 15,80% | 37 | 14,02% | |
Nemzeti Párt | 40 594 | 9,39% | 25 | 9,47% | |
Katolikus Néppárt | 61 918 | 14,32% | 15 | 5,68% | |
Függetlenségi és '48-as (Ugron) Párt | 28 180 | 6,52% | 8 | 3,03% | |
pártonkívüliek | 13 720 | 2,33% | 8 | 3,03% | |
Román Nemzeti Párt | 562 | 0,13% | 1 | 0,38% | |
Magyarországi Szociáldemokrata Párt | 604 | 0,14% | 0 | ||
ismeretlen | 11 | < 0,01% | 0 | ||
Összesen | 432 449 | 264 |
Az új országgyűlés
szerkesztésPárt | Képviselő | ||
---|---|---|---|
Szabadelvű Párt | 290 | 70,22% | |
Függetlenségi és '48-as (Kossuth) Párt | 50 | 12,11% | |
Nemzeti Párt | 33 | 7,99% | |
Katolikus Néppárt | 18 | 4,36% | |
Függetlenségi és '48-as (Ugron) Párt | 11 | 2,66% | |
pártonkívüliek | 10 | 2,42% | |
Román Nemzeti Párt | 1 | 0,24% | |
Összesen | 413 |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f A szavazás jellege kétféle lehetett. A tényleges szavazás, vagy szavazásos kifejezés a ténylegesen megtartott szavazással elnyert képviselői helyeket jelenti, míg az egyhangú a több jelölt hiányában közfelkiáltással, s így a szavazatok megszámlálása nélkül megszerzett választókerületeket jelenti. Bővebben lásd a szavazás módja fejezetet.
- ↑ A törvény szövege: 1874. évi XXXIII. törvénycikk az 1848:V. törvénycikk és az erdélyi II. törvénycikk módositásáról és kiegészitéséről. Ezer év törvényei. Wolters Kluwer. (Hozzáférés: 2018. június 27.), a törvény indoklása: 1874. évi XXXIII. törvénycikk indokolása az 1848:V. törvénycikk és az erdélyi II. törvénycikk módositásáról és kiegészitéséről. Ezer év törvényei. Wolters Kluwer. (Hozzáférés: 2018. június 27.). Az 1848-ban elfogadott törvények közül a magyarországi: 1848. évi V. törvénycikk az országgyülési követeknek népképviselet alapján választásáról. Ezer év törvényei. Wolters Kluwer. (Hozzáférés: 2018. június 27.), illetve az erdélyi: 1848. évi erdélyi II. törvénycikk a legközelebbi közös hongyülésre küldendő követek népképviselet alapján választásáról. Ezer év törvényei. Wolters Kluwer. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
Következő választás
szerkesztés
|
Forrás
szerkesztés- Az 1896., 1901. és 1905. évi általános választások és az ezekhez csatlakozó pótválasztások eredménye. Magyar Statisztikai Évkönyv (Új Folyam XII.). Központi Statisztikai Hivatal, 1904 (Hozzáférés: 2018. június 23.)
- https://mandadb.hu/tetel/474257/Magyar_statisztikai_evkonyv_1910_U_F_18
További információk
szerkesztés- Választási térkép, 1896. A magyarországi országgyűlési képviselőválasztási kerületek térképei. Országgyűlési dokumentumok. (Hozzáférés: 2018. június 23.)
- további térképek az 1861 és 1915 közötti időszakról
Kapcsolodó szócikkek
szerkesztés- ↑ a b c d e f A szavazás jellege kétféle lehetett. A tényleges szavazás, vagy szavazásos kifejezés a ténylegesen megtartott szavazással elnyert képviselői helyeket jelenti, míg az egyhangú a több jelölt hiányában közfelkiáltással, s így a szavazatok megszámlálása nélkül megszerzett választókerületeket jelenti. Bővebben lásd a szavazás módja fejezetet.