Szlezák László

magyar harangöntő mester

Szlezák László (Ispáca (Pozsony vármegye), 1870. augusztus 9.Budapest, 1953. augusztus 9.) a legkiválóbb 20. századi magyar harangöntők egyike, a leghíresebb magyar harangöntő.

Szlezák László
Született 1870. augusztus 9.
Ispáca
Elhunyt 1953. augusztus 9. (83 évesen)
Budapest
Foglalkozása harangöntő
Kitüntetései mester aranykoszorú (koszorús mesterverseny, 1928)
Pro Ecclesia et Pontifice(wd)
Sírhely Új köztemető, Budapest
A Wikimédia Commons tartalmaz Szlezák László témájú médiaállományokat.
Szlezák László sírja

Az ő nevelt fia volt Gombos Lajos, akitől apáról fiúra szállt tovább a mesterség.

ÉletpályájaSzerkesztés

 
Egy általa 1936-ban öntött harang az árpádföldi református templom udvarán

Szlezák László 12 éves korától fogva dolgozott a szakmában. Első mestere, Thury Ferenc – harangöntő, aki a maga idejében az ország legjobb és leghíresebb harangöntője volt és rokona – alkalmazásában állt 1908-ig. Előbb inaskodott, majd ugyanott lett legény, később művezető öntő mester. Halála után önállósította magát. A budapesti Lehel utca 8. szám alatt működött Thury-műhelyt 1909-ben Egry Ferenc vett át, 1911-ben pedig Szlezák vásárolta meg. Az önálló műhely első jelentős megrendelése még ebben az évben a ceglédi református templom számára öntött harang volt. 1914-ben új műhelyt nyitott Angyalföld külső részén. Az első világháború alatt megélhetését az biztosította, hogy 1916-tól a rekvirált harangok szakszerű leszerelésére kapott megbízást. Az ezt követő konjunktúrában gyorsan fellendült műhelye közel 100 embert foglalkoztatott. 1928-ban készítette el 3600 kilogrammal ennek az időszaknak a legnagyobb tömegű, harangját a pesti ferencesek Alcantarai Szent Péter-temploma részére. Ugyanebben az évben az Országos Iparegyesülettől megkapta az Aranykoszorús mester címet, amelyet ezt követően minden harangján feltüntetett. Ekkor 50 munkáskéznek adott kenyeret. Harangjait a háború után kiállításokon is bemutatta. A két háború között egy ideig a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökhelyettese is volt – ez egyik oka is lett a család második világháború utáni üldöztetésének.

Munkásságának legnagyobb, 7945 kg tömegű harangját 1930-ban készítette el a budapesti Szent István-bazilika részére. Az 1930-as évek közepén a váci és az esztergomi bazilikától is kapott nagyobb méretű harangra megrendelést. Ekkortól változott az által készített harangok díszítése is, amik palástjának alsó részén szőlőleveles díszítést, a középső részén a megrendelő által kért díszítést és feliratot, a felső részén babérkoszorúkból és virágfüzérekből alkotott díszítéssort került. Második feleségének a fiát, Gombos Lajost hatéves korában, 1934-ben adoptálta, fiaként nevelte és a mesterség rejtelmeibe is beavatta.

Gyárát 1944 szeptemberében lebombázták, amit követően fiával saját kezűleg építette fel új műhelyét. A háború utáni első, 700 kilogrammos harangot hulladékbronzból öntötték a Béke téri Szent László-templom számára.

1953-as haláláig – becslések szerint – több, mint 5000 harangot öntött. Az első világháborúban hadi célokra lefoglalt harangok túlnyomó ő öntötte újra, de a második világháború után haláláig is öntött még harangokat. Műhelyét 1951-ben államosították, ekkor már sokat betegeskedett. Halála után, 1955-ben meg is szűnt. 1960-tól mostohafia, Gombos Lajos lett a harangöntő. A családi hagyományt a Gombos-dinasztia következő tagjai, Gombos Miklós és fia, Gombos Ferenc folytatják.[1]

Felesége Vancsó Anna néven született, ezüstmenyegzőjüket 1925-ben a budapesti karmeliták templomában tartották.[2] Unokaöccse Szlezák Rafael is harangöntő volt, és évtizedeken át keze alatt dolgozott.[3]

NyughelyeSzerkesztés

Sírja a budapesti Új köztemető 114/X-1-51 sírhelyén található.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • 1900. évi párizsi világkiállítás díszoklevele (1900)
  • aranyérem - vasipari kiállítás (1921, 1923)
  • a kormány díszoklevele - I., II. Kézműipari Tárlat (1925, 1926)[4][5]
  • Magyarország aranykoszorús harangöntő mestere cím - III. Országos Kézművesipari Tárlat, koszorús mesterverseny (1928)
  • »Pro Ecclesia et Pontifice« érdemkereszt a Pápa Őszentségétől lelkes munkásságáért és adományaiért (1929-ben vette át Tomori utcai elemi leányiskola kápolnájában a karmelita rend tartományfőnökétől[6])
  • 1930. évi nemzetközi vásár emléklapja (1930)
  • ezüst díszérem az ipari jelességért - Országos Iparegyesület (1932)[7]

Számos vidéki kiállításon is szerzett aranyérmeket harangjaival.

JegyzetekSzerkesztés

  1. richpoi.com: Harangöntés magyar mestereknél Talita.hu - 2012. augusztus 1.
  2. Ezüstmenyegző, Budapesti Hírlap 45. évfolyam 214. szám - 1925. szeptember 24. (online: adtplus.arcanum.hu)
  3. Horváth Csaba: Szlezák Ráfael, a harangöntő (eredeti megjelenés: Helyem Házam Palotám 2018. évi 4. szám), rakospalotaanno.hu - 2018. november 30.
  4. Magyar Ipar 46. évfolyam 12. szám - 1925. szeptember 15. (online: adtplus.arcanum.hu)
  5. Vasárnap ér véget a kézművesipari tárlat, Nemzeti Ujság 8. évfolyam 212. szám - 1926. szeptember 19. (online: adtplus.arcanum.hu)
  6. A Szent Mihály egyházközség ünnepei, Magyarság 10. évfolyam 289. szám - 1929. december 19. (online: adtplus.arcanum.hu)
  7. Magyar Ipar 53. évfolyam 17-18. szám - 1932. december 2. (online: adtplus.arcanum.hu)

ForrásokSzerkesztés

  • Szlezák, Magyar Katolikus Lexikon
  • Dalnoki Kováts Jenő: Koszorús mesterek - Szlezák László, A magyar ipar almanachja I. rész, library.hungaricana.hu - 1929.
  • O'sváth Andor (Szalay Béla és Vadas Lajos) szerk.: Esztergom ipartelepei és üzemei (A Szlezák László harangöntő cégről 441-442. old.), Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene, Magyar Vármegyék és Városok Múltja és Jelene, - 1938.
  • Millisits Máté és L. Kiss Katalin: Harangöntöde centenárium, Örökség 14. évf. 9-10. szám, epa.hu - 2010. szept. 10.

További információkSzerkesztés

  • Ormánsági História (Szoták Attila): Vajszlói harangok, ormansagihistoria.blog.hu - 2018. február 1.