MezeiÁgihanna

Ciril Kosmač (1910. szeptember 28. – 1980. január 28.) szlovén regényíró, forgatókönyvíró.

Ciril Kosmač 1910. szeptember 28-án született, Sveta Lucija közelében (ma: Isonzó-híd).

Középiskolai tanulmányait Tolminban és Goriziában végezte. A késő 1920-as években, amikor szülőfaluja olasz fennhatóság alá került, Kosmač csatlakozott a harcos antifasiszta szervezethez (TIGR). 1930-ban letartóztatták az olasz fasiszta hatóságok. Szabadulása után elmenekült a Jugoszláv Királyságból, és Ljubljanaban telepedett le.

1938-ban egy, a francia kormány által biztosított ösztöndíjjal Párizsba költözött, ahol a jugoszláv nagykövetségen dolgozott. 1940-ben Londonba menekült, ahol a BBC World Service munkatársa lett. 1943-ban Kairóba utazott, majd 1944-ben, amikor nácik megszállták Jugoszláviát Kosmač csatlakozott a partizán ellenálláshoz.

A második világháború után dolgozott riporterként és forgatókönyvíróként a feltörekvő szlovén filmgyártás számára. Többek között Kosmač jegyzi forgatókönyvíróként a Na svoji zemlji (A saját földünk)

1956-ban Portorožban a tengerparti üdülővárosban telepedett le. 1961-ben tagja lett a Slovenska akademija znanosti in umetnosti-nak, (Szlovén Tudományos Akadémia).

1980-ban halt meg Ljubljanaban, hamvait szülőfalujában helyezték örök nyugalomra. Ugyanebben az évben posztumusz megkapta a Prešeren-díjat, amely a legmagasabb művészeti díj Szlovéniában.

Munkássága:

Kosmač elsősorban a novelláiról ismert, amelyek gyakran filozófiai mélységekbe bocsátkoznak. 1930-ban kezdett alkotni, novelláit először a Sodobnost irodalmi folyóiratban publikálta, amelyet [[Josip Vidmar[[ irodalomkritikus szerkesztett.

Kosmač korai művei hasonlóságot mutatnak más kortárs szlovén szerzőkkel is, akik a szocreál műfajban alkottak: Prežihov Voranc, [[Miško Kranjec]], Anton Ingolič, Tone Seliškar, Mile Klopčič, Bratko Kreft, Ivan Potrč.

A második világháború után Kosmač egyre inkább eltávolodott a társadalmi realizmustól, és egyike volt azon szlovén szerzőknek, akik modernista stílusjegyeket csempésztek prózájukba, különös tekintettel a szürrealista jegyekre. Későbbi prózáját – amiről igazán híres lett – az irodalomtudósok gyakran tekintik egyfajta mágikus realizmusnak

·                    Sreča in Kruh (1946)

·                    Balada o trobenti in oblaku (1956–1957)

·                    Tantadruj (1959)

·                    Prazna ptičnica (1988)

·                    Pomladni dan (1953)