Wikipédia

Justh Gyula (politikus)

(1850–1917) magyar politikus, országgyűlési képviselő, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. február 25.
Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Justh Gyula (egyértelműsítő lap).

Neczpáli Justh Gyula (Necpál, 1850. január 13. – Budapest, 1917. október 9.) magyar politikus, országgyűlési képviselő, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke, Justh Zsigmond testvére.

Justh Gyula
Székely Aladár felvétele
Székely Aladár felvétele
A magyar képviselőház elnöke
Hivatali idő
1905. február 21. – 1909. november 12.
ElődPerczel Dezső
UtódGál Sándor
Született1850. január 13.
Necpál
Elhunyt1917. október 9. (67 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei úti sírkert
PártFüggetlenségi és Negyvennyolcas Párt
(kb.1879-1909, 1913-1917)
„Justh Párt” (1909-1913)
VálasztókerületMakó
GyermekeiJusth János
Foglalkozáspolitikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Justh Gyula témájú médiaállományokat.

Életpályája

szerkesztés

A nemesi származású neczpáli Justh család sarja. Turóc vármegyében született, neczpáli Justh István (1821–1904), földbirtokos, és nemesbükki Pákozdy Matild (1831–1898) gyermekeként.[1][2] Jogi tanulmányainak befejezése után 1876-ban a gyulai járás főszolgabírója lett, függetlenségi álláspontja miatt azonban 1878-ban a kormányzó Szabadelvű Párt megbuktatta. Ezután egy időre tornyai birtokára vonult vissza, később Csanád vármegyei birtokán gazdálkodott.

1884-ben Makón országgyűlési képviselővé választották, haláláig Csanád vármegye függetlenségi párti képviselője volt. Gyakran emelte fel szavát a polgári demokratikus reformokért. A Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártnak 1891-ben alelnöke, 1893-ban, Irányi Dániel halálát követően az elnöke lett. Döntő szerepe volt a liberális egyházpolitikai reformok keresztülvitelében az első Wekerle-kormány idején. Miután a negyvennyolcas frakciók szétváltak, szakított az Ugron Gábor vezette csoporttal.

Bár a párt egyesülésekor ismét elnök lett, 1895-ben lemondott pártelnöki tisztségéről a hazatért Kossuth Ferenc javára. Két évvel később szerepet vállalt a büntető perrendtartás ún. sajtóparagrafusa elleni megmozdulásokban. 1898-ban egyik vezetője volt a Bánffy-kormányt megbuktató obstrukciónak.

1905-ben megválasztották a képviselőház elnökének. Eltérően Kossuth Ferenctől, Justh Gyula álláspontja mérsékelt volt a horvát képviselők obstrukciójával szemben, amelyet a Kossuth által Horvátországban az államvasúti dolgozóknál bevezetett magyar szolgálati nyelv váltott ki. A szociáldemokratákkal és a polgári radikálisokkal együtt küzdött az általános választójog bevezetéséért. 1909-ben lemondott a házelnöki tisztségről, miután ellentétbe került az önálló Nemzeti Bank kérdésében a párt Kossuth Ferenc vezette szárnyával. 1912-ben ő vezette a Tisza István elleni obstrukciót. Egy évvel később a miniszterelnök politikájával szembeszegülő egyesült függetlenségi ellenzék társelnöke volt Kossuth Ferenc mellett, de a tényleges vezetést Károlyi Mihály gyakorolta, akinek polgári radikális programjával Justh egyetértett.

Élete utolsó éveit betegen töltötte, visszavonulva a politikai élettől.

Házassága és gyermekei

szerkesztés

Pesten, a római katolikus szentistvánvárosi plébánián 1874. március 14-én feleségül vette Szitányi Vilma (Pest, 1853. május 27.–†?) kisasszonyt, akinek a szülei Szitányi Vilmos, földbirtokos és Montbach Matild voltak.[3] Justh Gyula és Szitányi Vilma frigyéből született:

  • Justh Matild, Szitányi Gézáné
  • Justh János. neje: Baross Katinka
  • Justh Elza, Jakabffy Gyuláné
  • Justh Margit

Művei

szerkesztés
  • Justh Gyula beszédei az általános, egyenlő és titkos választói jog mellett és az általános politikai helyzetről 1911–1913; összeáll. Szalay Mihály, bev. Batthyány Tivadar; Az Általános Egyenlő, Titkos Választójog Országos Szövetsége–Globus, Bp., 1913

Elismerései, emlékezete

szerkesztés
 
Justh Gyula feleségével, Szitányi Vilmával, fiaival, Jánossal és Lajossal, valamint Margit lányával a tornyai kastély előtt

Irodalom

szerkesztés
  • Horváth Zoltán: Magyar századforduló (Bp., 1961)
  • Pölöskei Ferenc: A koalíció felbomlása és a Nemzeti Munkapárt megalakulása 1909–10 (Bp., 1963)

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Justh István
  2. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Justh Istvánné Pákozdy Margit
  3. ↑ familysearch.org - római katolikus anyakönyvek - Budapest (Lipótvárosi) - Justh Gyula és Szitányi Vilma házassága
  4. ↑ Tóth Ferenc dr. - Domokos László: Címerek és díszpolgárok Makón. A Makói Múzeum Füzetei, 69. Makó, 1991.

Források

szerkesztés
  • A Pallas nagy lexikona
  • Jónás Károly-Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002, 147-151. oldal. Argumentum Kiadó, 2002
  • Magyar életrajzi lexikon
  • Huszadikszázad.hu
  • Szendrei Ákos: Justh Gyula politikai pályája. A függetlenségi politizálás lehetőségei a 19-20. század fordulóján; DE Történelmi Intézet, Debrecen, 2012 (Speculum historiae Debreceniense)


Elődje:
Perczel Dezső 		Utódja:
Gál Sándor
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Justh_Gyula_(politikus)&oldid=27933373”