Wikipédia

Szopornyica

A szopornyica elsősorban a kutyák fertőző vírusos megbetegedése, amely gyakran az állat pusztulásával jár. A kutyaféléken (házikutya, farkas, róka) kívül a fertőzést elkaphatják a menyétfélék, pandák, egyes főemlősök, a nagymacskák és a házimacska is, de utóbbiakban lefolyása tünetmentes.[1][2] Az emberre nem jelent veszélyt.

A betegség előrehaladott állapotában lévő farkas (videó)

A kutya esetében a betegség több szervet is érinthet, megtámadhatja az emésztőrendszert, a légzőszerveket vagy az idegrendszert. Jellemző tünetei a magas láz, a szem kötőhártya-gyulladása, szem- és orrváladékozás, reszelős légzés és köhögés, hányás és hasmenés, étvágytalanság és letargia, valamint az orr és a talpak elszarusodása, megkeményedése. Előrehaladott stádiumban súlyos idegrendszeri tünetek jelentkezhetnek. A betegséget másodlagos bakteriális fertőzések kísérhetik.

A kórokozó a kutya-morbillivírus (vagy szopornyicavírus), a Paramyxoviridae családba tartozó, egyszálú RNS-genommal rendelkező vírus (ugyanebbe a családba tartozik a kanyaró vagy a mumpsz kórokozója). A betegség igen fertőző és többnyire szájon át vagy cseppfertőzéssel terjed.[3] A fiatal kutyák akár 80%-a elhullhat a fertőzést követően; a felnőtt állatok esetén ez kb. 30-50%. A görények esetén a halálozás közel 100%-os.[3][4] A szopornyica a védőoltás kifejlesztése előtt a kutyák egyik legtöbb áldozatot szedő fertőző megbetegedése volt és a vakcinációs programok ellenére számos térségben ma is gyakran előfordul.[5]

Tünetek szerkesztés

A szopornyica jelei igen változatosak lehetnek, az enyhe felső légúti tünetektől kezdve (amely nagyon hasonlít a kennelköhögésre) a súlyos tüdőgyulladásig.[6]

A betegség általában magas lázzal (39,5-40,5 °C) kezdődik, és az érintett szervrendszerek alapján kiütéses, hurutos vagy neurológiai formát ölthet. Ezek önállóan is előfordulhatnak, de az állat valamennyi változaton is áteshet. A kiütéses formától a kutya viselkedése megváltozik, bágyadt, levert lesz, étvágytalan, hány, hasmenésben szenved. Egy-két napon belül hasán és combjainak belső felületén vöröses foltok keletkeznek, amelyeken gennyes hólyagokká fejlődhetnek. Ez a szakasz egy-két napig tart, ezt követően a kutya látszatra újra egészséges, élénk. 3-8 nap múltán azonban újra belázasodhat, a szopornyica második stádiumába kerülhet. Ez az úgynevezett hurutos változat, amelyet elsősorban szem- és orrváladékozási tünetek kísérnek, s ezekhez mandula- és torokgyulladás társul. Az állat köhög, orrából és szeméből ragadós, sárgásfehér váladék ürül, légzési nehézségei lehetnek, gyomor- és bélgyulladás, illetve tüdőgyulladás is kialakulhat. A felsorolt tünetek együttesen is jelentkezhetnek, vagy bármilyen sorrendben követhetik egymást.[7]

A központi idegrendszer érintettsége esetén lokális izomrángások, rángógörcsök jelentkeznek (például az állkapocsnál, ún. "rágógumizási roham"). A betegség előrehaladtával az izomrángások epilepsziaszerűen az egész testre kiterjednek és végül az állat elpusztul. Az egyéb idegrendszeri tünetek közé tartozik a fényérzékenység, koordinálatlan mozgás, körbenjárás, túlérzékenység érintéssel vagy fájdalommal szemben. Ritkábban vakság és bénulás is felléphet.

