Justh Gyula (politikus)

(1850–1917) magyar politikus, országgyűlési képviselő, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke

Neczpáli Justh Gyula (Necpál, 1850. január 13.Budapest, 1917. október 9.) magyar politikus, országgyűlési képviselő, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke, Justh Zsigmond testvére.

Justh Gyula
Székely Aladár felvétele
Székely Aladár felvétele
A magyar képviselőház elnöke
Hivatali idő
1905. február 21. 1909. november 12.
Előd Perczel Dezső
Utód Gál Sándor

Született 1850. január 13.
Necpál
Elhunyt1917. október 9. (67 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Párt Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt
(kb.1879-1909, 1913-1917)
„Justh Párt” (1909-1913)
Választókerület Makó

Gyermekei Justh János
Foglalkozás politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Justh Gyula témájú médiaállományokat.

Életpályája szerkesztés

A nemesi származású neczpáli Justh család sarja. Turóc vármegyében született, neczpáli Justh István (18211904), földbirtokos, és nemesbükki Pákozdy Matild (18311898) gyermekeként.[1][2] Jogi tanulmányainak befejezése után 1876-ban a gyulai járás főszolgabírója lett, függetlenségi álláspontja miatt azonban 1878-ban a kormányzó Szabadelvű Párt megbuktatta. Ezután egy időre tornyai birtokára vonult vissza, később Csanád vármegyei birtokán gazdálkodott.

1884-ben Makón országgyűlési képviselővé választották, haláláig Csanád vármegye függetlenségi párti képviselője volt. Gyakran emelte fel szavát a polgári demokratikus reformokért. A Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártnak 1891-ben alelnöke, 1893-ban, Irányi Dániel halálát követően az elnöke lett. Döntő szerepe volt a liberális egyházpolitikai reformok keresztülvitelében az első Wekerle-kormány idején. Miután a negyvennyolcas frakciók szétváltak, szakított az Ugron Gábor vezette csoporttal.

Bár a párt egyesülésekor ismét elnök lett, 1895-ben lemondott pártelnöki tisztségéről a hazatért Kossuth Ferenc javára. Két évvel később szerepet vállalt a büntető perrendtartás ún. sajtóparagrafusa elleni megmozdulásokban. 1898-ban egyik vezetője volt a Bánffy-kormányt megbuktató obstrukciónak.

1905-ben megválasztották a képviselőház elnökének. Eltérően Kossuth Ferenctől, Justh Gyula álláspontja mérsékelt volt a horvát képviselők obstrukciójával szemben, amelyet a Kossuth által Horvátországban az államvasúti dolgozóknál bevezetett magyar szolgálati nyelv váltott ki. A szociáldemokratákkal és a polgári radikálisokkal együtt küzdött az általános választójog bevezetéséért. 1909-ben lemondott a házelnöki tisztségről, miután ellentétbe került az önálló Nemzeti Bank kérdésében a párt Kossuth Ferenc vezette szárnyával. 1912-ben ő vezette a Tisza István elleni obstrukciót. Egy évvel később a miniszterelnök politikájával szembeszegülő egyesült függetlenségi ellenzék társelnöke volt Kossuth Ferenc mellett, de a tényleges vezetést Károlyi Mihály gyakorolta, akinek polgári radikális programjával Justh egyetértett.

Élete utolsó éveit betegen töltötte, visszavonulva a politikai élettől.

Házassága és gyermekei szerkesztés

Pesten, a római katolikus szentistvánvárosi plébánián 1874. március 14-én feleségül vette Szitányi Vilma (Pest, 1853. május 27.–†?) kisasszonyt, akinek a szülei Szitányi Vilmos, földbirtokos és Montbach Matild voltak.[3] Justh Gyula és Szitányi Vilma frigyéből született:

  • Justh Matild, Szitányi Gézáné
  • Justh János. neje: Baross Katinka
  • Justh Elza, Jakabffy Gyuláné
  • Justh Margit

Művei szerkesztés

  • Justh Gyula beszédei az általános, egyenlő és titkos választói jog mellett és az általános politikai helyzetről 1911–1913; összeáll. Szalay Mihály, bev. Batthyány Tivadar; Az Általános Egyenlő, Titkos Választójog Országos Szövetsége–Globus, Bp., 1913

Elismerései, emlékezete szerkesztés

 
Justh Gyula feleségével, Szitányi Vilmával, fiaival, Jánossal és Lajossal, valamint Margit lányával a tornyai kastély előtt

Irodalom szerkesztés

  • Horváth Zoltán: Magyar századforduló (Bp., 1961)
  • Pölöskei Ferenc: A koalíció felbomlása és a Nemzeti Munkapárt megalakulása 1909–10 (Bp., 1963)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • A Pallas nagy lexikona
  • Jónás Károly-Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002, 147-151. oldal. Argumentum Kiadó, 2002
  • Magyar életrajzi lexikon
  • Huszadikszázad.hu
  • Szendrei Ákos: Justh Gyula politikai pályája. A függetlenségi politizálás lehetőségei a 19-20. század fordulóján; DE Történelmi Intézet, Debrecen, 2012 (Speculum historiae Debreceniense)


Elődje:
Perczel Dezső
A magyar Országgyűlés elnöke
1905. febr. 21.1909. nov. 12.
Utódja:
Gál Sándor