Sepsibodok
Sepsibodok (románul Bodoc) falu Romániában, Kovászna megyében. Ha a hétköznapi embert hallgatjuk, azt mondja, hogy két dologról híres ez a vidék: a bodoki borvízről és a zaláni szilvapálinkáról.
Sepsibodok (Bodoc) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Székelyföld |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kovászna |
Község | Sepsibodok |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 527035 |
Körzethívószám | 0267 |
SIRUTA-kód | 63900 |
Népesség | |
Népesség | 1113 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 1080 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 544 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 57′, k. h. 25° 51′45.950000°N 25.850000°EKoordináták: é. sz. 45° 57′, k. h. 25° 51′45.950000°N 25.850000°E | |
Sepsibodok weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésSepsiszentgyörgytől 11 km-re északra, a 12-es főúttól 1,5 km távolságra, az Olt bal partján, az úgynevezett Olt-fejben helyezkedik el. Oltszemmel és Zalánnal alkot községet. Sepsibodok az Alsó-Háromszéki-medencében foglal helyet, az egykori Háromszék vármegye sepsiszéki területén. Róla kapta nevét a Bodoki-hegység, Bodok a hegység nyugati lábánál, 550 m magasságban fekszik. A falun átfolyik a Talamér patak, amely a Bodoki-tető közelében ered.
Története
szerkesztés1332-ben Buduk néven említette először oklevél. A falu már a 14. század első felében egyházas hely volt, székely lakossággal.
1495-ben Bodog, 1508-ban és 1614-ben már Bodok néven írták.
1440 előtt a Bodoki Henter család birtoka volt. Ekkor említették a családból Bodoki Lászlót, Bodoki Jánost, valamint Bodoki Györgyöt, akit a fehérvári egyház kántoraként nevezett meg egy oklevél, Valamint a Szent Kereszt oltár igazgatóját, Tamás magistert, aki később kanonok lett, neve Szentkereszti néven is ismert volt.
1495-ben bodogi Cserjék Antalné, néhai Szentgyörgyi Balázs leánya, Márta osztozott meg Szentgyörgyi Balázs birtokán.
1597-ben itt született és hunyt el 1668-ban Mikó Miklós emlékíró, Bethlen Gábor fejedelem titkára.
1910-ben a falunak 919, zömmel magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott. 1992-ben 1332 lakosából 1275 magyar és 57 román volt.
Látnivalók
szerkesztés- Református, védőfallal körülvett vártemploma 15. századi, 1651-ben átépítették. Erődfalai félkörívben állnak, hiányzó részét az 1920-as években bontották le, köveit az iskola építéséhez használták fel.
- A Bodoki-havasnak az Olt völgye felé kiugró fokán láthatók Kincsás várának terjedelmes maradványai. Nevét annak köszönheti, hogy területén elásott kincseket sejtettek. A vár korai vaskorban épült, a középkorban menedékhelynek használták. Egy összekötő út volt a Leányka-várral, melyet „Hintó-útjá"-nak neveztek, turistajelzéssel ma is lejárható.
- A falu nevezetes borvízéről (Salus-forrás) – palackozzák is – és gyógyfürdőjéről.
Bodoki-havas
szerkesztésA Bodoki-havast az Olt és a Feketeügy völgye, lapálya zárja közre. A hegycsúcsok méreteik szerint a következők: a Kömöge 1241 m, a Henter mezeje 1213 m, és a Bodoki-csúcs (1194 m). A hegység tetején tavasszal nagy vonzerővel rendelkezik a hóvirágmező, amely ritkaságnak számít. A Bodokról felvezető erdei úton, a Talamér patak mentén, a falutól 4 km-re megtekinthetjük az úgynevezett „Kövest” ahol a patak folyása egy olyan részt alakított ki, mely egy macskaköves útra hasonlít, szélén egy kis medencét kialakítva. A hegység mellékgerincén, a Besenyő-patak völgyétől keleti irányába megtalálhatjuk a kiemelkedő Emberhányás nevű csúcsot, amelyhez hasonló kisebb magaslatokat találunk. A természeti látványosságok a hegyvonulat tetejéről, a gerincen végighaladva és az ott kiemelkedő csúcsokról, tiszta időben lehet látni az egész Háromszéki-medencét, és az azt közrezáró hegységeket.
