Édesapja (Horváth József) születésekor református lelkész volt Siklódon és az erdőszentgyörgyi egyházmegye esperese, édesanyja (Horváthné Kelemen Ida) pedig tanítónő.
Ő volt a negyedik, a legkisebb gyereke szüleinek. Enikő nővére tíz évvel, Zsolt bátyja hét évvel volt idősebb. Egy testvére – akitől csak "emlékül" örökölte az Alpár-nevet: Alpár – két éves korában (1955) meghalt. A szülei az ő emlékezetére keresztelték Alpárnak is – a Szilamér mellett (Horváth Alpár sírja a siklódi temetőben van).
Kós Károly– akkor a kolozsvári egyházkerület világi főgondnoka is volt – javaslatára kezdett bele édesapja az omladozó régi Siklód-i templom lebontásába és Kós Károly tervei alapján az új templom építésébe. Ekkortájt – amikor a régi templomban, a presbitérium előtt megkérdezte az édesapja Kós Károlyt, hogy tényleg elkerülhetetlen-e a megrokkant templom lebontása, s biztos-e, hogy nem képvisel művelődéstörténeti értéket – hangzott el Kós Károly hellyel és alkalommal nem törődő nevezetes válasza: „Már hogy az Öregistenbe ne lenne elkerülhetetlen!!!”
A templomhoz szükséges építőanyag előteremtésén munkálkodott az egész gyülekezet éveken át (testvérbátyja a téglavetésnél talicskázva kapott szívnagyobbodást!), de az építési engedélyt nem adták meg.
Édesapját évtizedekkel később, az 1990-es évek derekán aztán – annak rendje és módja szerint – Tőkés László apjának, Tőkés Istvánnak egy akkoriban megjelent és valótlanságokkal teli egyháztörténeti könyve nyomán megrágalmazták (a Hargita Népében) azzal, hogy az államhatalom kiszolgálójaként járt el akkor, amikor lebontatta a siklódi templomot.
1958-ban költözött haza a család Székelykeresztúrra (ekkor ürült hely Székelykeresztúron, és akkor hívták meg a keresztúriak édesapját szülővárosába lelkésznek!). Később tudta meg az édesapja (aki akkor bekecsaljai esperes is volt), hogy csak az isteni gondviselés óvta meg attól, hogy elvigyék a Duna-csatornához!
A héttagú család éveken át nyomorgott. Édesanyja – mert „papné” volt – nem kapott állást (tíz évvel később is csak bedolgozó abroszfestőként alkalmazták a székelykeresztúri helyi Szövetkezetben!), édesapja – a gyülekezetet tehermentesítendő – éveken át nem vette föl a fizetését. Ebben az időben kertészkedésből tartotta fenn magát a család.
1974-ben első díjat nyert az országos magyar olimpián - az irodalmi olimpia történetében először versben írt dolgozatával (Szeretném, ha szeretnének...), amelyet teljes terjedelmében közölt az akkori Ifjúmunkás - tekintettel arra, hogy az első díj mellé az Ifjúmunkás különdíját is megkapta.
Groteszk látásmódról tanúskodó versekkel 1975 óta volt jelen a romániai magyar sajtóban.
Első versét a Korunk közölte 1975-ben. Ezt követően rendszeresen jelentek meg versei az Ifjúmunkás, Korunk, Igaz Szó, Művelődés hasábjain.
Ezt követte majd a TÖREDÉKES EMLÉKIRATc. kötete - 1985-ben (Kriterion, Forrás-sorozat).
Az első megjelent kötet verseinek digitalizált.
Internetes elérhetősége:
http://www.e-ido.com/Horvath_Alpar/01-talprajancsik.htm
1976 februárjában berukkolt katonának – munkaszolgálatos katonaként.
1978-ban sikerrel felvételizett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Filológia Fakultása magyar-német szakára.
1985 után tudatosan visszavonult az irodalmi élettől, 1990 után a Magyar Rádióban hangzott el két alkalommal összeállítás a verseiből – Dinnyés József, akkori rádiós szerkesztőnek köszönhetően, illetve 2001 után az Európai Időben közölt néhány darabot az 1985 után írt verseiből.
Az 1985 utáni versei líraibb-metaforikusabb fogantatásúak (részben visszatért az 1977-1978 előtti hangneme!), bár ezek sem nélkülözik a groteszk látásmódot.
1982-ben végzett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen - magyar-német szakos tanárként. Szakdolgozata (világszemantikai elemzési modell kidolgozása és alkalmazása Örkény egyperceseire) – egy kivonat erejéig – megjelent később a szegedi Studia Poetica egyik számában.
