Perczel Dezső

(1848–1913) politikus, belügyminiszter,

Bonyhádi Perczel Dezső Miklós József Emil (Szekszárd, 1848. január 18.Bonyhád, 1913. május 18.), Magyarország belügyminisztere, szabadelvű párti politikus, császári és királyi valóságos belső titkos tanácsos, országgyűlési képviselő, az I. osztályú Vaskorona rend lovagja, a képviselőház elnöke, az Országos Nemzeti Munkapárt díszelnöke.[1]

Perczel Dezső
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő
1895. január 15. – 1899. február 26.
Előd Hieronymi Károly
Utód Széll Kálmán

Születési név Perczel Dezső Miklós József Emil
Született 1848. január 18.
Szekszárd
Elhunyt1913. május 18.
Bonyhád
Sírhely Bonyhád
Párt

Szülei

Perczel Béla

Boronkay Elvira
Házastársa Perczel Júlia
Foglalkozás politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Perczel Dezső témájú médiaállományokat.

Életpályája szerkesztés

Az előkelő nemesi származású bonyhádi Perczel család sarja. Apja dr. bonyhádi Perczel Béla (18191888), Magyarország igazságügy-minisztere, jogász, a Magyar Királyi Kúria elnöke, szabadelvű párti politikus, 1848-ban Tolna vármegye alispánja volt; anyja boronkai és nezettei Boronkay Elvira (18271894). Az apai nagyszülei bonyhádi Perczel Sándor (17781861), nemesi felkelők gyalog századosa, földbirtokos, és kajdacsi Kajdacsy Erzsébet (17821836) voltak. Az anyai nagyszülei boronkai és nezettei Boronkay Miklós (17821861), földbirtokos és jeszenicei Jankovich Apollónia (17831835) voltak. Fivérei: bonyhádi Perczel Dénes (18531933), tábornok, Ferenc József-rend lovagja, Perczel Ferenc (18561914), az OMGE igazgató tanácsának tagja, a Magyar Mezőgazdák Szövetsége vezérigazgatója, Perczel Aurél (18501877) és Perczel Béla (18511917). Leánytestvére Perczel Gizella (18461915),[2] akinek a férje nemes Hegedüs Imre (18411886), pénzügyminisztéri osztály tanácsos, a kassa-odebergi vasút felügyelő bizottsága tagja.[3]

Jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezte, ahol ügyvédi oklevelet nyert. 1868-ban Baranya vármegye tiszteletbeli, majd első aljegyzője, 1871-ben Tolna vármegye völgységi járása szolgabírája, 1877-ben Tolna vármegye alispánja lett. A vármegye kormányzását tíz és fél évig erélyesen vezette; különösen nagy érdemeket szerzett vármegyéje közlekedési viszonyainak fejlesztésében, ahol részt vett a Budapest-Pécs vasútvonal és a szekszárd-rétszilai (helyi érdekű) vasút létrehozásában. Az 1887. évi választások alatt vármegyéjének két kerülete, a bonyhádi és pincehelyi kérte fel jelöltjéül, s ő a kettő közül az előbbinek megbízását fogadta el, amelyet azután is képviselt. A szabadelvű párthoz csatlakozott, ahol csakhamar nagy jelentőségre s népszerűségre tett szert.

Az 1887-1892 közötti ciklus alatt tagja és jegyzője volt a közigazgatási bizottságnak, mely őt a vármegyei reform-javaslat előadójává választotta; elnöke volt a kérvényi és az egyik bíráló bizottságnak is; azután pedig Bánffy Dezső elnök mellé a képviselőház másodelnökévé választották. 1895. január 15-étől 1899. február 26-áig ő volt a Bánffy-kormány belügyminisztere. Itt egyik fő híve volt a szabadelvű egyházi politikának, azon belül is a polgári házasságnak. Ő öntötte formába a törvényeket, amik ezen intézmény életbe léptetéséhez szükségesek voltak, mint például a polgári anyakönyvvezetést. Minisztériumában készült el a törvényhatóságok közigazgatási reformjának javaslata is. Ő terjesztette be a közigazgatási bírósági törvényjavaslatot is. 1896-ban valódi belső titkos tanácsossá nevezték ki. Perczel képviselte a nyitrai zoborhegyi ezredévi emlékmű felállításának ünnepén a kormányt; a jegyzők kongresszusának ő volt a védnöke és megnyitója. Számos intézkedést hozott a munkásmozgalom és a nemzetiségi mozgalmak letörésére.

1899-től 1901-ig és 1903-tól 1905-ig a képviselőház elnöke volt. Az 1903–1904. évi parlamenti küzdelmekben segédkezett gróf Tisza István miniszterelnöknek az ellenzéki obstrukció letörésében; 1904 októberében, mint képviselőházi elnök az ún. zsebkendőszavazással a házszabályok ellenére elfogadtatta Tisza javaslatát a házszabályok revíziójára. Tisza bukásakor visszavonult a politikai élettől. Az egyik alapítója volt 1910-ben a Nemzeti Munkapártnak, amelynek elnökévé és ismételten országgyűlési képviselővé választották.

Házassága és leszármazottjai szerkesztés

Perczel Dezső tolnai alispán 1878. október 23-án Bonyhádon,[4] feleségül vette a rokonát bonyhádi Perczel Julianna (Norwood, London, Anglia, 1852. november 27.Budapest, 1911. március 29.),[5] kisasszonyt, akinek a szülei bonyhádi Perczel Mór (18111899) Tolna vármegyei földbirtokos, honvédtábornok, az 1848–49 évi szabadságharc egyik katonai vezetője, valamint nagybócsai Sárközy Júlianna (18281877 voltak. Dulánszky Nándor pécsi püspök esketi őket; a tanúk Perczel Miklós baranyai főispán és jóbaházi Dőry Frigyes királyi tanácsos voltak.[6] Perczel Dezső és Perczel Júlia frigyéből született:

Források szerkesztés

  • A Pallas nagy lexikona
  • Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
  • Életrajza az 1910-1915-ös (-1918) országgyűlés almanachjában]
  • Jónás Károly - Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002, 135-138. oldal, Argumentum Kiadó, 2002

Jegyzetek szerkesztés