Justh Gyula (politikus)
Neczpáli Justh Gyula (Necpál, 1850. január 13. – Budapest, 1917. október 9.) magyar politikus, országgyűlési képviselő, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke, Justh Zsigmond testvére.
| Justh Gyula | |
.jpg) | |
| Székely Aladár felvétele | |
| A magyar képviselőház elnöke | |
| Hivatali idő 1905. február 21. – 1909. november 12. | |
| Előd | Perczel Dezső |
| Utód | Gál Sándor |
| Született | 1850. január 13. Necpál |
| Elhunyt | 1917. október 9. (67 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Párt | Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt (kb.1879-1909, 1913-1917) „Justh Párt” (1909-1913) |
| Választókerület | Makó |
| Gyermekei | Justh János |
| Foglalkozás | politikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Justh Gyula témájú médiaállományokat. | |
Életpályája szerkesztés
A nemesi származású neczpáli Justh család sarja. Turóc vármegyében született, neczpáli Justh István (1821–1904), földbirtokos, és nemesbükki Pákozdy Matild (1831–1898) gyermekeként.[1][2] Jogi tanulmányainak befejezése után 1876-ban a gyulai járás főszolgabírója lett, függetlenségi álláspontja miatt azonban 1878-ban a kormányzó Szabadelvű Párt megbuktatta. Ezután egy időre tornyai birtokára vonult vissza, később Csanád vármegyei birtokán gazdálkodott.
1884-ben Makón országgyűlési képviselővé választották, haláláig Csanád vármegye függetlenségi párti képviselője volt. Gyakran emelte fel szavát a polgári demokratikus reformokért. A Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártnak 1891-ben alelnöke, 1893-ban, Irányi Dániel halálát követően az elnöke lett. Döntő szerepe volt a liberális egyházpolitikai reformok keresztülvitelében az első Wekerle-kormány idején. Miután a negyvennyolcas frakciók szétváltak, szakított az Ugron Gábor vezette csoporttal.
Bár a párt egyesülésekor ismét elnök lett, 1895-ben lemondott pártelnöki tisztségéről a hazatért Kossuth Ferenc javára. Két évvel később szerepet vállalt a büntető perrendtartás ún. sajtóparagrafusa elleni megmozdulásokban. 1898-ban egyik vezetője volt a Bánffy-kormányt megbuktató obstrukciónak.
1905-ben megválasztották a képviselőház elnökének. Eltérően Kossuth Ferenctől, Justh Gyula álláspontja mérsékelt volt a horvát képviselők obstrukciójával szemben, amelyet a Kossuth által Horvátországban az államvasúti dolgozóknál bevezetett magyar szolgálati nyelv váltott ki. A szociáldemokratákkal és a polgári radikálisokkal együtt küzdött az általános választójog bevezetéséért. 1909-ben lemondott a házelnöki tisztségről, miután ellentétbe került az önálló Nemzeti Bank kérdésében a párt Kossuth Ferenc vezette szárnyával. 1912-ben ő vezette a Tisza István elleni obstrukciót. Egy évvel később a miniszterelnök politikájával szembeszegülő egyesült függetlenségi ellenzék társelnöke volt Kossuth Ferenc mellett, de a tényleges vezetést Károlyi Mihály gyakorolta, akinek polgári radikális programjával Justh egyetértett.
Élete utolsó éveit betegen töltötte, visszavonulva a politikai élettől.
Házassága és gyermekei szerkesztés
Pesten, a római katolikus szentistvánvárosi plébánián 1874. március 14-én feleségül vette Szitányi Vilma (Pest, 1853. május 27.–†?) kisasszonyt, akinek a szülei Szitányi Vilmos, földbirtokos és Montbach Matild voltak.[3] Justh Gyula és Szitányi Vilma frigyéből született:
- Justh Matild, Szitányi Gézáné
- Justh János. neje: Baross Katinka
- Justh Elza, Jakabffy Gyuláné
- Justh Margit
Művei szerkesztés
- Justh Gyula beszédei az általános, egyenlő és titkos választói jog mellett és az általános politikai helyzetről 1911–1913; összeáll. Szalay Mihály, bev. Batthyány Tivadar; Az Általános Egyenlő, Titkos Választójog Országos Szövetsége–Globus, Bp., 1913
Elismerései, emlékezete szerkesztés
- Makó város díszpolgári címmel ismerte el munkásságát;[4] nevét utca is viseli a városban (a Békéscsaba felől idáig húzódó 4432-es út egyik belvárosi szakasza).
Irodalom szerkesztés
- Horváth Zoltán: Magyar századforduló (Bp., 1961)
- Pölöskei Ferenc: A koalíció felbomlása és a Nemzeti Munkapárt megalakulása 1909–10 (Bp., 1963)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Justh István
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Justh Istvánné Pákozdy Margit
- ↑ familysearch.org - római katolikus anyakönyvek - Budapest (Lipótvárosi) - Justh Gyula és Szitányi Vilma házassága
- ↑ Tóth Ferenc dr. - Domokos László: Címerek és díszpolgárok Makón. A Makói Múzeum Füzetei, 69. Makó, 1991.
Források szerkesztés
- A Pallas nagy lexikona
- Jónás Károly-Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002, 147-151. oldal. Argumentum Kiadó, 2002
- Magyar életrajzi lexikon
- Huszadikszázad.hu
- Szendrei Ákos: Justh Gyula politikai pályája. A függetlenségi politizálás lehetőségei a 19-20. század fordulóján; DE Történelmi Intézet, Debrecen, 2012 (Speculum historiae Debreceniense)
| Elődje: Perczel Dezső |
|
Utódja: Gál Sándor |