1982-1986 között háromszéki falvakban tanított (kinevezése a Bereck melletti Lemhény község iskoláiba szólt) németet, majd magyar nyelvet és irodalmat: 1982-83-ban a háromszéki Lemhényben majd 1983-84-ben Bodokon németet, 1984-1986 között Rétyen magyart. 1986 őszétől 1990 januárjáig a sepsiszentgyörgyi 2-es Ipari Líceum (a jelenlegi Mikes Kelemen Líceum) magyartanára, később tanszékvezetője is volt. A Mikes Kelemen Líceum történetének jellemző mozzanata, hogy még az impériumváltás előtt épült egykori Tanítóképző Intézetben működő sepsiszentgyörgyi 2-es Ipari Líceum román tagozata 1990-ben csak úgy volt hajlandó különválni, ha ők kaphatják meg a patinás épületet, amely így aztán Mihai Vitezul Líceum lett, s a más épületbe költözni kénytelen magyar tagozat Mikes Kelemen Líceum néven költözött új helyére (az egykori Faipari Líceum épületébe).
Íme a különbség a két épület között:
A Mikes Kelemen Líceum épületének bejárata3.
Szilágyi N. Sándor, a Kriterion Kiadó szerkesztője 1989 januárjában fölkérte, hogy a kiadó számára könyvet írjon öt éve folyó értékelméleti kutatásai eredményéről, amely eredményeket sikerrel alkalmazott is magyartanári ténykedése során (volt olyan év, amikor az ő tanítványai több országos irodalmi olimpiai díjjal tértek haza, mint bármelyik megye csapata!). E könyv kézirata hathónapos megfeszített munkával készülgetett is 1989 júliusa-decembere között, de a decemberi események után már nem folytatta!
1989 december végén – a kommunista diktatúra bukásakor ("átalakulásakor": a „módszerváltáskor” ill. "gengszterváltáskor"!) – elhatározta, hogy lapot indít.
1990 január 26-án jelent meg az EURÓPAI IDŐ első száma – hetilapként – 30 000 példányban (ISSN 1220-9929).
A lap induláskor politikai-közéleti hetilap volt; Cs. Gyimesi Éva egy Beszélő-béli méltatása szerint:
"az egyetlen romániai magyar politikai hetilap"
Támogatást gyakorlatilag sehonnan sem kaptak, 1992 őszéig példányszámuk 6200-ra esett, s ekkor döntött úgy - főszerkesztőként, hogy a piaci igények felé nyitanak, s talpra állítják az anyagilag teljesen megroppant, már csak veszteséget termelő lapot.
Célirányos válság-menedzseléssel öt év alatt elérte, hogy 1997-re az Európai Idő a legnagyobb példányszámú (33-35 000!) romániai magyar lap, s egyszersmind a romániai magyar sajtó összpéldányszámának több mint egynegyedét jelentő időszaki kiadvány lett.
1990 augusztusában meghívták adjunktusnak a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) filológia karára. Kétheti gondolkodási idő után nemet mondott az ajánlatra, mert úgy érezte, hasznosabbá teheti magát lapkiadóként és újságíróként, mint egyetemi tanárként.
Időközben többszáz publicisztikai írása jelent meg – mindenekelőtt az Európai Időben.
Kiadója (Európai Idő Kiadó) gondozásában megjelentették többek között Orbán Balázs monumentális művét, A Székelyföld Leírását: 26 füzetből álló sorozatban (induláskor 35 000-es, befejezéskor 20 000-es példányszámban), s a Jókai életmű-sorozat első tizenkét kötetét.
1998 január 5. és 30. között jelentette meg az Európai Idő Kiadó az "ERDÉLY – a független napilap" című hírlapot (ISSN 1453-682x). A főszerkesztő elképzelése szerint ezzel a romániai magyar sajtópiacon (azóta is) fennálló űrt szerette volna betölteni: egy olyan országos napilapot életre hívni, amely egyetlen pártnak ill. érdekcsoportnak sem elkötelezett, és nem az 1989 előtti megyei pártlapok 1990 után (a szerkesztőségek által) privatizált utódlapja.
Sajnos az 1998 januárjában (1998. jan. 30-án) – mintegy 19 000 USD-nek megfelelő veszteség után, a súlyosbodó gazdasági helyzet, s a lapindítási veszteség alulbecsülése folytán, hitel ill. pénzforrás hiányában a napilap (ERDÉLY) megjelentetését le kellett állítani.
1997. decemberében a Magyar Tudományos Akadémiának – Budapestre, és Teller Edének – Los Angelesbe megküldte elméleti fizikai kutatásainak egy kivonatát. Teller Edétől biztató választ, az MTA-tól visszajelzést sem kapott.
Teller akkor azt válaszolta, hogy az elmélete helyes, de csak a kísérleti fizika igazolhatja (mint minden más esetben is!).
