Főmenü megnyitása

Szerkesztő:Laci.d/Természetes egyértelműsítés

A természetes egyértelműsítés a Wikipédiában régóta meglévő, eleddig azonban nevesítésre nem került jelenség. Mint ismeretes, a közösség elfogadta, hogy az azonos alakú neveket egyértelműsíteni kell, és felmerült a zárójeles egyértelműsítés rendszere. A természetes egyértelműsítés a zárójeles egyértelműsítést váltja már fel jelenleg is olyan esetekben, ahol ez indokoltnak látszik, a zárójelezéses megoldás helyett valamilyen más módon egyértelműsítve.

Az esszé célja, hogy bemutassa ezt a jelenséget, és javaslatot tegyen a szélesebb körű alkalmazására.

Irányelvi alapokSzerkesztés

Mivel szócikkek elnevezéséről van szó, így természetesen az Elnevezési szokások irányelvet kell alapul vennünk. Az általános szokások negyedik pontja leszögezi: „A dolgok és személyek elnevezésére a legelterjedtebb magyar kifejezést használd”. Ebből következik a legtöbb egyértelműsítésre alapot adó névegyezés, így ez tekinthető az adott probléma gyökerének. Az adott pont második felében azonban rögtön leszögezésre kerül, hogy ez akkor alkalmazandó, ha „az nem ütközik más dolgok vagy személyek nevével”.

Tovább erősíti a kivétel jelleget a következő, 5. pont, amely a „ha szükséges, légy pontos” nevet viseli. Ebben az kerül kimondásra, hogy „ne írj olyan cikket, amelynek az elnevezése többértelmű, vagy az emberek egy jelentős része azon a néven más fogalmat keresne”, majd ajánlást is tesz a pontosságra és egyértelműségre a címválasztásnál. Gyakorlatilag ez a pont tekinthető a természetes egyértelműsítés elvi megalapozásának.

Gyakorlati alkalmazásSzerkesztés

A gyakorlatban többféle eltérő megvalósítása is megtörtént már az irányelvben megjelenő természetes egyértelműsítésnek, még ha ez nem is tudatos kimunkálás eredménye, hanem származékosan keletkeztek. Ezt a speciális elvek rendezési sorrendjén végighaladva előbb összegezzük, majd részletesebb kifejtésükre is sor kerül. Így a módszer alkalmazásának tekintendők: a történelmi nevek és titulusok, nyelvek neve és népnevek és a spanyol családnevek.

A történelmi neveknél és titulusoknál elsősorban az uralkodói nevekre kell gondolni, ott is a több azonos nevű uralkodói formára. A név végén egyértelműsítésre kerül az illető címe, uralkodási országa, míg az elején a sorszáma. Így László (magyar király, 1440) helyett az V. László magyar király a bevett forma. Ennél a megoldásnál hivatkozható indokként az, hogy általános bevett forma az uralkodók ilyetén való jelölése, mégis bizonyos, hogy eltérést jelent a zárójeles rendszertől, mivel attól eltérő módon oldja meg a különbségtételt, és tekinthető a természetes egyértelműsítés fő kritériumának.

Ennél egyértelműbb megjelenésnek számít a népnevek és a nyelvek neveinek esete. Bár az irányelvben külön kerülnek megtárgyalásra, itt indokolt közös bemutatásuk, mivel általában a népek és nyelvek azonos neve okozza az összeütközést. Itt azzal a módszerrel élt a közösségi gyakorlat, hogy egyértelműsítő toldalékkal látta el a különböző neveket. Így a japán (nép) helyett bevett forma a japánok és a japán (nyelv) helyett a japán nyelv.

A harmadik példa a spanyol családnevek esete. Itt névegyezés esetén az apai családnév mellett fel kell tüntetni az anyai családnevet, amely szintén nem a központilag megállapított zárójeles formát alkalmazza. Erre példaként állítható a Rafael Trujillo Molina névalak a Rafael Trujillo (elnök) helyett, párba állítva Rafael Trujillo Villar sportolóval, ahol szintén nem a Rafael Trujillo (sportoló) alak kerül alkalmazásra.

A módszer hasznaSzerkesztés

Akár telefonálhatnánk Sheldon J. Planktonnak
HuFi Géza

A módszer ismertetése és elvi alapjának ismertetése után fontos kérdésként kell, hogy felmerüljön alkalmazásának haszna. Az, hogy a közösség önmagától elkezdte a módszer alapjainak kiépítését, önmagában azt jelenti számunkra, hogy szélesebb körben tekinthető elfogadott megoldási módozatnak, és alkalmazása is összhangban van az eddigi gyakorlattal (melynek kétségkívül irányelv és útmutató formáló jelentősége van)[1] A módszer hasznosságát ez persze nem érinti, csak a lehetséges közösségi fogadtatását vetíti előre.

A módszer fő haszna abban áll, hogy növeli a cikkírók mozgásterét a cikkek elnevezésében. A főjelentések tulajdonképpeni eltörlésével[2] gyakorlatilag bármely cikk bármikor egyértelműsíthető, és ez gyakran fontos fogalmakat érint, kevéssé fontosak miatt, így növekszik a bizonytalanság a cikkek elnevezése terén, hiszen mindenről akadhat kevésbé fontos téma (pl. anime, videojáték, szappanopera, kislemez stb.). Azonban ha ezeket lehetőségünkben áll máshogy is elnevezni, úgy a tulajdonképpeni problémahelyzet meg is szűnt. Ezt olyan esetekben lehetne tehát alkalmazni, amikor a leggyakrabban használt magyar kifejezés helyett van más elnevezési lehetőség is. Ez azonban nem jelentené ennek erőszakos alkalmazását, az ésszerűség határain belül kerülne rá sor (pl. nem egy háromszor olyan hosszú címet adunk). Fontos még megjegyezni, hogy ez a kereshetőséget semmiben nem befolyásolja, sőt alkalomadtán még beszédesebb is, mint a zárójeles egyértelműsítés.

A közelmúltban példaként szolgált az alkalmazásra a plankton esete, ahol egy rajzfilmszereplő miatt egyértelműsítésére került egy fontos fogalom, amely egyébként más homonímiával nem rendelkezett. A szereplő hivatalos neve Sheldon J. Plankton, amelyet különböző rajongói oldalak is használnak a szereplő azonosítására, így átnevezésre került, a tulajdonképpen kezdettől felesleges zárójeles egyértelműsítést pedig megszüntették. Szintén idei példa a telefon esete, ahol a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy a zárójelezéstől még korántsem garantált a cikkekre mutató linkek megfelelő állapotú karbantartottsága. Az eszközről szóló cikk számos egyéb fogalmat is takart, melyek nem zárójeles, hanem egyéb, természetes megkülönböztető jelet kaptak.

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Érdemes megnézni mennyire elment a közösségi fejlődés a szubcsonk irányelv mellett, vagy mennyire értelmezte önként tovább a {{linkiw}}(?) sablon korlátjaként szolgáló irányelvi szabályokat.
  2. Mely törekvés eredetileg a pontos belső linkelési iránti igényből indult el, és később lépett tovább az olvasók általi kereshetőség szintjére - megjegyzendő, hogy néha túlzott módon alkalmazva.