Főmenü megnyitása

Assisi Szent Ferenc

olasz katolikus szerzetes és prédikátor

Assisi Szent Ferenc (latinul: Franciscus Assisiensis) vagy ahogy a Ferenc-rendiek nevezték: szerafikus Szent Ferenc (latinul: Franciscus Seraphicus vagy „Pater seraphicus”)[1] (Assisi, 1182. július 5. – Assisi, 1226. október 3.) a ferences rend megalapítója; Itália, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje. A 2013-ban pápává választott Jorge Mario Bergoglio bíboros az ő tiszteletére vette fel a Ferenc nevet. Az egyik legnagyobb hatású középkori szent, akinek jelentős kultusza van a nyugati kultúrában.[2] Személyét számos művész megörökítette (például Liszt Ferenc, Roberto Rossellini), és a katolikus közösségek által lakott helyeken, számos templom, közterület, kisebb városrész, vagy nagyváros közvetett vagy közvetlen névadója.

Assisi Szent Ferenc
Szent Ferenc legrégibb, még életében készült freskója a subiacói Szent Benedek-kolostorban
Szent Ferenc legrégibb, még életében készült freskója a subiacói Szent Benedek-kolostorban
rendalapító
Születése
1182. július 5.
Assisi, Olaszország
Halála
1226. október 3. (44 évesen)
Assisi, Olaszország
Tisztelete
Szentté avatása1228. július 16., Assisi
Szentté avatta: IX. Gergely pápa
Sírhely Assisi Szent Ferenc-bazilika
Kegyhely Szent Ferenc Bazilika, Assisi, Olaszország
Ünnepnapja október 4.
Jelképei bárány, farkas, hal, koponya, madarak, stigmák, szarvas
Védőszentje állatoknak, családoknak, kereskedőknek, környezetvédőknek, Olaszországnak
A Wikimédia Commons tartalmaz Assisi Szent Ferenc témájú médiaállományokat.
El Greco: Ferenc és Leó testvér
„Most pedig Leó testvér, halld a végső tanulságot! A Szentlélek mindazon kegyelmei és ajándékai közül, amelyekkel Isten az ő szeretteit elhalmozza, a legnagyobb adomány, ha önmagunkat le tudjuk győzni, és készek vagyunk Krisztus szeretetéért elviselni minden bántalmat és méltánytalanságot, minden igazságtalanságot és kellemetlenséget”[3]
Giotto di Bondone:Szent Ferenc szakít apjával

ÉletpályájaSzerkesztés

IfjúkoraSzerkesztés

Eredeti neve Giovanni di Pietro Bernardone, azaz "Francesco" (hagyományos értelemben vett vezetékneve nem volt). Édesanyja francia nemesasszony volt (Giovanna [Pica] Bourlemont), s e Franciácska jelentésű néven szólította a fiát. Édesapja Pietro di Bernardone, assisi-beli gazdag kelmekereskedő, a tehetős vállalkozói kör egyik befolyásos tagja volt.

Giovanni - azaz Ferenc - tanulmányokkal töltötte ifjúsága nagy részét. Több nyelven folyékonyan beszélt, köztük természetesen latinul is. A tanulás és a harci játékok mellett szívesen mulatozott ifjú nemes barátai társaságában.

1201-ben Assisi hadba indult az ellenséges Perugia ellen, s ő is csatlakozott a harcoló csapatokhoz. Nem sokkal később Collestradánál egy sebesülés miatt fogságba esett, majd egy év raboskodás után tért haza.

1203-ban egy új, gyökeresen megváltozott emberként tért vissza Assisibe. Ezt tetézte fogságban szerzett súlyos betegsége is, amely mély lelki válságba döntötte. 1205-ben mégis elindult Apuliába, hogy beálljon Gualtiero di Brienne seregébe, de útban Spoleto felé, egy különös látomás hatására visszatért szülővárosába. Ettől fogva kerülte a barátaival való világias időtöltéseket, helyette inkább magányos helyeken imádkozott, s közben az Assisi mellett élő leprásokat ápolta.

Hamarosan zarándoklatra indult Rómába, amelynek során misztikus élményben volt része még szülőföldjén, Szent Damján templomában. A megfeszített Krisztus képmása életre kelt előtte, és háromszor így szólt hozzá: „Ferenc, Ferenc, menj és javítsd meg a házamat, mert látod, hogy romokba dől.” Ferenc ezt úgy értelmezte, hogy ez arra a rossz állapotban levő templomra vonatkozik, ahol éppen imádkozott, ezért eladta a lovát és egynémely ruhaneműt az apja készletéből, majd az árát a templom papjának adományozta.

Pietro nagyon felháborodott fia cselekedetein, és megpróbálta fiát „észhez téríteni”, először fenyegetésekkel, majd testi fenyítéssel. A végső vita után, amelyre apja kérésére a püspök jelenlétében került sor, Ferenc szakított az apjával, lemondott örökségéről, és a következő néhány hónapban koldusként tengődött Assisi környékén.

Visszatérve a városba, ahol ezúttal két évet töltött, és több romos templomot rendbe hozott, köztük a Santa Maria degli Angeli-kápolnát, azaz a Porziuncolát.

