Főmenü megnyitása

Tóth Imre (színművész)

magyar színész, rendező, 1857-1928

Tóth Imre (Pest, 1857. november 29.Leányfalu, 1928. augusztus 23.) magyar színész, rendező, színházigazgató. A Nemzeti Színház igazgatója, rendezője, örökös tagja (1907). Tóth József színművész (1823–1870) fia.

Tóth Imre
Tóth Imre 1896-ban
Tóth Imre 1896-ban
Életrajzi adatok
Született 1857. november 29.
Pest
Elhunyt 1928. augusztus 23. (70 évesen)
Leányfalu
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Pályafutása
Aktív évek 18761926
A Wikimédia Commons tartalmaz Tóth Imre témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Apja nyomdokaiba lépve maga is a színészi pályára indult. 1873–tól 1876-ig a Színművészeti Akadémián tanult, ezután a Nemzeti Színházhoz került, ahol ügyelői minőségben dolgozott. 1884-től már mint alrendező dolgozott az intézménynél, 1893-tól rendező lett, majd 1895-től már mint főrendező működött. 1907-ben a színház örökös tagja lett, 1908-tól pedig Somló Sándor lemondása után az intézmény igazgatója. Különös hangsúlyt fektetett a klasszikus műsorra, 1910-12-ben ő szervezte meg az első Shakespeare-ciklust Hevesi Sándor rendezésében, de Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért és Szomory Dezső darabjait is elsőként mutatta be.

Igazgatói működésének nyolc éve alatt 1226 estén magyar, 645 estén pedig külföldi klasszikusokat adatott elő. A közönség is visszaédesedett ezalatt a színházhoz, minden szezonban akadt legalább egy-két nagy siker. Az előadások színvonala is emelkedett, a rendezés gondosabbá és művésziebbé vált. Az ő igazgatása alatt vált valóvá a színészi előadás modern, realisztikus módja: a páthoszos szavalás helyett a természetes, közvetlen beszéd és a színészi eszközök egyszerűsödése. Ezt az előadásmódot, mely hamarosan mindenütt visszaszorította a régi szavaló modort, Tóth Imre segítette kifejlődésében. A 20. század legkiválóbb színészeinek egész sora jutott alatta vezető szerephez: Gál Gyula, Pethes Imre, Ódry Árpád, Rózsahegyi Kálmán, Horváth Jenő, Ligeti Juliska, Váradi Aranka, Aczél Ilona, Kiss Irén és még sokan mások az ő támogatásával fejlesztették ki tehetségük teljességét. Bajor Gizit is ő szerződtette egyenesen a színiakadémiáról, Hevesi Sándornak pedig először adott alkalmat rendezői hivatottságának bizonyítására.

Az igazgatói posztot 1916-ig töltötte be, ekkor lemondott róla és a Színművészeti Akadémiához került igazgatónak, ahol tanított is. Ugyanabban az évben ünnepelték meg nagy dísszel színművészeti pályájának 40 éves jubileumát. 1917-ben a király udvari tanácsosnak nevezte ki. A színészoktatás terén is nagy érdemeket szerzett. Pályája a modern magyar színművészet egyik legjelentősebb fejezete. 1926-ban jelentette meg emlékiratait Egy színigazgató emlékei címmel a Képes krónika.

RendezéseiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés