Szirmai Imre (színművész)

Szirmai Imre, Schlesinger Ignác (Szeged, 1860. július 9. – Budapest, Józsefváros, 1945. július 10.) színész, színházigazgató.

Szirmai Imre
Született	Schlesinger Ignác 1860. július 9. Szeged
Elhunyt	1945. július 10. (85 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Szülei	Schlesinger Salamon Lichtenberg Cecília
Foglalkozása	színész
Iskolái	Színészeti Tanoda (–1883)
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Szirmai Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szirmai Imre Napóleon szerepében, 1894

Szirmai Imre arcképe. Festő: Basch Gyula. 1897

Életútja

Schlesinger Salamon és Lichtenberg Cecília iparosszülők gyermeke, akit szintén iparos pályára szántak, de ő elvégezte a szegedi hat osztályú reáliskola négy osztályát. 1879-ben, a nagy árvíz után Szegedről felment Budapestre Titelen keresztül, egy ingyenhajóval amelyen menekülők voltak. Ekkor (őszre) beiratkozott a színitanodába. 1881. december 25-én tette első kísérletét Szegeden, ahol a Szegedi Híradó így írt róla: „Egyes momentumokban jól eltalálta a hangot s a játéka is meglehetősen megfelelt a szituációnak s itt hatott is párszor s zajos tapsokat idézett elő. S egy növendéktől ez is elég, mert tehetségre vall. A hangorgánuma csengő és hajlékony s ha még az alakja kissé megerősödik, jól a színpadra termett lesz és hisszük, szép jövője is lesz azon. A fiatal vendég buzdításul szép csokrot, sőt koszorút is kapott."

Mint harmadéves növendék 1882. június 20-án vizsgázott a Kalmár és tengerész című drámában és az Egy nő, kinek elvei vannak című vígjátékban, amikor a Fővárosi Lapok ezt a kritikát írta róla: "A tengerész szerepének romantikáját ifjúi elevenséggel emelte ki; érvényesítve érces, friss hangját. A vígjátékban Félix borbély burleszk figurájában egészen más oldalról, a furcsaság színezésében tanúsított képességet." A színészakadémiát 1883-ban fejezte be, innen Szegedre szerződött, Nagy Vince társulatához, ahol október havában lépett fel Dóczy Lajos Utolsó szerelem című történelmi vígjátéka Nagy Lajos, és a Piros bugyelláris című népszínmű Török bíró szerepében.

Szegedről Feleky Miklós szerződtette első szerelmesnek a budai Várszínházhoz, ahol Blaha Lujza és Hunyady Margit voltak első partnerei. Első fellépése itt a megnyitáskor (1884. október 4.) Váradi Antal Histriók Budán című prológusában Mátyás király szerepében volt. 1885 augusztus közepén aláírta a Népszínházhoz szóló szerződését, ahova Blaha Lujza hozta és ez év szeptember 1-től már az intézet rendes tagja volt; itt ez év szeptember 26-án mutatkozott be a Gerolsteini nagyhercegnő című operett Grog báró szerepében. 1886. április 12-én a Felhő Klári premierjén Bálint szerepét játszotta. Ez időben egy kisebb énekes szerepet (Cigánybáró: Ottokár) osztottak rá, ezt azonban nem akarta eljátszani, mire megvált az intézettől és elszerződött Mosonyi Károlyhoz, Temesvárra, drámai hősnek és rendezőnek. Ezzel a társulattal elkerült Pozsonyba is, ahol megbuktak, majd 1887 tavaszán visszatért a Népszínház kötelékébe, nyáron át a Budai Színkörben működött.

