Főmenü megnyitása

A törpeharcsa (Ameiurus nebulosus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a törpeharcsafélék (Ictaluridae) családjába tartozó Észak-Amerikában őshonos halfaj. Az európába telepített önfenntartó állományban a környezet módosító hatásai miatt eltérések alakultak ki és emiatt Magyarországon egy új alfajt képeznek, melyet az Ictalurus nebulosus pannonicus néven írtak le.[1] A horgászok körében több köznyelvi elnevezése is kialakult. Ilyenek például a barna törpeharcsa, a kusza harcsa, a törpe, a törpincs, a régi törpe, a törpike, a törpe zabagép és fiatal egyedeit törpepundrának is nevezik.[2][3][4]

Infobox info icon.svg
Törpeharcsa
Ameiurus nebolosus törpeharcsa.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes)
Család: Törpeharcsafélék (Ictaluridae)
Nem: Ameiurus
Faj: A. nebulosus
Tudományos név
Ameiurus nebulosus
Lesueur, 1819
Szinonimák

  • Albula lacustris (Walbaum, 1792)
  • Ameiurus lacustris (Walbaum, 1792)
  • Ameiurus vulgaris (Thompson, 1842)
  • Amiurus catus (non Linnaeus, 1758)
  • Amiurus vulgaris (Thompson, 1842)
  • Ictalurus nebulosus (Le Sueur, 1819)
  • Ictalurus nebulosus nebulosus (Lesueur, 1819)
  • Pimelodus atrarius DeKay, 1842
  • Pimelodus felis Agassiz, 1850
  • Pimelodus marmoratus Holbrook, 1855
  • Pimelodus nebulosus Lesueur, 1819
  • Pimelodus vulgaris Thompson, 1842
  • Silurus coenosus Richardson, 1836
  • Ictalurus nebulosus marmoratus (Holbrook, 1855)
  • Ictalurus nebulosus pannonicus (Harka & Pinter, 1990)

Elterjedés
Élőhelye Észak-Amerikában

Élőhelye Észak-Amerikában
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Törpeharcsa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Törpeharcsa témájú médiaállományokat és Törpeharcsa témájú kategóriát.

Gazdaságilag nem jelentős, bár a húsa ízletes, szálkátlan és a piacon eladható áru. Magyarországra telepített állománya inváziós faj, amennyiben túlságosan elszaporodik, akkor az ikra és az ivadékfogyasztása miatt a természetes vizekben, valamint a tógazdaságokban is kárt tud okozni.

Tartalomjegyzék

ElőfordulásaSzerkesztés

Eredeti élőhelye Észak-Amerika keleti része, Magyarországra, 1904-ben került Franciaországból és Németországból. Folyó- és állóvizeinkben egyaránt előfordul, a Balatonba szervezett telepítése is történt.[2] Különösen kedveli a növényzetben gazdag sekély állóvizeket az iszapos fenekű holtágakat és a tavakat. A folyóvizekben is megtalálható, de a patakokban ritka. Nagyobb folyókban a márnazóna alatti rész és a kisebb folyókban a domolykózóna alsó része a sügérzóna az igazi otthona.[5][6]

Hasonló fajokSzerkesztés

A harcsákra igaz, hogy a felületes szemlélő, főleg a fiatalabb példányok esetében könnyen összekeverheti őket. A legjobban hasonlít hozzá a fekete törpeharcsa, melyről talán sokan nem is tudják, hogy más faj, hiszen az alaktani bélyegeik majdnem egyezőek. A különbség köztük, hogy ennek a halnak az oldala nem foltos, úszóinak hártyái a sugaraknál sötétebb árnyalatúak és a farokúszója előtt egy világos harántsáv is húzódik. További hasonló fajok a pettyes harcsa, de ennek a farokúszója bemetszett és a menyhal, melyet a két hátúszója különbözteti meg. Hasonlít még az afrikai harcsa, de ennek a hátúszója feltűnően hosszú, és az európai harcsa melynek nincs zsírúszója és a méretbeli különbségek miatt már nehezebben téveszthető vele össze.[6]

Azonosítása határozóképlettelSzerkesztés

A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat a törpeharcsa, az európai harcsa, a fekete törpeharcsa, a pettyes harcsa, az afrikai harcsa és a menyhal határozóképletét tartalmazza.[7]

Tudományos név Magyar név pikkelyképlet garatfogképlet úszósugár hátúszó úszósugár farokalatti
Ameiurus nebulosus Törpeharcsa,          -           -            I/6(7)             I/17-23
Silurus glanis Európai harcsa,          -           -             I/2-4             I/77-92
Ameiurus melas Fekete törpeharcsa,          -           -            I/6(7)             I/17-22
Ictalurus punctatus Pettyes harcsa,          -           -              I/6             I/23-26
Clarias gariepinus Afrikai harcsa,          -           -            61-79              45-60
Lota lota Menyhal,          -           -  D1:9-16, D2:60-93              60-85