Bodoki ásványvizek
szerkesztésA községben több szénsavas és szénsavmentes forrás található, melyek gyógyhatásuk miatt számítanak vonzó tényezőknek. Érrendszeri, mozgásszervi, nőgyógyászati problémákra hatásosak. Bodokon hét forrást említek meg, ebből hármat palackoznak „Bodoc Matild” néven, ezek a források a Lenke, Vilma és Matild. A borvízforrás első bérlője György József vállalkozó volt, aki Matild nevű menyasszonyáról nevezte el a borvizet. A szájhagyomány szerint maga népszerűsítette külföldön is a "Matild"-vizet. A népi emlékezet tudni véli, hogy Bécsben jártában, előkelő éttermekben az ebédje mellé fogyasztott nemes borokba a batyujában magával hozott ásványvízből is töltött, majd megkóstoltatta a gyöngyöző bort a pincérekkel. Azok pedig - miután megízlelték - a legtöbbször fennhangon dicsérték a személyzet és a vendégek előtt a furfangos székely góbé csodás találmányát, a tulajdonost is meggyőzve emígy, hogy érdemes a vállalkozóval nagyobb tételre szállítási szerződést kötnie. A „Matild” borvíz népszerűsége egyre nőtt, s rövid idő alatt meghódította Európát, sőt a tengeren túlra is eljutott, miután bizonyossá vált, hogy kötött szénsavtartalma lehetővé teszi a tengeri szállítást.
Sütei Borvízferedő
szerkesztés2011. július 23-án került sor a kalákával felújított, az erdő közepén a havas tövében található oltszemi Sütei borvízfürdő felavatásra. A sütei borvíz a világháborúk közti időszakban nagy népszerűségnek örvendett: a hajdani töltődéből egészen Galacig szállították a vizet. Bárki fogyaszthatja a gyomorbántalmakra kitűnő hatással bíró alkalikus vizet, amely tele van szódabikarbonáttal, és széndioxid- tartalmú. Arról is találtak feljegyzést, hogy a palackozóüzemben volt hivatásos hörpintő legény, aki a színültig telt üvegből lehörpintette a fölösleget. A fürdő- és ivókúrára egyaránt alkalmas termálvíz az ország legjobb hatású minősített gyógyvizei közé tartozik.[2]
Kincsás vára
szerkesztésSepsibodoktól északkeletre, az 1194 m magas Bodoki-tető délnyugati oldalán, az 1053 m-es Kincsás-tető platóján állnak a Kincsás-vár romjai, amelyet régészeti rezervátumnak nyilvánítottak. A lekerekített sarkú háromszög alakú, mintegy 400×300 méter alapterületű erődítmény hossztengelye észak–dél irányú. Falak nyomai nem figyelhetőek meg, a belterületet egy zömök, trapéz átmetszetű földtöltés övezi, melynek külső oldalát árok erődíti. Régen a vár alá boltikus alagút ment be, mely a várnak titkos földalatti kijárata volt. A vár legmagasabb pontján egy nagyméretű gödör található, amelyről azonban nem dönthető el, hogy építmény maradványa vagy csak egy nagyméretű kincskereső gödör.
A várat valamikor az őskor folyamán, az I. e. 1. század első felében, a korai vaskorban építették. Nem zárható ki, hogy abban az időszakban egy hatalmi központ emelkedett itt, amely egyúttal a Csernáton-patak völgyéből, a Hegyes-tető környékéről kiinduló, a Bodoki-hegységen keresztül az Olt völgye felé haladó útvonalat is ellenőrizte.
Az 1950-ben lezajló régészeti kutatás során feltárták a vár „szárazon”, habarcs nélkül rakott kőfalát. Az ekkor talált leletanyag kora vaskori cserepekből állt, középkori lelet nem került a felszínre. Az erődítményt ennek ellenére Háromszék középkori erődítményei közé sorolták, mivel környékéről egy egyenes pengéjű, kétélű kard került elő. Földbe kerülése kapcsán még az is feltételezhető, hogy nem a várba visszavonuló falusiak vesztették el, hanem az ellenség elől sebesülten menekülő, az erdőben elpusztult harcos felszereléséhez tartozott. A középkor folyamán a még viszonylag jó karban levő erődítményt feltételezhetően mentsvárként használhatták, legalábbis addig, míg a környező falvak el nem kezdték megépíteni templom körüli erődítményeiket.
A „Kincsás" nevet a későbbiekben kapta, eredeti nevét nem tudni. A kincsás név a nép által jött létre, valószínűleg a területén zajló kincskutatásokból eredhet. A néphit szerint itt rengetek kincs volt elásva, melyet később magyarországiak hordtak el. Ez alapján a Kincsás név a „kincsásás” megrövidült alakja. Az egyetlen várra vonatkozó oklevél, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem 1592-ben Gyulafehérváron kiállított adománylevele, a várat Kincsásás vára néven említi. Nem zárható ki az sem, hogy az erődítmény időközben „Kincses”-re rövidülő nevét a helyi nyelvjárást nem ismerő adatgyűjtők „Kincsás”-nak hallották, és így jegyezték le. A várhoz turistaösvény vezet sárga kör jelzéssel Bodokról és piros kör jelzéssel Oltszemről, ez utóbbi vezet a Leányka-várhoz is.[3]
Sepsibodoki református műemléktemplom
szerkesztésÉpítésének elkezdéséről nem állnak fenn adatok, de stílusáról és beosztásáról következtetni lehet, hogy a reformáció előtt épült, főként román stílusban és 1651-ben nyerte el jelenlegi formáját. A déli főbejárat kőből faragott ajtókeretébe vésve találhatók gróf Mikó Miklós latin nevének kezdő betűi N. M. és az 1651-es évszám. Az ajtó fölött, belül található a Mikó család címere egy bibliai idézettel.
A templom 1851. évi általános javítása gróf hídvégi Mikó Imre adományából történt, amit a templom belső északi falán elhelyezett márványtábla igazol. A templom érdekességei a keleti, szentélyrészben falba épített szószékfeljáró és a délnyugati sarkán vastagabb támfalba épített karzatfeljáró. A templom kőből épült, cseréppel van födve. Hosszúsága 21 m, szélessége 11 m, az ülőhelyek száma 250. Falait kívülről 15 támpillér támasztja. 1867-ben építette Kolonics István mester az orgonát. Az épülettől külön, délnyugati részen van a kőből épített torony, amely alatt van a várfallal körülvett templomkertbe a bejárat. Itt valószínűleg valamikor a kapubástya állt. A tornyot a 19. században újjá kellett építeni. Három harangja van, a legrégebbi 1871-ben készült, Kis János harangöntő mester készítette, az azelőtti harangot az 1848–1849 szabadságharckor begyűjtötték és ágyút öntöttek belőle. A templomot körülvevő várfalat kőből építették alappal és oszlopokkal, az északi részen hiányzik. A templomot kopjafamintával fából faragott díszkerítés övezi, mely 1950-ben készült, Fodor Lajos ácsmester munkája. A templomtorony utolsó javítása 1987-ben történt, az 1986. augusztus 31-i földrengést követően.
Sepsibodok emlékművei, emléktáblái
szerkesztés- 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseinek emlékére állított emlékmű a templom előtti téren
- A templom belső falán a második világháború hősei emlékere állított emléktábla
- Két monumentális székelykapu a templommal átellenben
- A központban andezit emlékmű, melyen az első világháborús hősök neve szerepel és ezt közreveszi egy székelykapu, amelyet a Detk község magyarországi településsel való kapcsolat emlékére állítottak
- Polgármesteri hivatallal szemben millecentenáriumi emlékfák láthatók
Híres emberek
szerkesztés- Bodoki Mikó Miklós (Sepsibodok, 1597. március 23. – Sepsibodok, 1668. február 18.) erdélyi magyar történetíró, földbirtokos, hivatalnok.
- Imreh István történész, szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kovászna megye. adatbank.ro
- ↑ Bús Ildikó. „Közös munka eredménye a sütei feredő”, Székelyhon, 2011. július 24.
- ↑ Bordi Zsigmond Lóránd. „A Bodoki-hegység várai”, Háromszék, 2013. szeptember 7.
- ↑ Erdély András. „Imreh István-szobrot avattak Bodokon”, Székely Hírmondó, 2019. október 7.
Források
szerkesztés- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Kisgyörgy Zoltán: Kovászna Megye útikönyv - Barangolás a Székelyföldön 3 - Pallas Akadémia, Csíkszereda, 2001