Főmenü megnyitása

Szedő Dénes Mihály, P. Szedő, Szedő Mihály Dénes, Szedő Dénes (Budapest, Terézváros, 1902. június 9.[1] – Budapest, 1983. szeptember 25.) ferences rendi szerzetes, költő, műfordító, róla mintázta Szerb Antal Pater Severinust az Utas és holdvilág c. művében.[2] Szedő László Szeverin kármelita szerzetes testvére.

Szedő Dénes Mihály
Életrajzi adatok
Születési név Szedő Mihály
Született 1902. június 9.
Budapest, Terézváros
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1983. szeptember 25. (81 évesen)
Budapest
Munkássága
Vallás izraelita, 1919-től református, 1922-től katolikus
Felszentelés 1928. december 2.

Ellene mondok az ördögnek,
kevélysége törjön meg,
hittel vallom az Úristent,
minden műve szép és szent,
hittel vallom a Megváltót,
szerelmével megláncol,
hittel hívom a Szentlelket,
Lélekisten, szentelj meg!

– Szedő Dénes: Hitvallás[2]

ÉleteSzerkesztés

CsaládjaSzerkesztés

Szedő Gáspár nagyiratosi születésű papírkereskedő és a rimaszombati születésű Weisz Róza izraelita vallású szülők gyermekeként született Budapesten, a VI. kerületben.[1] Szülei 1896. október 18-án Budapesten, az V. kerületben házasodtak össze.[3] Apai nagyszülei Szedő (1876-ig Klauber)[4] Ármin és Stern Rozália, anyai nagyszülei Weisz Jakab (megh. 1916.)[5] és Roska Rezina[m 1] voltak.[3][6]

MunkásságaSzerkesztés

18 éves korában kezdte pályafutását a Nyugatban, Osvát Ernőnek köszönhetően, műfordításait, verseit és kritikáit az 1921-es és 1922-es számok őrzik.[7] 1924. augusztus 22-én a Kisebb Testvérek Rendjébe lépett be, majd noviciátusát Szécsényben töltötte. Később filozófiát tanult Jászberényben, teológiát a Gyöngyösi Hittudományi Főiskolán, 1925 és 1928 között. 1928. december 2-án Egerben felszentelték, majd 1930-ig Szécsényben, 1932-ig Egerben, 1934-ig Gyöngyösön, 1936-ig Szécsényben, 1941-ig Egerben lakott kolostorban. 1942-ben és a következő évben Pécsett, majd 1944 és 1948 között Pasaréten, végül 1949-50-ben ismét Pécsett élt. Kezdetben hitoktatóként, majd népmisszionáriusként, lelkigyakorlat-vezetőként, végül pedig klinikai lelkészként dolgozott, a szerzetesrendek likvidálását követően pedig rövid időn át Borsos Miklós fogadta be, emellett Illyés Gyula és Németh László is segítették. Egy éven át volt Budapesten az egészségügyi gyermekotthonban nevelő, Nemeskürtyvel és Pilinszkyvel együtt, majd 1958-ig Hatvanban, Fóton, Szolnokon, Váchartyánban, továbbá Máriabesnyőn volt lelkész. 1940 és 1946 között Schrotty Pállal és Dám Incével szerkesztette A lelki élet ferences mesterei sorozat 1-5, 8-13. és 15. kötetét. Műfordításai antológiákban publikáltattak (Klasszikus kínai költők, Klasszikus francia költők, Klasszikus olasz költők, Klasszikus német költők, Facimbalom, 1981, Éneklő Egyház, 1985). Kéziratban van: Szent Bona-ventura, Keresztes Szent János, Rilke stb. versei.

MűveiSzerkesztés

  • Szívem palota, fohászok, dalocskák (1937);
  • Naptestvér éneke (versek, Bp., 1939);
  • Szép Jézus. Énekfüzet (Bp., 1940);
  • Éneklő barát. Énekfüzet (Bp., 1942);
  • Királyocskám. Énekfüzet (Bp., 1943);
  • Kirje-Kirje. Egy gyermektp. énekei. Gyűjt. (Bp., 1946);
  • Szívem palota. Fohászok, dalocskák gyermekhangra (Bp., 1948);
  • Kirelejszom (gyermekénekek, Kerényi Györggyel, Bp., 1948);
  • Facimbalom (Bp., 1981);
  • Aranyszívű gyermek. Szent Tarzíciusz élete (ifj. r., 1996);
  • Szedő Dénes összes művei (Bp., 2011–);
  • Isten szerelme. Bárdos Lajos-Kerényi György kétszólamú karénekeivel. Verseivel. (Bp., é.n.).

MűfordításaiSzerkesztés

PublikációiSzerkesztés

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Weisz Jakab halotti anyakönyvi kivonatában házastársa Hruska Regina néven van említve.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Szedő Dénes. In: Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, Akadémiai, 1969.
  • Szedő Dénes Mihály. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. március 25.
  • Szedő Dénes. In: Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1997, 2000.

További információkSzerkesztés