Takács Lajos (jogász)

jogász

Takács Lajos (Vízakna, 1908. augusztus 25. – Kolozsvár,  1982. december 18.) romániai magyar jogász, a Bolyai Tudományegyetem utolsó rektora.

Takács Lajos
Született 1908. augusztus 25.
Vízakna
Elhunyt 1982. december 18. (74 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága román
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogász,
egyetemi oktató
Tisztség
  • főtitkár (Magyar Népi Szövetség)
  • deputy (1946–1980, Great National Assembly)
  • rektor (1947–1952, Babeș–Bolyai Tudományegyetem)
  • rektor (1956–1959, Bukaresti Egyetem)
  • tag (1961–1975, State Council of Romania)
Iskolái Babeș–Bolyai Tudományegyetem

ÉleteEdit

A nagyenyedi református kollégium után a kolozsvári I. Ferdinand Egyetemen folytatta tanulmányait, és 1932-ben jogi diplomát szerzett. Ügyvéd volt szülővárosában és Temesváron. 1940–1944 között Dél-Erdélyben maradt, és a Romániai Magyar Népközösség titkára volt. 1945–1946-ban a Magyar Népi Szövetség Központi Intézőbizottságának tagja, majd 1947-től a Politikai Titkárságának tagja, 1947–1948 között pedig nemzetiségügyi államtitkár volt.

1946-tól parlamenti képviselő lett, és 1949-től a Bolyai Tudományegyetem tanára volt. 1952-ben megfosztották minden funkciójától, és kémkedés vádjával a Román Munkáspártból is kizárták. Rehabilitálása után, 1957-től a Bolyai Tudományegyetem rektora annak 1959-es megszűnéséig.

A Bolyai és a Victor Babeş egyetemek egyesítése után Bukarestben kapott állást, az egyetem nemzetközi jog tanszékén volt professzor. Különféle magas állami beosztásokat kapott (volt az Államtanács tagja, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja, majd 1968-tól a Romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsának egyik alelnöke). A Tanács 1972. március 31-i ülésén Takács Lajos kemény hangon kritizálta a pártvezetés jogfosztó nemzetiségellenes politikáját. Önkritikát is gyakorolt a Bolyai Egyetem utolsó rektoraként, azt mondta szégyelli, hogy hagyta magát félrevezetni a két egyetem egyesítésének ügyében, ami a Bolyai felszámolásához vezetett.[1]

 1972-től, miután visszaköltözött Kolozsvárra, több beadványban és különféle politikai tanácskozásokon sérelmezte a romániai magyarságot sújtó hátrányos megkülönböztetéseket. 1978-ban egy ilyen memorandumát, amelyet a román pártvezetésnek küldött el, külföldre is kijuttatta, amely ott megjelent angolul a The Times, a The Guardian és a Financial Times című lapokban, majd egy, a romániai kisebbségek jogairól szóló könyvben. A Ceauşescu-rendszert politikai okokból támogató nyugati országok vezetői ebben az időben a Takács Lajos és Király Károly beadványaiból nyilvánosan is értesülhettek a szándékosan elhallgatott tényekről. Ennek ellenére, amikor meghalt, a kor szemfényvesztő politikájának köszönhetően, az Egyetemiek Házában ravatalozták fel, és egyetemi tanárnak kijáró tiszteletadás mellett búcsúztatták december 20-án. A cenzúra azonban (pontosabban Koppándi Sándor) nem engedte, hogy A Hét  leközölje Balogh Edgár búcsúbeszédét.

MunkásságaEdit

Egyes munkái Takáts Lajos néven jelentek meg.

KönyveiEdit

  • Tudnivalók a nemzetközi jogról (Bukarest, 1957, Jogi Kis Könyvtár)
  • A Román Népköztársaság alkotmánya (összeállította a Bolyai Tudományegyetem jogi karának munkaközössége. Szerkesztette Takács Lajos, Demeter János, Román Dezső, 1957)
  • Drept internaţional public (társszerző: Nicu L. Marţian, Bukarest ,1976)
  • Despre caracterul de suprastructură a dreptului internaţional şi factorii sociali ai coegzistenţei paşnice (Bukarest, 1957)

BeadványaEdit

  • Witnesses to Cultural Genocide in First Hand Reports on Rumania’s Minority Policies Today (New York 1979. 145–161 o.) (Schöpflin György előszavával)

JegyzetekEdit

  1. Beszélgetés Király Károllyal, Kovászna megye első vezetőjével, Háromszék, 2020. február 15. Online hozzáférés

ForrásEdit

További irodalomEdit

  • Csákány Béla: A két Magyar Népi Szövetség. Korunk 1995/7.
  • Kántor Lajos: Volt egyszer egy egyetem. Helikon, 1995/17.
  • Király Károly: Nyílt kártyákkal. Budapest 1995. 256 – 263. o.
  •  Boromissza Tibor: Egy magyar „memorandista” visszaemlékezései. Korunk 1996/4.
  • Minorităţi etnoculturale. Mărturii documentare. II. (1956–1968). Szerk. Andreea Andreescu, Lucian Nastasă, Andreea Varga. Előszó Szász Zoltán. Cluj 2003.
  • Egykori magyar rektorok arcmását helyezték ki a BBTE főépületében. transindex.ro

Kapcsolódó szócikkekEdit