Szerzetesrend alapítójakéntSzerkesztés

Jordanus(wd) szerint Ferenc 1209. február 24-én, a Máté evangéliuma 10:9 sorainak hatására elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhát öltött, és mezítláb, anyagi javak nélkül elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan követte őt az első tanítvány, a városból való jogász, Bernardo di Quintavalle, aki minden vagyonát feláldozta a hit terjesztése érdekében. Hamarosan Ferenc több barátja is csatlakozott hozzájuk. Ferenc soha nem szenteltette pappá magát, s a közösségben, melyet vezetett, egyenrangú testvérekként éltek együtt, „fratres minores”-nak, vagyis „kisebb testvéreknek” nevezve magukat.

Még abban a hónapban elindult tizenegy első követőjével Rómába, ahol a pápa engedélyét kérte egy új rend megalapításához. III. Ince pápa, a hagyomány szerint rendjük szabályzatát 1209. április 16-án hagyta jóvá, s máig ezt a momentumot tekintik a ferences rend hivatalos megalapításának.

A rend tagjait frátereknek, azaz testvéreknek nevezték. Céljuk az apostoloknak adott krisztusi útmutatás szerinti élet volt. Ennek érdekében szegénységi fogadalmat tettek, és vállalták, hogy életüket Isten szolgálatának szentelik.

Későbbi életeSzerkesztés

Innentől kezdve az új rend gyorsan gyarapodott, egyre népszerűbb lett a nemesség körében is. Amikor az alapítás évében Assisi Szent Klára hallotta őt prédikálni az assisi San Rufino-templomban, ráébredt elhivatottságára. Rufino nevű bátyja is csatlakozott az új rendhez. 1211. március 28-án, virágvasárnap Ferenc a Porziuncola kápolnában találkozott Klárával és megalapították a később klarisszáknak nevezett női rendet, amelynek tagjait a Szent Damján-templom melletti kolostorban szállásolta el.

Ugyanebben az évben Ferenc útra kelt Jeruzsálembe, de a dalmát partok mellett hajótörést szenvedett és visszatért Itáliába.

1213-ban ismét tengerre szállt, ezúttal Marokkó felé, de betegsége miatt Spanyolországban megszakította útját.

1215-ben ismét Rómába ment, a negyedik lateráni zsinatra. Valószínűleg ekkor találkozott Szent Domonkossal.

1217-ben a növekvő szerzetesgyülekezet tartományokra és csoportokra oszlott és barátokat küldtek Franciaországba, Németországba, Magyarországra, Spanyolországba és Keletre.

1219-ben Ferenc néhány társával együtt Egyiptomba indult. Melek-el-Kamel szultán előtt kihívta a muszlim imámokat az igaz hit tűz általi próbájára, de azok nem vállalták. Amikor Ferenc felajánlotta, hogy elsőként lép a tűzbe, és amennyiben a tűztől nem esne baja, a szultán ismerje el Krisztus igaz istenségét, a szultán megengedte neki a prédikálást. 1219. november 5-én hírül véve öt testvére marokkói mártírhalálát, visszatért Itáliába.

1223. szeptember 17-én a Verna-hegyen, imádkozás közben, megjelentek rajta a stigmák. Erről azonban senki sem tudott, csak Ferenc halála után derült ki.

1226-ban gyógykezelésre ment Rietibe, onnan Sienába szállították, végül hazavitték Assisibe, ahol az első szerzetesközösség lakóhelyén, a Porziuncolában hunyt el.

LegendáiSzerkesztés

1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatta, és a következő napon letette az Assisi Szent Ferenc-bazilika alapkövét.

Assisi Szent Ferencről számos legenda terjedt el. Egyes források szerint prédikált az állatoknak is. Éppen ezért a különféle ábrázolásokon (festmények, szobrok) alakja gyakran látható állatok (elsősorban madarak) társaságában.

Az állatok világnapját 1931 óta Szent Ferenc emléknapján, október 4-én ünnepelik.

A legenda szerint Szent Ferenc Cannarióban prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek… Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: „Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.” Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket. Amikor Szent Ferenc közöttük sétált, s csuhájával megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem.[4]

„Húgocskáim, madarak! Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni őt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; Noé bárkájában megőrizte fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok. Inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szőni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeiből, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtőtök. Őrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bűnétől, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent.”
– Assisi Szent Ferenc Virágoskertje Fioretti[5]

ÍrásaiSzerkesztés

  • Canticum Fratris Solis (A Napfivér éneke) Naphimnusz
  • Regula non bullata, a ferences rend korai szabályzata, 1221
  • Regula bullata, a későbbi szabályzat, 1223
  • Végrendelete, 1226


