Szerkesztő:Vikii9999/próbalap

A véges térfogat módszere(finite-volume method(FVM))módszer parciális differenciálegyenletek algebrai alakban való kiértékelésére és ábrázolására. Hasonló a véges differencia módszeréhez vagy végeselem módszeréhez az elemeket egy diszkrét helyen hálós térben számoljuk. A véges térfogat utal egy kis térfogatra amely minden hálópontot körülvesz. Ez a módszer könnyen használható strukturálatlan anyagok esetén.

Vegyük a következő egyszerű 1D advekciós parciális differenciál egyenletet.

 

Itt,   jelenti az állapotváltozót és   jelenti a fluxusát vagy áramlását a   -nak. Természetesen, a pozitív   jelenti a jobb oldali áramlást míg a negatív   jelenti a bal oldali áramlást. Ha feltételezzük, hogy az (1) egyenlet egy állandó területű áramló közeg akkor tudjuk felosztani az   térbeli területtel véges térfogatokra vagy cellákra   indexű cellaközpontokkal. Bizonyos   indexű cellák esetében meg tudjuk határozni a térfogat szerinti átlagos értékét a   -nak a   időpillanatba és az   térfogatelemen, mint

 

és a   időpillanatba mint,

 

ahol   és   jelentik az alsó és felső felületét vagy az éleit a   cellának.

Ha integráljuk az (1) egyenletet idő szerint akkor kapjuk:

 

ahol  .

Ahoz, hogy megkapjuk az átlag térfogatot a   a   időpillanatban, integráljuk a   a   cellatérfogaton és osszuk az erdményt  , i.e.

 

Feltételezzük, hogy   jól viselkedik és megtudjuk cserélni az integrálás sorrendjét. Továbbá, az áramlás merőleges a sejtelemre. Most,amig egy dimenziójú az  ,tudjuk alkalmazni a divergenciatételt i.e.   és helyetesítjük a térfogati intergáltat az   értékeinek divergenciájával a (élek   és  ) cella felületén úgy hogy a véges térfogat:

 

ahol  .

Tehát származtathatunk egy fél diszkrét numerikus rendszert a fenti cellaközpontú problémát   -vel indexelve és a cella élének fluxusát   indexelve, differenciálva a (6) adott időben kapjuk:

 

ahol az élek fluxusa,  , rekonstruálható a cella átlagok inter- vagy extrapolációjával. A (7) egyenlet exakt a térfogatátlagot tekintve; i.e., deriválása során nem használtunk aproximációt.

Általános megmaradási tétel

szerkesztés

Az általános megmaradási tételt a következő parciális differenciálegyenletként is tekinthetjük,

 

Itt, az   jelképezi az állapotvektor és   jelképezi a megfelelő fluxus tenzort. Megitn feltudjuk osztani a térbeli domíniumot véges térfogatelemekre vagy cellákra. Bizonyos   cellákra, elvégezhetjük a térfogat integrálást a cella teljes térfogatára ,  , amibol kapjuk:

 

Az első kifejezés integrálásával megkapjuk az átlag térfogatot és alkalmazzuk a divergencia tételét a második kifejezésre, igy a hozam On integrating the first term to get the volume average and applying the divergence theorem to the second, this yields

 

ahol   jelképezi a teljes felületét a cella területnek és   egy egységvektor normálisa a felületre és kifele mutat. Tehát, végül-is, képesek vagyunk megmutatni egy általános eqivalens eredményt a (8), i.e.

 

Ismét,az élek fluxusainak értékei rekonstruálhatók a cellák átlagának inter-, extrapolációjával. Az aktuális numerikus rendszer függ az aktuális geometriai problémától és az anyag szerkezetétől.

A véges térfogat rendszerek konzervatívak mint a cella átlagok változása az élek fluxusán keresztül. Más szavakkal, hogy egy cella eltűnik mások megnőnek.


Hivatkozások

szerkesztés
  • Eymard, R. Gallouët, T. R. Herbin, R. (2000) The finite volume method Handbook of Numerical Analysis, Vol. VII, 2000, p. 713–1020. Editors: P.G. Ciarlet and J.L. Lions.
  • LeVeque, Randall (2002), Finite Volume Methods for Hyperbolic Problems, Cambridge University Press.
  • Toro, E. F. (1999), Riemann Solvers and Numerical Methods for Fluid Dynamics, Springer-Verlag.

Külső hivatkozások

szerkesztés