Tamássy József betegsége idején újra tagja lett a Népszínháznak. Itt 1887 őszén játszotta a híres Champlatreux szerepét a Nebántsvirágban. 1888-ban az Országos Színészegyesület tanácsosa lett. 1889. július 18-án házasságra lépett Újhelyi Jolán kolozsvári színésznővel. Nyáron át a Városligeti Színkörben is játszott. 1893-ban a Próbaházasságban volt nagy sikere; a következő év is nagy sikert hozott számára, ez a Lili című operett Plinchard-ja, majd 1894. november 9-én Napóleon parádés szerepe (a Szókimondó asszonyságban) betetőzte eddigi fényes karrierjét. A Népszínháznál működött 1907-ig, amikor a Király Színház hívta meg. Itt a Göre Gáborban lépett fel május 25-én.

1913. június havában a Népopera szerződtette. 1914. március 17-én az Országos Színészegyesület, mint régi, érdemes tanácsosát is dísztagjává választotta. 1920. december 10-től a Revü Színház igazgatója volt; e kinevezése alkalmával 20.000 aranykoronát juttatott jótékony célra és pedig az Országos Színészegyesületnek, a Budapesti Színészszövetségnek, a Népszínház és Magyar Színház nyugdíjintézetének egyenként 5–5 ezer koronát. 1924. június 10-én lemondott a Revű Színház igazgatásáról, utóda Emőd Tamás lett. 1928. április 1-jén nyugalomba ment. 1930 május havában a kultuszminiszter kinevezte a nem-állami színésziskolák szakfelügyelőjévé. 1930 és 1932 között még fellépett a Városi Színházban, majd 1933-ban a Royal Orfeumban.

Verő György a kiváló művészt ekképp jellemzi: "Szirmai inkább bonvivant-szerelmes, mint drámai hős. Megnyerő külsővel eleganciát párosít: az első a színháznál, akiről nem rí le a frakk. Mozgásban könnyed és formás, beszédben élénk és biztos. Egy szót el nem ejt s egy szót nem túloz. És mindenekfölött: erőlködés és csináltság nélkül vidám. Szinte árad belőle a jókedv s ragadja magával a többieket is. És ha százszor játszik egy szerepet: századszor épp úgy mulattat s mulat ő is, mint először. Igen, igen, mulat a bohó helyzeteken, tréfás mondásokon, komikus ötleteken, akár a közönség. Amit drámai színésznek el nem hiszek, hogy átéli a szerepét, még ha könnyben úszik is: Szirmait látom vidám jeleneteiben, mint küzd, hogy legyőzze a nevetés ingerét s el ne veszítse játéka fonalát, annyira beleolvad egyéni kedve az alak derűjébe."

Fontosabb színházi szerepei

• Plinchard (Hervé: Lili)
• Napóleon (Sardou–Morcau: Szókimondó asszonyság)
• Lajos (Tóth E.: A falu rossza)
• Imre (Gyimesi vadvirág)
• Eduárd (Kis szökevény)
• Peti (Cigány)
• Örkényi báró (Nagymama)
• Konrád (Molnár és gyermeke)
• Andrássy István (Lőcsei fehér asszony)
• Weiner Vilmos (Ingyenélők)
• Színész (Éjjeli menedékhely)
• Bandi (Betyár kendője)
• Lormier vicomte (Leányka)
• Bálint (Vöröshajú)
• Andor (Ördög mátkája)
• Mirasol (Kék asszony)
• Sátán és Petruccio (Casanova)
• Kontra Fridolin (Tolonc)
• Rezeda Marcel (Parasztkisasszony)
• Törvényszéki elnök (Elvált asszony)

Filmszerepei

• Mágnás Miska (1916) – Korláth gróf
• A nagymama (1916) – Örkényi Vilmos ezredes
• Vörösbegy (1921)
• Lesz maga juszt is az enyém (1922, szkeccs)

Színművei

• A fenegyerekek, életkép 4 felvonásban (magyarosította). Bemutató: 1890. június 7., Városligeti Nyári Színkör.
• Körút 27. szám, énekes bohózat 4 felvonásban. Bemutató: 1891. május 15. uo.
• A színfalak varázsa, énekes bohózat 5 képben. (Átdolgozás). Bem. 1899. augusztus 27.

Források

• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. IV. kötet (Rabatinszky Mária – Zwischenakt). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. 1931.  
• Hangosfilm