Bajor Gizi

(1893-1951) magyar színésznő

Bajor Gizi, született Beyer, később Bayor Gizella (Budapest, VII. kerület 1893. május 19. – Budapest, 1951. február 12.) Kossuth-díjas magyar színművész, kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja. Egykori villája ma a Bajor Gizi Színészmúzeum.

Bajor Gizi
Mária királynéként Voinovich Géza Mohács című darabjában
Mária királynéként Voinovich Géza Mohács című darabjában
SzületettBeyer Gizella
1893. május 19.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1951. február 12. (57 évesen)[3][2][1][4]
Budapest[2]
ÁlneveGizi Bajor
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Házastársa
Foglalkozásaszínész
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető
Színészi pályafutása
Aktív évek1914 – 1951
Híres szerepeiCecile
Herczeg Ferenc: Kék róka
Tevékenységszínész
Díjai
Kossuth-díjak
1948
Kiváló művész-díj
1950

A Wikimédia Commons tartalmaz Bajor Gizi témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nagyapja Görgey vezérkari főnöke volt, nagyanyja Weiss von Hortenstein bárónő.[5] Sváb gyökerekkel rendelkező apja, Beyer Marcell kint nevelkedett Németországban — bányamérnök volt, aki eszes és becsületes ember létére jóhiszemű volt — »jó barátai» unszolására otthagyta a jó állását és a budapesti Kálvin téren átvette a régi jó hírű Báthory-kávéházat, amibe hamarosan belebukott, és a Beyer-család ínségbe jutott. Édesanyja a szlovén-olasz származású Valenčič Ágnes volt.

A Gizi nevet Szentesy Lajostól, a színiakadémia főtitkárától kapta, eredetileg – és az általa, a polgári életben is így használt – Bayor vezetéknévvel, ami később, Schöpflin Aladár 1930-as Színművészeti lexikonjában Bajorként jelent meg. A színházi életben Bálint Lajos, a Nemzeti Színház dramaturg-titkára honosította meg e nevet.

Gizi az Angolkisasszonyoknál nevelkedett, majd a család anyagi összeomlása után tőlük a színitanodába ment, anélkül, hogy szükségesnek tartotta volna a családját megkérdezni, helyeslik-e döntését. Eltitkolva mindent otthon, elment a színiakadémiába és ott elszavalta Szép Ernőtől Gyermekjátékok című versét, melyet Gizi imádója, Sztrakoniczky Károly kezdő újságíró még szinte tintától nedvesebb kért el a költőtől. Így került 1911-ben a Színművészeti Akadémiára, ahol 1914. március 28-án vizsgázott Szigligeti Nőuralomjában. Többek közt Gál Gyula, Csillag Teréz és Molnár László tanítványa volt. Nagy sikert aratott, a Vígszínház szerződést ajánlott neki azonnal, de Tóth Imre nem engedte — megtartotta a Nemzeti Színháznak és első fellépése a Kicsinyek c. vígjátékban volt. Az intézménynek két évad kivételével (1924-1925: Magyar Színház) haláláig tagja maradt.

1920. augusztus 2-án Budapesten házasságot kötött a nála kilenc évvel idősebb Vajda János Ödön ügyvéddel (Vajda Ignác és Friedmann Rózsa fiával),[6] a frigy 1927-ben válással végződött.[7]

1924 tavaszán két színház is elkezdte csábítani: a Víg és a Magyar. Nem a választás volt nehéz, de — elhagyni a Nemzeti Színházat; a csábítók azonban olyan gázsit ígértek, ami szédített. Csaknem belebetegedett a töprengésbe és a nagy szenvedésbe, de aztán Hevesi Sándor igazgató, látva a helyzetet, maga tanácsolta, hogy menjen csak és bármikor akar visszajönni — mindig várja a színház. 1924. október 10-én Shaw Johannájában lépett fel, mint a Magyar Színház tagja, de már 1925. szeptember 1-én ismét a Nemzetinél találjuk, október 1-én lépett fel először a Kamara Színházban, Miklós Jenő Mókusok című vígjátékában. Egyik támasza volt a két színház műsorának és nagy jelentőségének és értékének bizonysága, hogy 1928 februárjában kinevezték a Nemzeti Színház örökös tagjának.

1929. március 12-én Budapesten, az Erzsébetvárosban hozzáment Paupera Ferenc országgyűlési képviselőhöz, a Földhitelbank vezérigazgatójához.[8] A bankár tönkremenetele és vagyonmentő kísérleteinek kudarca után, 1932-ben elváltak.[9][10] Villájában – amely ma a Bajor Gizi Színészmúzeum épülete – a második világháború alatt zsidókat bújtatott, itt rejtegette első és harmadik férjét, Germán Tibor orvosprofesszort is.