Maradandó jegyek szerkesztés

A szopornyicát átvészelő kutya egész életén át tartó utóhatásoktól szenvedhet. A leggyakoribb ilyen tünet a talpak és az orrtükör hiperkeratinizációja, elszarusodása. Jellemző a fogzománc sérülése miatti sárgásbarnás fogazat (különösen a nem teljesen kifejlett fogzománcú kölykök esetében, amikor a vírus elpusztítja a zománcot előállító sejteket).[8]

A betegség neurológiai változata után süketség, vakság, a végtagok vagy az állkapocs remegése, a hátulsó rész bénulása stb. maradhat hátra.

A kórokozó szerkesztés

A szopornyicát a kutya-morbillivírus (régebbi nevén szopornyicavírus) okozza, amely a Paramyxoviridae családba tartozó, egyszálú RNS-genommal rendelkező vírusfaj. Közeli rokonai okozzák a kanyarót emberben vagy a keleti marhavészt patásokban.[9][10]

A vírus a kutyaféléket (kutya, róka, farkas, nyestkutya), menyétféléket (menyét, görény, nyest, nyérc, borz, vidra stb.), a mosómedveféléket (mosómedve, ormányos medve), macskamedveféléket (vörös macskamedve), medveféléket, ormányosokat (indiai elefánt), egyes főemlősöket (pl. japán makákó), cibetmacskaféléket, hiénaféléket, fókaféléket[11] és a macskaféléket képes megfertőzni. 2015-ben egy kínai rezervátumban a 22 óriáspandából 6 megfertőződött szopornyicával és 5 el is pusztult.[12]

A betegség lefolyása szerkesztés

 
Szopornyicával fertőzött afrikai vadkutya tüdejének szövettani képe

A kórokozó cseppfertőzéssel vagy a testfolyadékokkal (szem- és orrváladék), vizelettel, széklettel terjed, általában a fertőzés utáni 6-22 naptól. Nem marad sokáig életképes a környezetben, de a szennyezett étel vagy ital így is fertőzhet.[13][14] A fertőzés után 3-6 nappal láz léphet fel, majd maga a betegség a 14-18. napon kezdődik.[15]

A kutya-morbillivírus a nyirok-, hám- és idegszövetekben szaporodik. Kezdetben többnyire a légzőszervek nyirokrendszerét támadja meg, majd a vérkeringésbe belépve átterjed a légző, emésztő-, kiválasztó szervekre, és a központi idegrendszerre.[9] A betegség tipikus szövettani megjelenési formái a fehérvérsejtek számának csökkenése (ami immunszupressziót okoz és másodlagos fertőzések léphetnek fel) intersticiális tüdőgyulladás, demielinációs agyvelőgyulladás, valamint az orr és a talppárnák hiperkeratózisa.

A kórokozó először, két nappal a fertőzés után a nyaki nyirokcsomókban és a mandulákban mutatható ki. Utána a második-harmadik napon belép a véráramba.[14] A 3-8 napon magas láz jelentkezik, amely együtt jár a fehérvérsejtszám (főleg a limfociták) és a vérlemezkeszám csökkenésével. A tüneteket étvágytalanság, orr- és szemváladékozás kísérheti. Ez az első lázas állapot általában négy napon belül elmúlik, majd a 11-12. napon újabb láz lép fel, amely legalább egy hétig tart. Emésztőszervi és légzőszervi tünetek jelentkeznek, amiket másodlagos baktériumfertőzés komplikálhat. Ezt az agy és a gerincvelő gyulladása (encephalomyelitis) kísérheti vagy követheti. Ebben a fázisban vastagodik meg az orrtükör és a talpak szarurétege.[9][16] A betegség a felnőtt kutyák valamivel kevesebb mint a felét pusztítja el, de a kölykök esetében (különösen a 3-6 hónaposak érzékenyek) akár 80%-ban halálos.[17]