Amint Horváth Alpár mondja: ''"Az, amit a régi EI-honlapon találni, az is egy fontos eredmény (a finomszerkezeti állandó, az aranymetszés alapszáma és a természetes logaritmus alapszáma közötti megfelelést bizonyítja), de csak „mellékterméke” a fenti, tulajdonképpeni felfedezésemnek."
Ez itt, alább található a tulajdonképpeni elméleti fizikai közlemény bevezetője (A VILÁG ARANYMETSZÉSE), amire még Teller Ede is elismeréssel reagált:
Amint Horváth Alpár mondja: "Most, nemrég, megnéztem, mi a legújabb CODATA (hivatalosan elfogadott) érték, és minden jel arra utal, hogy nekem lesz igazam:
Az én értékem:
137,036 007 939 215 (1998.03.15)
Az új CODATA:
137,035 999 074 (2010)
„Standard uncertainty: 0.000 000 044”
„Relative standard uncertainty: 3.2 x 10-10”
Ezt hozzászámítva az új adatuk felső határa:
137,035 999 118
Ami már majdnem teljesen az általam föltételezett számérték!!!
A régi CODATA: 137,035 144 524 847 (1986)
És erre utalt Teller is, amikor azt mondta, hogy az elméletem helyes, de csak a kísérleti fizika igazolhatja (mint minden más esetben is!), s ez a jelek szerint épp abba az irányba halad!!!"
2000. januárjában – egy. a lap tulajdonjogának ill. piacának megszerzésére irányuló összeesküvés folytán – 21 hónapra kényszerűen megvált az általa alapított laptól.
2001 novemberében – amikor bebizonyosodott, hogy a lapot ill. a lap piacát volt kollégái és az RMDSZ egyik (kézdivásárhelyi) képviselője, Tamás Sándor próbálják megszerezni – újra visszatért az időközben csődközelbe taszított lapja élére, s azóta a kiadó és a lap főszerkesztőjeként azon fáradozik, hogy visszavezesse az Európai Időt oda, ahonnan 1998-2001 között le- és eltérítették (a "merénylet" eredményeként a lap példányszáma 21 hónap alatt 22000-ről 10000-re esett!).
Bár a lap példányszáma éveken át továbbra is 10 000 körül mozgott (ez – felméréseik szerint – kb. 33000 aktív olvasót jelentett!), emellett kéthetente rendszeresen jelentették meg füzetes kiadványaikat (ezek száma 2002 ősze és 2012 között 100 fölött volt!), amelyek példányszáma füzetenként 2000 és 4500 körül mozgott. Tehát a piaci jelenléte a lapnak 5 év után gyakorlatilag visszaállt az 1999-es szintre!
(Ez a – 2002 őszén az Európai Idő Kiadó gondozásában indított – „olcsó könyv”-sorozat volt az Európai Idő hírmagazin éltető „ereje”.)
A 2015/11-es lapszámtól az Európai Idő "átváltozott" "Székely Idő"-vé, és határozottan EU-ellenes (euroszkeptikus) és a székely önrendelkezés ügyét fölvállaló irányvonalat vett.
2015. október 9-én Horváth Alpár kezdeményezésére Gyergyócsomafalván megalakult a Székely Önrendelkezési Tanács, mely - szavaik szerint - az SZNT által "elárult" 2006. június 18-án megtartott gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés Határozatainak valóságba ültetését tűzte zászlajára.
Ennek szellemében és az alakuló Székely Önrendelkezési Tanács döntése nyomán hangzott el 2015. október 17-én Csíksomlyón - magyar idő szerint déli 12-kor, román idő szerint 13 órakor a Salvator Kápolna előtt – a CSÍKSOMLYÓI KIÁLTVÁNY, mely gyakorlatilag a Székely Önrendelkezési Tanács programját fogalmazza meg!
Horváth Alpár jelenleg – más, a Székely Idő melletti felelős kiadói ill. főszerkesztői teendői mellett – az utóbbi 30 évben írt versei sajtó alá rendezésén dolgozik, s az értékelméleti kutatásai "leágazásaként" az utóbbi 25 évben folytatott elméleti fizikai kutatásainak összegezésén és publikálásán (a finomszerkezeti állandó meghatározása, a dimenzió nélküli fizikai állandók mélyebb jelentései, matematikai összefüggései stb.).
Első házassága 1999 szeptemberében felbomlott. Ebből a házasságából egy fia van: Horváth Örs Apor.
2003-ban nősült másodszor. Felesége: SIMON ILDIKÓ.
2003 dec. 5-én született második fia: Horváth-Simon Kende.
Horváth Alpár keresztségben kapott neve: Alpár Szilamér.
Íróként-újságíróként második keresztnevét nem használja.
Vonatkozó címek - internetes elérhetőségekszerkesztés
