Főmenü megnyitása

Takács Lajos (Vízakna, 1908. augusztus 25. – Kolozsvár,  1982. december 18.) romániai magyar jogász, a Bolyai Tudományegyetem utolsó rektora.

Takács Lajos
Született 1908. augusztus 25.
Vízakna
Elhunyt 1982. december 18. (74 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága román
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogász,
egyetemi oktató
Tisztség
  • főtitkár (Magyar Népi Szövetség)
  • deputy (1946–1980, Great National Assembly)
  • rektor (1947–1952, Babeș–Bolyai Tudományegyetem)
  • rektor (1956–1959, Bukaresti Egyetem)
  • tag (1961–1975, State Council of Romania)
Iskolái Babeș–Bolyai Tudományegyetem

ÉleteSzerkesztés

A nagyenyedi református kollégium után a kolozsvári I. Ferdinand Egyetemen folytatta tanulmányait, és 1932-ben jogi diplomát szerzett. Ügyvéd volt szülővárosában és Temesváron. 1940–1944 között Dél-Erdélyben maradt, és a Romániai Magyar Népközösség titkára volt. 1945–1946-ban a Magyar Népi Szövetség Központi Intézőbizottságának tagja, majd 1947-től a Politikai Titkárságának tagja, 1947–1948 között pedig nemzetiségügyi államtitkár volt.

1946-tól parlamenti képviselő lett, és 1949-től a Bolyai Tudományegyetem tanára volt. 1952-ben megfosztották minden funkciójától, és kémkedés vádjával a Román Munkáspártból is kizárták. Rehabilitálása után, 1957-től a Bolyai Tudományegyetem rektora annak 1959-es megszűnéséig.

A Bolyai és a Victor Babeş egyetemek egyesítése után Bukarestben kapott állást, az egyetem nemzetközi jog tanszékén volt professzor. Különféle magas állami beosztásokat kapott (volt az Államtanács tagja, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja, majd 1968-tól a Romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsának egyik alelnöke).

 1972-től, miután visszaköltözött Kolozsvárra, több beadványban és különféle politikai tanácskozásokon sérelmezte a romániai magyarságot sújtó hátrányos megkülönböztetéseket. 1978-ban egy ilyen memorandumát, amelyet a román pártvezetésnek küldött el, külföldre is kijuttatta, amely ott megjelent angolul a The Times, a The Guardian és a Financial Times című lapokban, majd egy, a romániai kisebbségek jogairól szóló könyvben. A Ceauşescu-rendszert politikai okokból támogató nyugati országok vezetői ebben az időben a Takács Lajos és Király Károly beadványaiból nyilvánosan is értesülhettek a szándékosan elhallgatott tényekről. Ennek ellenére, amikor meghalt, a kor szemfényvesztő politikájának köszönhetően, az Egyetemiek Házában ravatalozták fel, és egyetemi tanárnak kijáró tiszteletadás mellett búcsúztatták december 20-án. A cenzúra azonban (pontosabban Koppándi Sándor) nem engedte, hogy A Hét  leközölje Balogh Edgár búcsúbeszédét.

MunkásságaSzerkesztés

Egyes munkái Takáts Lajos néven jelentek meg.

KönyveiSzerkesztés

  • Tudnivalók a nemzetközi jogról (Bukarest, 1957, Jogi Kis Könyvtár)
  • A Román Népköztársaság alkotmánya (összeállította a Bolyai Tudományegyetem jogi karának munkaközössége. Szerkesztette Takács Lajos, Demeter János, Román Dezső, 1957)
  • Drept internaţional public (társszerző: Nicu L. Marţian, Bukarest ,1976)
  • Despre caracterul de suprastructură a dreptului internaţional şi factorii sociali ai coegzistenţei paşnice (Bukarest, 1957)

BeadványaSzerkesztés

  • Witnesses to Cultural Genocide in First Hand Reports on Rumania’s Minority Policies Today (New York 1979. 145–161 o.) (Schöpflin György előszavával)

ForrásSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Csákány Béla: A két Magyar Népi Szövetség. Korunk 1995/7.
  • Kántor Lajos: Volt egyszer egy egyetem. Helikon, 1995/17.
  • Király Károly: Nyílt kártyákkal. Budapest 1995. 256 – 263. o.
  •  Boromissza Tibor: Egy magyar „memorandista” visszaemlékezései. Korunk 1996/4.
  • Minorităţi etnoculturale. Mărturii documentare. II. (1956–1968). Szerk. Andreea Andreescu, Lucian Nastasă, Andreea Varga. Előszó Szász Zoltán. Cluj 2003.
  • Egykori magyar rektorok arcmását helyezték ki a BBTE főépületében. transindex.ro

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés