Bajor Gizi
Bajor Gizi, született Beyer, később Bayor Gizella (Budapest, VII. kerület 1893. május 19. – Budapest, 1951. február 12.) Kossuth-díjas magyar színművész, kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja. Egykori villája ma a Bajor Gizi Színészmúzeum.
Beyer Gizella | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Beyer Gizella |
Született |
1893. május 19.[1] Budapest[2] |
Elhunyt |
1951. február 12. (57 évesen)[3][2][1][4] Budapest[2] |
Sírhely | Farkasréti temető |
Házastársa |
|
Pályafutása | |
Aktív évek | 1914–1951 |
Híres szerepei |
Cecile Herczeg Ferenc: Kék róka |
Díjai | |
Kossuth-díj | 1948 |
Kiváló művész | 1950 |
További díjak |
|
Bajor Gizi IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Beyer Gizella témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
ÉleteSzerkesztés
Nagyapja Görgey vezérkari főnöke volt, nagyanyja Weiss von Hortenstein bárónő.[5] Sváb gyökerekkel rendelkező apja, Beyer Marcell kint nevelkedett Németországban — bányamérnök volt, aki eszes és becsületes ember létére jóhiszemű volt — »jó barátai» unszolására otthagyta a jó állását és a budapesti Kálvin téren átvette a régi jó hírű Báthory-kávéházat, amibe hamarosan belebukott és a Beyer-család ínségbe jutott. Édesanyja a szlovén-olasz származású Valenčič Ágnes volt.
A Gizi nevet Szentesy Lajostól, a színiakadémia főtitkárától kapta, eredetileg – és az általa, a polgári életben is így használt – Bayor vezetéknévvel, ami később, Schöpflin Aladár 1930-as Színművészeti lexikonjában Bajorként jelent meg. A színházi életben Bálint Lajos, a Nemzeti Színház dramaturg-titkára honosította meg e nevet.
Gizi az Angolkisasszonyoknál nevelkedett, majd a család anyagi összeomlása után tőlük a színitanodába ment, anélkül, hogy szükségesnek tartotta volna a családját megkérdezni, helyeslik-e döntését. Eltitkolva mindent otthon, elment a színiakadémiába és ott elszavalta Szép Ernőtől azt a verset (amit a budapesti magyar királyi rendőrség 1928-ban betiltott), melynek címe: Nem játszottam ... ... Hippodromba... hippodromba. Így került 1911-ben a Színművészeti Akadémiára, ahol 1914. március 28-án vizsgázott Szigligeti Nőuralomjában. Többek közt Gál Gyula, Csillag Teréz és Molnár László tanítványa volt. Nagy sikert aratott, a Vígszínház szerződést ajánlott neki azonnal, de Tóth Imre nem engedte — megtartotta a Nemzeti Színháznak és első fellépése a Kicsinyek c. vígjátékban volt. Az intézménynek két évad kivételével (1924-1925: Magyar Színház) haláláig tagja maradt.
1920. augusztus 2-án Budapesten házasságot kötött a nála kilenc évvel idősebb Vajda János Ödön ügyvéddel (Vajda Ignác és Friedmann Rózsa fiával),[6] a frigy 1927-ben válással végződött.[7]
1924 tavaszán két színház is elkezdte csábítani: a Víg és a Magyar. Nem a választás volt nehéz, de — elhagyni a Nemzeti Színházat; a csábítók azonban olyan gázsit ígértek, ami szédített. Csaknem belebetegedett a töprengésbe és a nagy szenvedésbe, de aztán Hevesi Sándor igazgató, látva a helyzetet, maga tanácsolta, hogy menjen csak és bármikor akar visszajönni — mindig várja a színház. 1924. október 10-én Shaw Johannájában lépett fel, mint a Magyar Színház tagja, de már 1925. szeptember 1-én ismét a Nemzetinél találjuk, október 1-én lépett fel először a Kamara Színházban, Miklós Jenő Mókusok című vígjátékában. Egyik támasza volt a két színház műsorának és nagy jelentőségének és értékének bizonysága, hogy 1928 februárjában kinevezték a Nemzeti Színház örökös tagjának.
1929. március 12-én Budapesten, az Erzsébetvárosban hozzáment Paupera Ferenc országgyűlési képviselőhöz, a Földhitelbank vezérigazgatójához.[8] A bankár tönkremenetele és vagyonmentő kísérleteinek kudarca után, 1932-ben elváltak.[9][10] Villájában – amely ma a Bajor Gizi Színészmúzeum épülete – a második világháború alatt zsidókat bújtatott, itt rejtegette első és harmadik férjét, Germán Tibor orvosprofesszort is.
Sok kitüntetést kapott. A háború előtt a Corvin-koszorút, 1948-ban pedig a legelső Kossuth-díjak egyikét.