Sok kitüntetést kapott. A háború előtt a Corvin-koszorút, 1948-ban pedig a legelső Kossuth-díjak egyikét.

1951-ben a megzavarodott Germán Tibor attól félve, hogy feleségét súlyos betegségek (siketség és agydaganat) fenyegetik, megölte, majd magával is végzett. Germán Tibor azt gondolta, hogy Bajor Gizi nem hall rendesen az egyik fülére és hamarosan meg fog süketülni, így abba kell hagynia a színjátszást, ami az élete.  Ezért úgy döntött, hogy a napi vitamin injekció helyett amit feleségének be szokott adni minden reggel, ezúttal mérget ad be a színésznőnek, majd magának is. Ezután egy papírlapra ráírta: betegen nem lehet élni, majd aláírta. A papírlapon szerepelt Bajor Gizi aláírása is, de később kiderült, azt a papírlapot aláírásokra szokta használni és a rajongóknak osztogatni, tehát az aláírása ezért szerepelt a papíron, nem pedig mert búcsúlevelet írt. Boncoláskor pedig kiderült, Bajor Gizinek nem volt semmi elváltozás a fülében, viszont Germán Tibor agykéregsorvadásban szenvedett.

2011-ben tévéfilm készült e tragikus eseményről Ármány és szerelem Anno 1951 címmel. Bajor halálának körülményeiről a régi jó barát, Csathó Kálmán írt rövid cikket az Ország-Világ 1958. 13. számában.[11]

Keresztfia, Vajda Miklós, több művében ír a művésznőről.[12]

Művészete

szerkesztés

Bár filmekben is szerepelt, sőt rendezett is, igazi sikereit a színpadon érte el.

Színpadi rutinja csodálatra méltó. Ennek kedves bizonysága volt, amikor egyik próbáján partnerével, Ódry Árpáddal előadott nagy drámai jelenetét úgy játszotta végig, hogy elmondva a szenvedélyes szerepet — azt játszotta, mintha Ódryt borotválná, — a művész tar fejére középen elválasztott frizurát is csinált képzeletben. Önmagáról különben ezt mondja egy írásában: — Tulajdonságaim? Rengeteget patienceozok. Igen lassan olvasok, elmélyedve. Sokat heverek a díványon és gondolkozom, töprengek. Kedvenc ételem nincs, öltözködni nem tartom fontosnak. Szeretek az uccán csatangolni. Ha rám szólnak, miért nem csípem ki magam, miért nem vagyok divatos, azt felelem: minek az? Ha bejjebb nem látnak...?"

 
William Shakespeare: Rómeó és Júlia. Nemzeti Színház. Bemutató: 1918. június 7. Rendező: Hevesi Sándor. Júlia: Bajor Gizi
 
Emléktáblája: XII. kerület Stromfeld Aurél út 16. Az egykori villa ma színészmúzeum
 
Bajor Gizi és családjának síremléke a budapesti Farkasréti temetőben

Érdekességek

szerkesztés

Egy diákszínházi előadás után, egy feltűnően zavarban lévő, beszédhibás epizódszereplőnek, Latinovits Zoltánnak javasolta, hogy válassza a színészhivatást.

Főbb szerepei

szerkesztés

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 1946-9.; ugyanitt 12 színházi felvételen is látható.[13]

Ismertebb filmjei

szerkesztés
  • 100 000 koronás ruha (1929)
  • Petőfi (1921)
  • A megbűvöltek (1921)
  • Rongyosok (1925)
  • Az orvos titka (1930)
  • Kacagó asszony (1930)
  • Halló, Budapest (1935)
  • Két fogoly (1937)
  • A szűz és a gödölye (1941)
  1. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Байор Гизи, 2017. február 24.
  3. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. január 9.)
  4. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Lásd a Góthai Almanach 1903. évi kötetét.
  6. A házasságkötés bejegyezve a Budapest IV. ker. (belváros) állami házassági anyakönyv, 251/1920. folyószáma alatt.
  7. Budapesti kir. törvényszék 36.P.31.577/1927-2. sz. jogerős végítélete.
  8. Bp. VII. ker. állami házassági akv. 306/1929. folyószám
  9. A budapesti kir. törvényszék 1.P.45920/932./5. sz. ítélete.
  10. Paupera Ferenc - Magyar életrajzi lexikon 1000-1990
  11. Csathó Kálmán Bajor Gizi halálának hátteréről. (Hozzáférés: 2020. április 7.)
  12. Anyakép, amerikai keretben (Magvető Kiadó. 2009 ISBN 978-963-14-2725-7 );
    Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon. (Magvető Kiadó, 2012 ISBN 978-963-14-2861-2);
    Mert szeretet nélkül én meghalok. (Noran Kiadó. 2013 ISBN 978-963-9996-70-0
  13. 2011. szeptember 15-i lekérdezés

További információk

szerkesztés