Perjódsav
[[file:Ortoperjódsav|200px]]
Más nevek Paraperjódsav, jód(VII)-sav, hidrogén-perjodát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 10450-60-9
PubChem 25289
ChemSpider 23622
SMILES
OI(=O)(O)(O)(O)O
InChI
I=1S/H5IO6/c2-1(3,4,5,6)7/h(H5,2,3,4,5,6,7)
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet H5IO6 (Ortoperjódsav)
HIO4 (Metaperjódsav)
Moláris tömeg 227.941 g/mol (H5IO6)
190.91 g/mol (HIO4)
Megjelenés színtelen kristályok
Sűrűség 1.4 kg/m3 (Ortoperjódsav)
Olvadáspont 128,5 °C
Oldhatóság oldódik vízben, és alkoholokban
Veszélyek
MSDS External MSDS
EU osztályozás oxidálószer (O), Toxikus (T), korrozív (C)
NFPA 704
0
3
0
OX
R mondatok R23 R24 R25 R34 R41
Rokon vegyületek
Azonos kation perklórsav HClO4, perbrómsav HBrO4, Permangánsav HMnO4, tellúrsav Te(OH)6, perxenonsav Xe(OH)6
Azonos anion nátrium-perjodát, kálium-perjodát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A hipobromit egy ion. Képlete BrO. Benne a bróm oxidációs száma +1. Analóg a hipoklorittal. A hipoklorithoz hasonlóan használják csíra ölőként és parazitaellenes szerként, az immunrendszerhez hasonlóan. A hipobromitok a hipobrómossav sói.

Előállítása

szerkesztés

Bróm és vízben oldott hidroxid (például nátrium- vagy kálium hidroxid) reakciójával:[2]

Br2 + 2OH → Br + BrO + H2O

A fenti reakcióban a bróm diszproporcionálódik.

A másodlagos reakcióban a hipobromit spontán diszproporcionálódik bromiddá (oxidációs száma -1), és bromáttá (oxidációs száma +5) a reakció gyorsan játszódik le 20, és lassan 0 °C-on:

3BrO → 2Br + BrO3

A reakció analóg a hipoklorit klorid és kloráttá bomlásához.

A hipobromit sókat ki lehet kristályosítani:

 

Előfordulása

szerkesztés

Jelen van a vérben az eozinofil sejtekben, parazitaellenes szerként. Többsejtű paraziták ellen.[3] Egyszerű bromid sók (például nátrium-bromid) használják gyógyfürdőkben fertőtlenítő szerként, amikből oxidálószer például hidrogén-peroxid hatására hipobromit keletkezik. Használják a laboratóriumokban reagensként a Hoffmann-átrendeződésnél. Amikben karboxamidokból primer aminok keletkeznek.[4]

Lásd még

szerkesztés
  1. Aylett, founded by A.F. Holleman ; continued by Egon Wiberg ; translated by Mary Eagleson, William Brewer ; revised by Bernhard J.. Inorganic chemistry, 1st English ed., [edited] by Nils Wiberg., San Diego, Calif. : Berlin: Academic Press, W. de Gruyter., 453. o. (2001). ISBN 0123526515 
  2. The Halogens, Chemistry. Facts, Patterns and Principles. Addison-Wesley (1972). ISBN 0-201-03779-3 
  3. Mayeno, A N; Curran, A J & Roberts, R L et al. (5 April 1989), "Eosinophils preferentially use bromide to generate halogenating agents", Journal of Biological Chemistry 264 (10): 5660–5668, <http://www.jbc.org/cgi/content/abstract/264/10/5660>
  4. Siegfried Hauptmann: Organische Chemie, Verlag Harry Deutsch, Thun (1985) S. 423, ISBN 3-87144-902-4.

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hypobromite című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hypobromite című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.