1951-ben a megzavarodott Germán Tibor attól félve, hogy feleségét súlyos betegségek (siketség és agydaganat) fenyegetik, megölte, majd magával is végzett. 2011-ben tévéfilm készült e tragikus eseményről Ármány és szerelem Anno 1951 címmel. Bajor halálának körülményeiről a régi jó barát, Csathó Kálmán írt rövid cikket az Ország-Világ 1958. 13. számában.[11]
Keresztfia, Vajda Miklós, több művében ír a művésznőről.[12]
MűvészeteSzerkesztés
Bár filmekben is szerepelt, sőt rendezett is, igazi sikereit a színpadon érte el.
Színpadi rutinja csodálatra méltó. Ennek kedves bizonysága volt, amikor egyik próbáján partnerével, Ódry Árpáddal előadott nagy drámai jelenetét úgy játszotta végig, hogy elmondva a szenvedélyes szerepet — azt játszotta, mintha Ódryt borotválná, — a művész tar fejére középen elválasztott frizurát is csinált képzeletben. Önmagáról különben ezt mondja egy írásában: — Tulajdonságaim? Rengeteget patienceozok. Igen lassan olvasok, elmélyedve. Sokat heverek a díványon és gondolkozom, töprengek. Kedvenc ételem nincs, öltözködni nem tartom fontosnak. Szeretek az uccán csatangolni. Ha rám szólnak, miért nem csípem ki magam, miért nem vagyok divatos, azt felelem: minek az? Ha bejjebb nem látnak...?"
ÉrdekességekSzerkesztés
Egy diákszínházi előadás után, egy feltűnően zavarban lévő, beszédhibás epizódszereplőnek, Latinovits Zoltánnak javasolta, hogy válassza a színészhivatást.
Főbb szerepeiSzerkesztés
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 1946-9.; ugyanitt 12 színházi felvételen is látható.[13]
- Annuska (Gárdonyi Géza)
- Erzsébet (Bródy Sándor: A dada)
- Júlia (Shakespeare: Rómeó és Júlia)
- Klementina (Zilahy Lajos: Az utolsó szerep)
- Titánia (Shakespeare: Szentivánéji álom)
- Sárika (Zilahy Lajos: Süt a nap)
- Fruzsina (Zilahy Lajos: Zenebohócok)
- Minna (Gotthold Ephraim Lessing: Barnhelmi Minna)
- Anna (Dario Niccodemi: Hajnalban, délben, este)
- Leila (Szép Ernő: Azra)
- Zília (Heltai Jenő: A néma levente)
- Cecile (Herczeg Ferenc: Kék róka)
- Donna Diána (Moreto)
- Magdi (Bókay János: Négy asszonyt szeretek)
- Ásvayné ( Harsányi Zsolt: A bolond Ásvayné)
- Gauthier Margit (ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy)
- Cleopatra (Shakespeare: Antonius és Cleopatra)
- Diana grófnő (Lope de Vega: A kertész kutyája)
- Anna (Tolsztoj–Volkov: Karenina Anna)
- Lady Milford (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem)
Ismertebb filmjeiSzerkesztés
- 100 000 koronás ruha (1929)
- Petőfi (1921)
- A megbűvöltek (1921)
- Rongyosok (1925)
- Az orvos titka (1930)
- Kacagó asszony (1930)
- Halló, Budapest (1935)
- Két fogoly (1937)
- A szűz és a gödölye (1941)
DíjaiSzerkesztés
- A Nemzeti Színház örökös tagja (1925)
- Corvin-koszorú (1930)
- Szabadságrend (1945)
- Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1947)
- Kossuth-díj (1948)
- Kiváló művész (1950)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Байор Гизи, 2017. február 24.
- ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. január 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Lásd a Góthai Almanach 1903. évi kötetét.
- ↑ A házasságkötés bejegyezve a Budapest IV. ker. (belváros) állami házassági anyakönyv, 251/1920. folyószáma alatt.
- ↑ Budapesti kir. törvényszék 36.P.31.577/1927-2. sz. jogerős végítélete.
- ↑ Bp. VII. ker. állami házassági akv. 306/1929. folyószám
- ↑ A budapesti kir. törvényszék 1.P.45920/932./5. sz. ítélete.
- ↑ Paupera Ferenc - Magyar életrajzi lexikon 1000-1990
- ↑ Csathó Kálmán Bajor Gizi halálának hátteréről. (Hozzáférés: 2020. április 7.)
- ↑ Anyakép, amerikai keretben (Magvető Kiadó. 2009 ISBN 978-963-14-2725-7 );
Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon. (Magvető Kiadó, 2012 ISBN 978-963-14-2861-2);
Mert szeretet nélkül én meghalok. (Noran Kiadó. 2013 ISBN 978-963-9996-70-0 - ↑ 2011. szeptember 15-i lekérdezés
További információkSzerkesztés
- Bajor Gizi a PORT.hu-n (magyarul)
- Színészkönyvtár
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
- A Bajor Gizi Színészmúzeum honlapja
- Rédey Tivadar: Bajor Gizi. (kézirat)
- Színházi Adattár
- Férje megmérgezi Bajor Gizit (1951) ‑ hir24.hu, 2011. február 12.