Wikipédia

Szerkesztővita:Proměna/új

< Szerkesztővita:Proměna
Learn more about this page

Antón Lamazares (Spanyolország, 1954) spanyol festő, aki együtt José María Sicilia, Miquel Barceló és Víctor Mira, tagja a "generación de los 80". A munkájában bonyolult felületek fából és kartonból a lakkból-és egyéb anyagokból teremtett egy nagyon személyes közép-és művészeti nyelvet A stílusa fejlödött, egy eredetileg játékos expresszionizmusból az információs müvészet és egyszerű absztrakció irányában. Az utóbbi munkájában katonai irányzatot mutat, mely egy meghitt párbeszéd van a lélek és a memória, a lelkiség és az érzékelöképesség, asor kerülhet a költészet és az álom-élet között. Műveit kiállították az egész világon, és a birtokában lévő számos fontos intézményben, mint például a Nemzeti Múzeum Reina Szófia, galíciai Kortárs Művészeti Központjában és a Madridi Kortárs Művészeti Múzeumban, valamint számos magángyűjtők és alapítványoknál.

Lamazeres Berlinben, 2005


Élete szerkesztés

Az elsö évek: festészete és költészete szerkesztés

(Galícia, 1954-1977)

 
Müvészeti alkotása a Sueno e colorao sorozat

Lamazares 1954 január 2-án született Maceirában, Lalín faluban (Pontevedra, Galícia) amely a vidéki környezetben mély nyomokat hagyott a képekben és az alkotó fejlödésében. 1963-tól 1969-ig látogatja Herbón ferences kolostor iskoláját ott föleg a latin leckéknek és a görörg klasszikus irodalomnak szentelte magát.

A hatvanas évek végén kezdte el írni és barátságot folytat Álvaro Cunqueiro iróval, valamint Laxeiro és Manuel Pesqueira festökkel, akik a kezdeti személyiségét befolyásolják. Eldönti hogy megtanulja az autodidakta festészetet és 1972-ben válalt elsö müvészeti utazását, ahol személyesen Van Gogh, Paul Klee, Rembrandt és Joan Mirónál tanult, ezeknél híres mesteremberek tanult valamint csatlakozik Antoni Tàpies, Manuel Millares, Alberto Giacometti, Francis Bacon (filozófus)hoz, ugyanúgy az óceáni és a középkori müvészetekhez. A visszatérése után Barcelonában dolgozik mint épitöipari munkás és a figyelmét különösen a romantikus müvészeti múzeum gyüjteményére és a Nemzeti D Art Catalunya múzeumra összpontosítja Utána Madridba utazik, ahol felújítja a kapcsolatát Laxeiro mesterrel. Ugyanúgy megbarátkozik Carlos Oroza iróval akinek a barátsaga a festészete iránt fontos lesz, a festészetben és a költészetben tapasztalatot cserélnek ´s a müvészeti alkotásában állandó lesz. 1973-ban, a csak 19 éves Lamazares már megkezdte bemutató festményeit a csoportos és egyéni kiállításokon. 1975-ben kezdte meg a kötelező katonai szolgálatot a haditengerészetnél, azEl-Ferrolban. Szeptember 27-én abban az évben érte a megdöbbentő hír az utolsó kivégzések a Franco-rendszer eröszakos legutolsó kivégzéséröl, az egyik lelött vádlott a 24 éves Humberto Baena Pontevedrából a barátja volt. A hír hallatára Lamazares mély depresszió süllyedt, ezért egy pszichiátriai intézménybe utalták. Ez alatt az idö alatt írta írói gyüjteményét az Adibal.


Az expresszionizmus és az Arte Povera kétoldalas festészet szerkesztés

(Madrid, New York, 1978-1989)

 
Mauro, Gracias Vagabundas, Jordanien nemzeti galleriájaban

1978-ban Lamazares Madridba helyezi lakóhelyét, ahol szoros barátságot köt Alfonso Fraile festövel, valamint a müvészeti kritikussal és Santiago Amón iróval és Alberto Portera neurologussal, összekötörész egy nagy csoport müvészek – irók, rendezök, zenészek, festök akik a hétvégén a Mataborricos vidéki házában találkoznak Lamazeressel s egy szabadtéri kiállitást valósit meg.

A nyolcvanas években volt egy olyan időszaka, a széles körben elterjedt müvészeti müveire rányomja a bélyeget, még a 30-adik születésnapja elött Lamazares hódít heyet a spanyol és a nemzetközi müvészeti világban. Képeiben alakokat vetít játékos és álomszerü isteni sugallattal, expresszionisztikus irányvonallal, intenzív krommatikuságot és eredetiséget ural. . A müveit, Madridban Juana Mordó gallériájában, Frank Erzsébet Belgiumban és Barcelónában a Sala Gáspárban kiállitva.[1] Egy Fulbrigt-Ösztöndijjal 2 évre New Yorkba költözik, festöszete egyszrre tisztábbá és anyagközpontúvá válik és amit a new yorki Bruno Fachetti Galéria kiálitott.[2] A lakóhelyét megossza New York és Salamanca között, és 1988-ban Kisázsián keresztül utazik –látogatást tesz a Didymaban az Apollo-templomban, mint tiszteletetadás Hölderlin Hyperionál– majd Isztambulba megy. Ott mély benyomást tesz rá a bizánci templomok és annak képei ami az újabb alkotásaiban megtalálható: elöállítja a fadarabok egymasután felsorolását, ezt a Miguel Marcos galleríaban bemutatták.[3] 1990-ben tervez egy új sorozatot, amiket nézett mindkét oldalán megkeresztel, itt mind a két oldalát figyelembe vesz dupla oldalas.