MegjelenéseSzerkesztés

Teste a folyami harcsáénál zömökebb, a fejtájékán felülről és a farokrészén oldalról lapított testű hal. Háromnyaras korára elérheti a 20–25 centimétert. A Magyarországon előforduló törpék méretüket tekintve kisebbek, mint az őshonos formái. Eredeti élőhelyén elérheti az 55 centiméteres nagyságot és a 2,8 kilogrammos súlyt. Aránylag nagy feje széles, elől lapos az orra hosszú és a szeme kicsi. Alsó és felső állkapcsán 4-4, összesen 8 bajuszszálat visel. A felső állkapcsán lévőkből 2 bajuszszál a szem és az orrnyílása között, a két leghosszabb pedig a szájszögletében helyezkedik el. Széles szájában sűrű kefefogazata van. A hátúszójának elején egy erős, szúrós csonttüske van, melyet 6 úszósugár követ. Farkalatti úszója hosszú, sugarainak száma 17-23, fölötte a hátoldalon egy apró zsírúszó is elhelyezkedik. Bőre pikkelytelen, csupasz és az oldalvonala gyakorlatilag végigfut a testén. Háta sötétbarna, oldala felül sötétbarna, lefelé fokozatosan világosabbra válik, szürke, márványozott, foltokkal. Hasa a szennyes-sárgától a tejfehérig változhat. Legnagyobb példányai ritka esetben akár 25-30 centiméter nagyságúak is lehetnek. [6] A magyar horgászrekord 1,98 kg, melyet 1996-ban regisztráltak.[8]

ÉletmódjaSzerkesztés

Ragadozó hal fiatal korában férgeket, rovarlárvákat és alsóbbrendű rákokat fogyaszt. A kifejlett hal az előbbieken kívül megeszi még a halikrát, a békalárvát, a békákat és az apró halakat is. Tavasszal és ősszel a sekélyebb, míg nyáron a mélyebb vízterületeket kedveli. Nappal kevésbé mozog, mert ilyenkor a fenéken tartózkodik és éjjel mutatkozik aktívabbnak.[1]

Magyarországon tájidegen halfaj és a számára kedvező élettérben nagyszámban van jelen. Ennek oka, hogy a természetes ellenségei nem képesek kordában tartani állományát. Az európai harcsa, a fogassüllő és a csuka fogyaszt törpeharcsát, de nem tudják megakadályozni a túlszaporodásukat. Egy másik inváziós fajt a fekete sügért azzal a céllal telepítették, hogy hátha úrrá lesz majd a törpeharcsainvázión, de a gyakorlatban csak részeredményeket lehet elérni velük. A legnagyobb gond, hogy miután a törpepundrák elérik a 4–5 cm-es testnagyságot, már oly mértékben szúrnak, hogy képesek felsebzeni a rablóhalak száját, akik emiatt már nem tekintik őket tápláléknak.[9] A törpeharcsák igazi ellenségei, viszont az európai vidra és egyes halevő madarak, mint például a nagy kárókatona.[10]

SzaporodásaSzerkesztés

Ivarérettségét a tejes a második, az ikrás a harmadik életévére éri el. Áprilisban, májusban párosan ívik. Ívás előtt a hím kisebb gödröt váj ki az ikrának az aljzaton. A nőstény körülbelül 4000-5000 ikrát rak (ennek átmérője 3 mm). A fészekben mindkét nem őrzi az ikrákat. A kikelő lárvák mintegy 6 mm hosszúak, és még egy hétig a fészekben maradnak. A zsenge ivadékok ezután is együtt maradhatnak és csoportosan mozognak. Ez a jelenség a fiatal pundrák gomolygó csapata gyakorta megfigyelhető élőhelyükön.[11][1]

Horgászati jelentőségeSzerkesztés

Aktivitása alapján, inkább éjjeli állat. Ritkábban kap nappal, de ahová betelepítették és elszaporodott ott tömegesen bármikor előfordulhat. Fogásához gilisztával felcsalizott fenekező módszer javasolható, de jó eséllyel csontival is fogható és a gyengébb szemű kukoricára is rákap. Fogása nincs korlátozva, sőt az intenzív vizeken indokolt a horgászatuk. Ha egy vízterületen túlságosan elszaporodik, akkor lehetetlenné teheti a hagyományos csalikkal történő horgászatot. Ilyenkor válogatás nélkül mindenre rákap, még a harcsázó szerelésre tűzött nagytestű keszegeket is megtámadja és halálra gyötri. A kifogott példányokkal vigyázni kell, mert úszóin lévű tüskéi szúrósak, ezért célszerű kesztyűvel megfogni őket, hiszen kellemetlen hámsérüléseket tud okozni a horgász kezén.[2][12]

JegyzetekSzerkesztés

 
Törpeharcsa raj a Powderhorn tóban, Minneapolis. A kép érdekessége, hogy a harcsák közé keveredett egy aranyhal is.
  1. a b c Dr. Györe Károly:Törpeharcsa
  2. a b c Vass Endre:Tájidegen halfajok Magyarországon I.
  3. Vass Endre:A törpeharcsa
  4. Harka Ákos: Tiszafüred környéki halnevek. Magyar Nyelvőr. (Hozzáférés: 2011. december 5.)
  5. Dr. Fritz Terofal:Könyv
  6. a b c Tankönyvtár:Törpeharcsa
  7. Speciális határozóbélyegek. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  8. Rekordlista. Magyar Horgász. [2011. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 3.)
  9. Törpeharcsa megszúrja a csuka száját. youtube.com. (Hozzáférés: 2011. december 6.)
  10. Polyák Csaba:A törpeharcsa
  11. Dr. Fritz Terofal:Könyve
  12. Pénzes Bethen-Tölg István:Könyv

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Internetes leírások a törpeharcsárólSzerkesztés