Szerkesztő:Ruprecht Ádám/próbalap

Veld[1], a szó jelentése annyit tesz, hogy föld vagy mező. Ezt a nevet különböző típusú nyílt területeknek adják Dél -Afrikában, amelyeket legelőként és termőföldként használnak. A legtöbb dél-afrikai gazdálkodó számára ma a „Veld” a munkaterületre vonatkozik, amelynek nagy része sajnos már rég nem „természetes”.

Tipikus kép egy füves bozótos Veldről.

Dél-afrika már a mérsékelt övbe tartozik, de külöböző éghajlatmódosító tényezők változatos biomok létrejöttét tették lehetővé a térségben. Az egyik ilyen tényező a domborzat, mivel U alakban veszik körbe a hegyek a kontinens déli részét, így felfogva az óceán felől érkező nedves légáramlatokat.  Nyáron a passzát szelek miatt az uralkodó szélirány keleti, ezért az óceán felől érkező nedves levegő a Dragensbergnél felszállásra kényszerül és kicsapódik. Télen meg a nyugati szelek hoznak csapadékot ide. Ezek a tényezők miatt a belső területekre már alig jut csapadék.

Ezt erősíti a Hadley cella és Ferrel cella találkozása, száraz levegő, sivatagok, hatása elér ide, félsivatagos területek. A központi platóról a Berg szél a meleg levegőt a partok felé fújja, melegítve azt, valamint a keleti partszakaszt még az egyenlítő felől érkező meleg áramlatok is melegítik. A helyi jellemzőktől függően, mint például a tengerszint feletti magasság, a művelés és az klíma, különböző típusú veld-eket lehet elkülöníteni.

Trópusi erdő

John Phillip Harison Acocks, dél-afrikai botanikus nagyjából 70 Veld típus különített el. És ezek az alábbi nagyobb csoportokba tartoznak.

Trópusi erdő típusú Veldek

szerkesztés

Ezek az örökzöld erdők a partvonalon általánosan alacsonyabb fákból állnak, amik 5-10 méter magasak és nagyon sűrűk. Ahogy befelé haladunk a kontinensen úgy lesznek a fák egyre nagyobbak, akár a 20 méter magasságot is elérhetik és egyre jobban nyílté válik az erdő. Ezek a trópusi erdők 150 métertől 1950 méter tengerszint feletti magasságig megtalálhatóak. Évenként 900-1500 miliméter eső hullik, de ez nyáron érkezik, így az itteni élőlényeknek hozzá kellett szokniuk a száraz telekhez.

Az egyik leggyakoribb fafaj a milleitia grandis, aminek faanyaga  igen kemény és sűrű, úgynevezett vasfa, ezért például a vizen sem úszik, feldolgozása speciális szerszámokat igényel. Az erdők fái örökzöldek, de itt is akadnak kivételek, mint például az a fikuszfaj ami a száraz télen lehullajtja a leveleit.

Trópusi bozót és szavanna típusú Veldek (Bushveld)

szerkesztés
Szavanna

Ezek a területek általában 150-600 méter magasságban találhatóak. A talaja világosabb, valószínüleg vulkáni kőzetből jött létre. Évenként 500-750 miliméter eső hullik. Az esők nyáron jönnek és a klíma mindig meleg. Az itteni növénytársulás fő, karakterisztikus alkotóelemei a további három faj. Az akácia töviseket fejlesztett, így védve leveleit a növényevőktől. A marula, gyümölcse magas C vitamin tartalommal rendelkezik, az állatok szívesen fogyasztják. A domináns fűfaj, a Themeda triandra magasabb növésű, a tápanyagdús talaj miatt. Magyar neve vörösperje, mivel virágai nagy vörösbarna füzérekbe tömörülnek, valamint az eredetileg zöldes kékes fű a száraz évszakban vörösre szárad, karakterisztikus színt adva a tájnak. A csíkos gnú egyik kedvenc tápnövénye.

Karoo és karooid típusú Veldek

szerkesztés
Karoo

A Karoo és Karooid típusú területek félsivatagosak. Ezek a típusokkal 0 méter tengerszint feletti magasságtól 1700 méter tengerszint felleti magasságig találkozhatunk. A keleti részein több csapadék esik, itt elérheti a 500 mm csapadékmennyiséget évenként. Ezeken a területeken több a bokor és fű, mint a pozsgások. Szárazabb részein az évenkénti átlagos csapadékmennyiség 50 és 200 mm között ingadozik. Ezeken a területeken a szukkulensek dominálnak, de az időszakos folyók mellett megjelenik néhány fa és bokor faj is. Nyugati felén a téli esők, keleti felén a nyári esők jellegzetesek. Szárazabb területek növénye az aloé, ami fa termetűre is megnőhet. A dögvirágok pedig kellemetlen dögszagukkal csalogatják magukhoz beporzóikat, a dongólegyeket.