Megelőzés szerkesztés

A betegség elleni védőoltás hozzáférhető egyedileg vagy más vakcinákkal (fertőző májgyulladás, leptospirózis, parvovírusos bélgyulladás ellen) együtt kombinációban. A szopornyicaoltás sok országban kötelező, Magyarországon ajánlott.[18] A beteg állatokat többhónapos karanténba kell zárni, mert sokáig ürítik a vírust. A környezetbe kikerült kórokozó a fertőtlenítőszeres, mosószeres tisztítás során vagy a teljes kiszáradás után elpusztul. Szobahőmérsékleten általában csak néhány órát bír ki, de hideg (fagypont közeli), sötét helyen több hétig is életben maradhat.[19]

Az általános vakcináció ellenére a szopornyica továbbra is jelen van a fejlett országokban is, bár inkább csak az elhanyagolt vagy kóbor kutyákat érinti.[20] Szopornyicásak lehetnek a vadállatok (pl. róka) is.

A megfelelő immunitást egy oltássorozat biztosítja, amelyet általában 6-8 hetes kölykökkel kezdenek el, majd 2-4 hetenként megismételnek 16 hetes korig. Ezután évente emlékeztető oltás szükséges. Mivel a kölyköket jellemzően 8-10 hetesen adják el, az első oltást a tenyésztőnél kapják, de a sorozatot a gazdájuknál kell befejezni. A teljes sorozat nélkül a vakcina nem véd megbízhatóan a megbetegedés ellen.[21]

Kezelés szerkesztés

A szopornyica ellen nincs specifikus kezelés, csak a tüneteket lehet enyhíteni.[9] Ez általában folyadékpótlást, fájdalomcsillapítókat, görcsoldókat, lázcsillapítókat és a másodlagos baktériumfertőzést leküzdő antibiotikumokat jelent.[22]

Története szerkesztés

A szopornyica első európai említése 1761-ből, Spanyolországból származik.[23] Az angol Edward Jenner 1809-ben leírta a betegséget,[23] a francia Henri Carré pedig 1905-ben megállapította, hogy kórokozója egy vírus (bár az angolok 1926-ig vitatták felfedezését).[23]

Az első védőoltást az olasz Puntoni fejlesztette ki.[24] 1923-ban és 1924-ben kiadott közleményei szerint szopornyicában elpusztult kutyák agyszövetét formalinnal neutralizálva hozta létre a vakcinát, amely sikeresen megakadályozta a betegség kialakulását a beoltott kutyákban.[24] A kereskedelemben kapható oltás csak az 1950-es években jelent meg.[25]

