Főmenü megnyitása

Tóth László (író)

magyar író, publicista; 1889–1951

Tóth László (Budapest, 1889. december 22.Vác, 1951. szeptember 13.) író, publicista - világi katolikus újságíró.[1]

PályafutásaSzerkesztés

Édesapja Tóth Imre színművész, a Nemzeti Színház és a Színművészeti Akadémia igazgatója, nagyapja Tóth József jellemszínész volt. A Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló-Főgymnasiumban[2] érettségizett 1908-ban,[3] majd Jénában és Párizsban is tanult, de Budapesten avatták jogi doktorrá, ahol előbb az Egyetemi Kör, később a tanulmányi bizottság elnöke volt.

1913-tól a Budapesti Hírlap párizsi levelezőjeként dolgozott, ezt követően számos lap (mint az Esti, 8 órai Újság, Pesti Tőzsde) munkatársa is volt. Álneve és betűjelei: Pongor Bálint; -hó; (-hó); -th; (-thl-); (t.l.).

1936-ban a Magyar Országgyűlés hírlaptudósítói szindikátusának elnöke, a politikai rovat vezetője és testületének tb. tagja. Ugyanebben az évben a vatikáni nemzetközi katolikus sajtó világkiállítás előkészítésének szerves résztvevője, 1937-1938 között a budapesti 34. Eucharisztikus világkongresszus sajtóirodájának vezetője, 1937-ben kormányfőtanácsos volt. 1922 és 1944 között felelős szerkesztője volt a klerikális-legitimista Nemzeti Újságnak, melyben a vezércikkeket is ő írta. Írásban szembetűnik korának hivatalos katolikus egyházpolitikája, annak minden sajátos ellentmondásos jellemzőivel. A Magyar Újságírók Egyesületének elnöke és a Katolikus Újságírók Pázmány Egyesületének főtitkára, majd alelnöke volt. A brüsszeli, marseille-i és római katolikus sajtó világkongresszuson a magyar katolikus újságírást képviselőjeként vett részt. A Bazilika Egyházközség alelnöke, a Felső Budai Katolikus esperesi kerület világi elnöke.

Az 1945. január 27-én alakított Magyar Újságírók Országos Szövetsége nem igazolta, ezután hivatásában mellőzték. 1948 decemberében letartóztatták, 1949-ben pedig a Mindszenty-perben hetedrangú vádlottként hűtlenség (kémkedés) vádjával tízévi fegyházbüntetésre ítélték. Két évvel később agyszélhűdést kapva[4] halt meg a váci fegyházban.

MűveiSzerkesztés

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ-jának repozitóriumában
  • A pénztáros[5] (1938)
  • Májusfa[6] (verses színjáték, bemutató: Nemzeti Színház, Bp., 1923);
  • Különös kérő[7] (regény, 1930);
  • Ami erősebb nálunk[8] (regény, 1934);
  • A tehetségtelen[9] (regény, 1935);
  • Magányos jegenye[10] (regény, 1940);
  • Arcélek az újságpapiroson[11] (cikkek, 1942);
  • Tavaszi síp meg a többi[12] (1942);
  • Pénztár 9-2-ig[13] (1938);
  • Üzenetek a világba[14] (elbeszélések, Bp., 1941)
További művei
  • Magyar vártán (cikkek, 1941);
  • Májusi szivárvány (regény, 1931);
  • Versek (1922)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Izsák Lajos: A Mindszenti-per és Esterházy Pál; JOG történeti szemle - 2005. 2. szám ISSN 0237-7284
  2. ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola Az iskola névváltozásai
  3. ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola Ismertté vált régi diákjaink
  4. Marschalkó Lajos, Fiala Ferenc: Vádló Bitófák II. rész Archiválva 2011. július 22-i dátummal a Wayback Machine-ben ("No Hóman, még mindig nem döglött meg?" rész); Holhome oldal - megjelent: London 1958.
  5. REAL-EOD - az MTA Könyvtárának Repozitóriuma: A pénztáros
  6. REAL-EOD - az MTA Könyvtárának Repozitóriuma: Májusfa
  7. REAL-EOD - az MTA Könyvtárának Repozitóriuma: Különös kérő
  8. REAL-EOD - az MTA Könyvtárának Repozitóriuma: Ami erősebb nálunk
  9. REAL-EOD - az MTA Könyvtárának Repozitóriuma: A tehetségtelen
  10. REAL-EOD - az MTA Könyvtárának Repozitóriuma: Magányos jegenye
  11. REAL-EOD - az MTA Könyvtárának Repozitóriuma: Arcélek az újságpapíron
  12. REAL-EOD - az MTA Könyvtárának Repozitóriuma: Tavaszi síp meg a többi
  13. REAL-EOD - az MTA Könyvtárának Repozitóriuma: Pénztár 9-2-ig
  14. REAL-EOD - az MTA Könyvtárának Repozitóriuma: Üzenetek a világba

ForrásSzerkesztés

További információkSzerkesztés