Képek Szent Ferenc ábrázolások a képzőművészetbenSzerkesztés

Magyarul megjelent műveiSzerkesztés

  • Szerafikus Sz. Ferencz regulája; Taizs Ny., Pécs, 1887
  • Ditsőséges szerafim Szent Ferentz atyánk regulája és testamentoma, némelly szükséges oktatásokkal és szép imádságokkal; Nottenstein Ny., Buda, 1734
  • Kedves, mert ritka nemes hármas levél, az az Szent Ferenc Atyánk harmadik szerzetének három részből álló rövid summája melly most ugyan azon Sz. szerzet Magyar-országi Boldog Asszony reformata provinciájának egy tagja-által magyarra fordéttatott Kilián Kazenberger; Royer Ny., Pozsony, 1744
  • Dicsőséges Szent Ferencz atyánk harmadik rendén-lévő atyafiaknak regulája; Ferences Ny., Csíksomlyó, 1753
  • Serafim Szent Ferentz regulája és testamentoma mellyet mostanság egy atya szerzetes társainak hasznára magyar nyelven ki-botsátot; Engel Ny., Pécs, 1800 k.
  • Szerafikus Sz. Ferencz Atyánk regulája melyet magyar fordításban Golessény Pantaleo rendeletéből sajtó alá készített Rapawy Ignác; Schreiber Ny., Pozsony, 1859
  • Szent Ferenc atyánk harmadik rendjének regulája; németből ford. Karcsu Antal Arzén; Mayer Ny., Vác, 1883
  • Szerafikus Sz. Ferenc rendszabálya és végrendelete; jav. kiad.; Réthy Ny., Arad, 1887
  • Assisi Szent Ferenc összes művei; ford. Monay Ferenc; Grünn Ny., Marosvásárhely, 1907
  • A Kisebb Testvérek rendszabálya. Assisi Szent Ferenc Fiai használatára; Szent Bonaventura Ny., Cluj-Kolozsvár, 1925
  • Assisi Szent Ferenc kis virágai; ford. Tormay Cecilia; Magyar Irodalmi Társaság, Bp., 1926
  • Assisi Szent Ferenc iratai; ford., bev. Takács Ince; Ferences Rend, Bp., 1929
  • Az egyszerűség útja. Ferences írások. Assisi Szent Ferenc írásai; latinból ford., bev., jegyz. Balanyi György / Facimbalom. Szedő Dénes versei és fordításai; Szt. István Társulat, Bp., 1981 ISBN 963-360-171-1
  • Assisi Szent Ferenc művei. Balanyi György fordításának javítása; jav. Hidász Ferenc, Várnai Jakab; OFM Esztergomi Ferences Gimnázium, Esztergom, 1989
  • Assisi Szent Ferenc imádságai; ford. Viz László; Aggiornamento, Bp., 1991
  • Assisi Szent Ferenc művei. Balanyi György fordításának javítása; Agapé, Újvidék–Szeged–Csíksomlyó, 1992 (Ferences források)
  • Isten rabjai. Assisi Szent Ferenc, Jacopone da Todi, Celanói Tamás írásai és versei; Interpopulart, Szentendre, 1993 (Populart füzetek)
  • Imádkozzunk Assisi Ferenccel; vál., bev. Bernardin Skunca, szerk. Harmath Károly; Agapé, Novi Sad, 2002
  • Assisi Szent Ferenc bölcsességei; szerk. Carol Kelly-Gangi, ford. Kajsza Krisztina; Lazi, Szeged, 2018
  • Naptestvér éneke In: Szedő Dénes: Ferences himnuszok, Budapest, 1944, 7–10. o.
  • Boldogasszony köszöntője In: Szedő Dénes: Ferences himnuszok, Budapest, 1944, 10–11. o.

Internetről letölthető műveiSzerkesztés

Alábbi művek letölthetők a Ferences világi rend honlapjáról a Ferences Források könyvsorozat résznél.

  • A három társ legendája (Ferences források sorozat), Agapé Kft., Szeged, 1995, ISBN 963-8112-70-0, 70 o.
  • Assisi Szent Ferenc művei (Ferences források sorozat), Agapé Kft., Szeged, 1993, ISBN 963-8112-15-8, 150 o.
  • Assisi Szent Ferenc Perugiai Legendája (Ferences források sorozat), Agapé Kft., Szeged, 1997, ISBN 963-458-083-1, 158 o.
  • Celanói Tamás életrajzai Szent Ferencről (Ferences források sorozat), Agapé Kft., Szeged, 1996, ISBN 963-8112-07-7, 413 o.
  • Fioretti – Assisi Szent Ferenc Virágoskertje (Ferences források sorozat), Agapé Kft., Szeged, 1999, ISBN 963-458-145-5, 199 o.
  • Szent Bonaventura: Szent Ferenc élete (Középkori Keresztény Írók, 7. kötet), Szent István Társulat, Budapest, 2015, ISBN 978-963-277-095-6, 222 o.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Jacques Le Goff: Assisi Szent Ferenc. Európa Könyvkiadó Kft., 2002. Budapest. ISBN 963-07-7253-1
  • Costantino Troiano, Alfonso Pompei: Illustrated Guide of Assisi, Casa Editrice Francescana dei Frati Minori Conventuali Umbriagraf – Terni, Assisi
  • Tudás Fája – sorozat (Marshall Cavendish Enciklopédiája, ISSN 1418-8090)

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Assisi Szent Ferenc témájú médiaállományokat.