A kutyák számos esetben megfertőzték a szopornyicával addig nem érintkezett vadállatokat. Észak-Amerikában a járvány hozzájárult ahhoz, hogy a feketelábú görény majdnem kipusztult; Ausztráliában pedig szintén jelentős szerepe volt az erszényes farkas kihalásában. Afrikában a vadkutyák között rendszeresek a járványok,[10] 1991-ben pedig a Szerengeti oroszlánjainak ötöde hullott el szopornyica következtében.[26] A vírus mutáns változata a fókák körében okoz pusztító járványokat.[16]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ (2001. május 1.) „Seroprevalence of Canine Distemper Virus in Cats”. Clin Vaccine Immunol 8 (3), 641–644. o. [2018. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1128/CDLI.8.3.641-644.2001. PMID 11329473. (Hozzáférés: 2015. szeptember 30.)  
  2. ↑ 3. Canine distemper, Infectious Diseases of the Dog and Cat, 3rd, St Louis, MO: Elsevier (2006. április 25.). ISBN 978-1-4160-3600-5 
  3. ↑ a b (2000. december 1.) „Canine Distemper in Terrestrial Carnivores: A Review”. Journal of Zoo and Wildlife Medicine 31 (4), 441–451. o. [2017. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:[0441:CDITCA2.0.CO;2 10.1638/1042-7260(2000)031[0441:CDITCA]2.0.CO;2]. (Hozzáférés: 2017. december 5.)  
  4. ↑ (2015. szeptember 13.) „Cross-species transmission of canine distemper virus—an update”. One Health 1, 49–59. o. DOI:10.1016/j.onehlt.2015.09.002. PMID 28616465.  
  5. ↑ Animal Health. [2017. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 30.)
  6. ↑ Chapter 3: Canine distemper, Infectious diseases of the dog and cat, 4th, St. Louis, Mo.: Elsevier/Saunders, 25–42. o. (2012. április 25.). ISBN 978-1-4160-6130-4 
  7. ↑ Szinák János, Veress István: Kutyatár 2006
  8. ↑ Canine Distemper: What You Need To Know. Veterinary Insider, 2010. december 6. [2012. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 9.)
  9. ↑ a b c d Kate E. Creevy, 2013, Overview of Canine Distemper Canine Distemper Overview - Generalized Conditions. [2014. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 15.), accessed 15 December 2014.
  10. ↑ a b (2007. december 1.) „Pathogen evolution and disease emergence in carnivores”. Proc. Biol. Sci. 274 (1629), 3165–74. o. DOI:10.1098/rspb.2007.0884. PMID 17956850.  
  11. ↑ Kennedy, Seamus, et al. "Mass die-off of Caspian seals caused by canine distemper virus." Emerging infectious diseases 6.6 (2000): 637.
  12. ↑ (2016. június 16.) „Fatal canine distemper virus infection of giant pandas in China”. Scientific Reports 6 (1), 27518. o. [2017. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1038/srep27518. PMID 27310722. (Hozzáférés: 2018. május 9.)  
  13. ↑ Paramyxoviridae. A Concise Review of Veterinary Virology, 2006. (Hozzáférés: 2006. június 24.)
  14. ↑ a b Hirsch, D.C.. Veterinary Microbiology. Blackwell Publishing (1999) 
  15. ↑ Canine Distemper: Current Status. Recent Advances in Canine Infectious Diseases, 1999. [2005. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 24.)
  16. ↑ a b Jones, T.C.. Veterinary Pathology. Blackwell Publishing (1997) 
  17. ↑ Archived copy. [2015. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 13.)
  18. ↑ Tájékoztató kutyák és macskák egyes fertőző megbetegedései ellen történő vakcinázásáról Állatorvostudományi Egyetem
  19. ↑ Canine Distemper (CDV). UC Davis Koret Shelter Medicine Program, 2004. [2015. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 17.)
  20. ↑ (2008. február 1.) „In vitro efficacy of ribavirin against canine distemper virus”. Antiviral Res. 77 (2), 108–13. o. DOI:10.1016/j.antiviral.2007.09.004. PMID 17949825.  
  21. ↑ Canine Distemper: Prevention of Infections. MarvistaVet. [2012. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 9.)
  22. ↑ Overview of Canine Distemper: Canine Distemper: Merck Veterinary Manual. www.merckvetmanual.com . Merck Sharp & Dohme Corp, 2009. [2016. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 13.)
  23. ↑ a b c Canine Distemper Virus, Volume 11 of the series Virology Monographs / Die Virusforschung in Einzeldarstellungen. Vienna: Springer Vienna, 1–96. o. (1972. április 25.). ISBN 978-3-7091-8302-1 
  24. ↑ a b (1999. április 25.) „Grease, anthraxgate, and kennel cough: a revisionist history of early veterinary vaccines”. Advances in Veterinary Medicine 41, 7–24. o. PMID 9890006.  
  25. ↑ (2008) „The Evolutionary and Epidemiological Dynamics of the Paramyxoviridae”. Journal of Molecular Evolution 66 (2), 98–106. o. DOI:10.1007/s00239-007-9040-x. PMID 18217182.  
  26. ↑ Assessment, M.E.. Ecosystems and human well-being. World Resources Institute (2005) 

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Canine distemper című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szopornyica&oldid=26860963”