Mérsékelt és átmeneti erdő és bozót típusú Veldek

szerkesztés
Mérsékelt erdő

Mérsékelt övi erdő alatt azokat az erdőket értjük, amik viszonylag mérsékelt övi élőhelyek, bár magasabb arányban tartalmaznak déli fajokat. Ezek a típusú Veldek a Drankensbergen felfelé 600 - 2150 méter tengerszint feletti magasságban foglalnak helyet. 750-1500 mm csapadék is eshet évenként, főleg a meleg nyáron esik. Tél hideg, fagypont alá is mehet a hőmérséklet a magasabb területeken. A domináns fafaj általában a tűlevelűek családjába tartozó Podocarpus latifolius. a  Leucosidea sericea és Canthium ciliatum indikátor fajok. Leucosidea serice szintén örökzöld és fagyálló is, az aljnövényzet jellemző faja. A Canthium ciliatum pedig ezen erdők szélét jelző faj.

Szegényes füves terület típusú Veldek

szerkesztés

Ezek a típusú Veldek a felsőbb platókon és hegytetőkön jellegzetesek, 1050-3050 méteres tengerszint feletti magasságban. Ezek az élőhelyek túl hidegek és/vagy szárazak az erdőknek. 450-750 mm csapadék esik évenként átlagosan főleg nyáron, a tél fagyos.

alpin tundra

Ezek a füves területek a legmagasabb régiókban a hegységben már alpin tundrának tekinthetőek. Ezek a füves területek általában klimax társulások. A domináns fűfaj a Themeda triandra, mint a szavannákon, valamint csenkesz fajok, mint például a Festuca costata.

Keménylombú cserje típusú Veldek

szerkesztés

Ezeknek a veldtípusoknak a vegetációja a Fynbos, ami egy komlex tűzhöz alkalmazkodott Macchia. A vegetáció eredetben és természetében is különbözik a trópusi vegetációtól. A Fynbos talaja általában homokos mészkő. 300 méter tengerszint feletti területek. Átlagosan 250 mm eső esik évenként, ami főleg télen van. A Fynbosnak 7 endemikus madárfaja és ismeretlen számú endemikus hüllő, kétéltű és rovarfaja van. A flórája örökzöld, keménylombú fajokból áll. Egyik nagyon jellegzetes és gyönyörű növénye a Protea, amit a virágárusok szívesen kötnek csokorba, mivel igen tartós virág, valamint Dél-afrikai Köztársaság nemzeti virága.

Fynbos

A Fynbosban több, mint 1400 hagymás növény található, ebből 96 faj a kardvirágok közé tartozik, mint például a Gladiolus alatus. Több endemikus hangaféle is megtalálható itt.

Tűzadaptáció

szerkesztés

A Veldek kialakításában egyes területeken jelentős szerepet játszottak a szavanna tüzek. De Veld-tüzek száma 85%-kal emelkedett 2021-ben[4]. Eddig rögzített tüzek nagy része sajnos emberi tevékenységnek volt köszönhető. Ugyan a szavannák növényei alkalmazkodtak a tűzhöz bizonyos mértékben, de az egyre növekvő gyakorisága nagy károkat okozhat, főleg úgy, hogy az állatok egyre nehezebben tudják elkerülni a tüzet. Egyes fás szárú növények úgy alkalmazkodtak, hogy massziv fás szerkezetet növesztenek a talajban, ahol védve vannak a tűztől és innen tudnak majd hajtásokkal megújulni. Ezeket nevezzük geoxyle[5] növényeknek. Sok fűfélének pedig a magja csak tűzhatás után csírázik ki.

Hivatkozások

szerkesztés
  1. https://www.britannica.com/science/veld
  2. Acocks, John Phillip Harison. "Veld types of South Africa." Veld types of South Africa. (1953).
  3. https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/00725560.1976.9648783
  4. https://www.newsday.co.zw/2021/09/veld-fires-rise-by-85-in-2021/  
  5. Maurin, Olivier, et al. "Savanna fire and the origins of the ‘underground forests’ of Africa." New Phytologist 204.1 (2014): 201-214.
  1. veld | grasslands, Africa | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2021. december 13.)
  2. Raup, Hugh M. (1955. április 1.). „Veld Types of South Africa”. Geographical Review 45 (2), 297. o. DOI:10.2307/212246. ISSN 0016-7428.  
  3. Fourie, J. H. (1976. január 1.). „A comparative study of three veld types of the Northern Cape: Species evaluation and yield1”. Proceedings of the Annual Congresses of the Grassland Society of Southern Africa 11 (1), 79–85. o. DOI:10.1080/00725560.1976.9648783. ISSN 0072-5560.  
  4. Veld fires rise by 85% in 2021 (amerikai angol nyelven). NewsDay Zimbabwe, 2021. szeptember 5. (Hozzáférés: 2021. december 13.)
  5. Maurin, Olivier, John E. (2014. július 17.). „[http://dx.doi.org/10.1111/nph.12936 Savanna fire and the origins of the ‘underground forests’ of A frica]”. New Phytologist 204 (1), 201–214. o. DOI:10.1111/nph.12936. ISSN 0028-646X.