Szobrászati müvészet és a nagy formátum szerkesztés

(Párizs-Madrid, 1990-2003)

 
Antón Lamazares mütermében

1990-töl 1991-ig Lamazares Parizsba érkezik egy Cité des Arts ösztöndíjjal, és megnyítja 1991-ben Madridban egy nagy mütermet, ahol a Gracias vagabundas (Kiránduló gráciai)[4] szériáján dolgozik. 1993-ben megismeri személyesen Tapiest, és nyilvánosságra hozz egy terjedelmes interjút, aki ebböl az alkalomból elnyerte az Arany Oroszlánt Velencében a Biennálén.

A galíciai Kortárs Művészeti Központ meghívta, májustól novemberig Galiciában marad és festi ott Gracias do lugar sorozatot: Eidos de Rosalia, Eidos de Bama (A hely varázsát: Rosalla a területeken, Bama a területeken).[5] 1997 Júniusától novemberéig festi Santa Baia de Matalobos a szabadban Bés de Santa Baia. 1998-ban fest Madridban a Titania e Brao sorozatot, a kasztíliai nyárnak egy tiszteletadása, és kesöbb Pol en Adelán.[6] Ö dolgozza ki a grafikai munkakat, mint beleertve a programcsomag rézkarcai kísérö öt szöveg a Gustavo Martín Garzo a müvész könyve El Canto de la Cabeza (Galeria Sen, Madrid) és litográfiák, az Egeriatól Itinerarum kiséri, az év Le-Monde Diplomatique jelölték. 2001-ben egy nagyszabású kiállítást valósított meg a Seaport A Coruña cím alatt Un saco de pan duro (Egy zacskó kemény kenyér).[7] A munkáját megválasztották a nemzetközi reklám-, valamint a többi spanyol művészek, mint Antonio Saura, Martín Chirino, Hernández Pijuan, Millares, Pablo Serrano, Oteiza és Tàpies a Külügyminisztérium saját programja spanyol művészet számára a külvilág felé. Ez idő tájt Lamazares Firenzébe utazott és Assisi alkotásokat vizsgál és reneszánsz müvészeti alkotásokat vizsgál, valamint a Szent Ferenc egyetemen az új sorozatot Follente Bemilnek dedikálja.[8]


Az absztrakcitól a poétikai minimalizmusig szerkesztés

(Berlin, 2004-től)

 
Domus Omnia kiállitása a Santiago de Compostelában

2004-ben Lamazares Berlinbe költözött, ahol azóta is ott él Az apja halála után kezdte el a E fai frío no lume sorozatot (A tüzben hideg van). Szloveniaban egy nagy kiállitást valosított meg és szintén Budapesten a Kiscellei múzeumban (egy templomnak).[9]

 
Lamazares kiállítása New Yorkban, 2009

Ezt követően szentelte magát a Domus Omnia[10] sorozatnak, és együttműködött további két müvészeti könyv nyomtatásában. Oroza történetével: Deseo sin trámite, szürönyommattal és Un sentimiento ingrávido recorre el ambiente, az öt könyomattal.[11] 2008-ban Horizonte sin dueño (gazdátlan Horizon), a Jordan nemzeiti galleria és egy grafikai müvének antologiája Damaszkuszban a Cervantes intézetben (Szíria) kiállították. Ahol Taher Riyad író neki ajánlotta a Cantos de Lamazeres verses gyüjteményét 2009-ben kiállítja New Yorkban munkáját –a Queen Szófia spanyol intézet-,[12] valamint Orenseben (Spanyolország), a Kulturális Központ küldöttségében.[13] Ő is részt vett a Vicente Aleixandre író dedikálásával a vándorkiállitáson és megkapja a Laxeiro kitüntetést az életmüvére és a nemzetközi hírnevet. 2010-ben munkáját Santiagoban az egyetem templomában kiállítják, valamint Tuiban, a nemzetközi filmfesztiválon Play-doc Horizonte sin dueño[14] dokumentumfilmként bemutatták. A film, Nayra és Javier Sanz (Rinoceronte Films) testvérek forgatták, a festészet világegyetemének az utazása, a költészet és a természet, Antón Lamazares szemszögéböl.


Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Antón Lamazares: "Cuando pinto trato de expresarme con cosas mínimas, y tocar el alma" (spanyol nyelven) (pdf). La Vanguardia
  2. ↑ Chirino y Lamazares exponen en Nueva York (spanyol nyelven). El País
  3. ↑ Fieles a su propia sangre (spanyol nyelven) (pdf). ABC
  4. ↑ «Utilizo la pintura a bofetadas» (spanyol nyelven). El País
  5. ↑ Lamazares presenta un montaje "poseído por el hábitat" de Galicia (spanyol nyelven). El País
  6. ↑ Antón Lamazares: "A mi pintura hay que acercarse a gatas, con mirada de niño"; Territorios de la emoción (spanyol nyelven) (pdf). ABC
  7. ↑ Apoteosis del exceso (spanyol nyelven). El País
  8. ↑ Canto de la carne (spanyol nyelven). El País La carne no es triste (spanyol nyelven) (pdf). ABC El Kama-sutra de Lamazares (spanyol nyelven). El Cultural (El Mundo)
  9. ↑ Los demonios interiores de Lamazares asaltan el museo Kiscelli de Budapest (spanyol nyelven). El País The exhibition of the painter Antón Lamazares (angol nyelven). Museum Kiscelli
  10. ↑ Antón Lamazares expone en SCQ la serie «Domus Omnia» (spanyol nyelven). La Voz de Galicia
  11. ↑ Carlos Oroza reaparece con un libro ilustrado por Antón Lamazares (spanyol nyelven). El País Un sentimiento ingrávido entre Lamazares y Oroza (spanyol nyelven). Faro de Vigo
  12. ↑ Filmando a Lamazares (spanyol nyelven). El País Anton Lamazares at Queen Sofia (angol nyelven). Village Voice
  13. ↑ A construción da alma de Antón Lamazares (galiciai nyelven). El País
  14. ↑ Un documental sobre el pintor Antón Lamazares levanta el telón de la sexta edición del festival de cine de Tui (spanyol nyelven). La Voz de Galicia


Források szerkesztés

  • AMÓN, Santiago, "La pintura de Lamazares y la luz crepuscular", Lamazares 1978-1986, La Coruña, Durán, 1986.
  • CALVO SERRALLER, Francisco, "La musa en cueros", Madrid, Montenegro, 1986; "Casa de la pintura", Domus Omnia, Madrid, Álvaro Alcázar, 2007.
  • CASTRO, Fernando, "Fragmentos de un texto que no pude escribir", Antón Lamazares. Un saco de pan duro, La Coruña, Ayto. de La Coruña, 2001.
  • CASTRO, Luisa, "Alma en lunes o la noche de las estrellas que brillan poco", Antón Lamazares. Alma en lunes, Orense, Museo Municipal, 2002.
  • FUENTES FEO, Javier, "Inventar y divulgar nuevos secretos. En torno a la pintura de Antón Lamazares", Lamazares, Madrid, SEACEX, 2005.
  • GABILONDO, Ángel, "Del verde llover", Antón Lamazares. Gracias do lugar, Santiago de Compostela, CGAC, 1997; "Una conversación entre Ángel Gabilondo y Antón Lamazares" (entrevista), Lamazares, Madrid, SEACEX, 2005.
  • LOGROÑO, Miguel, "Todos los ojos del mundo", Reconocimientos. Colección Miguel Logroño, Santander, Museo de Bellas Artes, 2007.
  • MARTÍN GARZO, Gustavo, "Jonás y la calabacera", Antón Lamazares. Iles Quén, Madrid, La Caja Negra, 2000.
  • MIKUŽ, Jure, "La imagen original bajo las capas del palimpsesto de la conciencia", Lamazares, Madrid, SEACEX, 2005.
  • MOURE, Gloria, "Antón Lamazares", Artforum, Nueva York, mayo de 1987.
  • MURADO, Miguel-Anxo, "Hermana carne", Follente Bemil, Madrid, Metta, 2003.
  • RIVAS, Manuel, "La leyenda de Antón Lamazares", Antón Lamazares, Murcia, Palacio Almudí, 1995.
  • SANDOVAL, Michael, "Antón Lamazares. The Vagabond Shaman", Antón Lamazares, Nueva York, Queen Sofía Spanish Institute, 2009.


Külső hivatkozások szerkesztés



en:Antón Lamazares ar:أنتون لاماثاريس bg:Антон Ламасарес ca:Antón Lamazares cs:Antón Lamazares de:Antón Lamazares el:Αντόν Λαμαζάρες eo:Antón Lamazares es:Antón Lamazares fa:آنتون لاماثارس fr:Antón Lamazares gl:Antón Lamazares hr:Antón Lamazares it:Antón Lamazares ja:アントン・ラマザレス ko:안톤 라마자레스 pl:Antón Lamazares pt:Antón Lamazares ro:Antón Lamazares sl:Antón Lamazares sq:Antón Lamazares sr:Антон Ламасарес th:อันตอน ลามาซาเรส tl:Antón Lamazares

Új téma nyitása
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztővita:Proměna/új&oldid=18818296”
Visszatérés Proměna/új felhasználói lapjához.