Árpa (növényfaj)

növényfaj
(Takarmányárpa szócikkből átirányítva)

Az árpa (Hordeum vulgare) a hideg mérsékelt öv ma is legfontosabb gabonaféléje. A perjefélék közé tartozó gabona az egyik legrégebben háziasított növény, Kr.e. 8000-7000 között kezdték el termeszteni a termékeny félhold területén. A Hordeum nemzetségben a fajok száma folyamatosan változik, jelenleg 30-40 közötti.[1] A The Plant List szerint 43.[2]

Infobox info icon.svg
Árpa
Barley.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Perjefélék (Poaceae)
Alcsalád: Perjeformák (Pooideae)
Nemzetség: Hordeum
Faj: H. vulgare
Tudományos név
Hordeum vulgare
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Árpa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Árpa témájú médiaállományokat és Árpa témájú kategóriát.

ElnevezésSzerkesztés

A természetben vadon előforduló alfaja (vadárpa), ami kétsoros,[3] a H. vulgare subsp. spontaneum. A termesztett növények a H. vulgare subsp. vulgare alfaj alsóbb taxonjaiként vannak számontartva.[1]

A vadárpa és a termesztett árpa természetes kereszteződésével alakult ki a hatsoros árpa. Ezt korábban Hordeum agriocrithon néven külön fajnak hívták. Jelenleg H. vulgare subsp. vulgare convar. vulgare névvel jelzik a négysoros és hatsoros árpákat (syn. H. hexastichon, H. tetrastichum, H. polystichum)[1][4][5].

A kétsoros árpa vagy sörárpa (korábban H. distichon, H. vulgare subsp. distichum) neve jelenleg elfogadottan H. vulgare subsp. vulgare convar. distichon.[1]

JellemzésSzerkesztés

 
Árpa (Prof. Dr. Otto Wilhelm Thomé Flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz 1885)

Gyökere bojtos gyökérzet, valódi gyökere a talajban 2 méter mélyre is lehatol. Szára belül üreges, csak a szárcsomókban tömör, magassága 70–150 cm között lehet. Virágzata kalász (füzéres fürt), termése szemtermés.

Többnyire önbeporzó, de előfordul idegenbeporzás is.[1]

Beltartalmi jellemzőiSzerkesztés

Fehérjetartalma 11-14%, a csupasz változatoké 15% is lehet. A fehérje aminosav összetétele nem túl kedvező, kenyér sem készíthető belőle önmagában; esszenciális aminosavakból keveset tartalmaz.[1]

A szem víztartalma általában 14-15%. A szárazanyag-tartalom összetétele:

A kétsoros fajták termésének mérete és tömege nagyobb, mint a hatsorosaké, a négysoros fajták termései nem egyöntetűek. [1]

FelhasználásSzerkesztés

 
Árpagyöngy

Emberi élelmiszerként kenyérgabona, árpagyöngy (gersli) készül belőle.

TakarmánykéntSzerkesztés

Világszerte jelentős takarmány, különösen a hűvösebb illetve kontinentális éghajlaton, de máshol is.

Az őszi árpa termése biztosabb a tavasziénál. Ezt a fajt elsősorban takarmányozásra termesztik. A vetésforgóban csak a nagyon korán lekerülő növények jó előveteményei, korai vetése miatt. Vetése a gabonafélék közül a legkorábban, szeptember első felében történik, jól előkészített, aprómorzsás talajba, gabona sortávolságra, 4 millió körüli hektáronkénti tőszámmal, 150–180 kg/ha magmennyiséggel. 3–5 cm mélyre. Az őszi árpa a legkorábban érő gabonaféle, aratása teljes érésben, június első felében szokásos. Várható termése 3,5-4,5 tonna hektáronként.[7]

Alkoholos és nem alkoholos italokhozSzerkesztés

Sörgyártáshoz és malátagyártáshoz a kisebb fehérjetartalmú árpa ideális. A whiskyt Skóciában és Írországban elsősorban árpából készítik, míg más országokban kukoricából, rizsből vagy búzából. Japánban teához, Olaszországban koffeinmentes kávéhoz vagy pótkávéhoz használják fel.[8]

TermesztésSzerkesztés

 
Árpa
 
Árpaföld
 
Érő árpa

A sarkkörökig minden éghajlaton termeszthető, a hegyvidéket is beleértve 5000 m magasságig.[1]

A búza, rozs, kukorica után a negyedik legnagyobb vetésterületű gabona a világon.[1] Magyarországon a tavaszi árpa a búza után a második. 1990-ben vetésterülete 150-200 ezer ha volt.[9].

Magyarországon az ősszel vetett árpa nagyobb terméshozamot eredményez, viszont a söripar szempontjából a minőségi követelményeknek (elsősorban az alacsony, 11-12,5% alatti fehérjetartalomnak) a tavaszi vetésű jobban megfelel.

Kórokozók, kártevőkSzerkesztés

Vírusok
  • árpa csíkos mozaik (Barley stripe mosaic virus)
  • árpa sárga törpülés (Barley yellow dwarf virus)
Gombák
  • árpa levélcsíkosság (Drechslera graminea)
  • árpa hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres)
  • fahéjbarna levélfoltosság (Drechslera tritici-repentis)
  • barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana)
  • Rinhospóriumos levélfoltosság (Rhynchosporium secalis)
  • árpa fedettüszög (Ustilago hordei)
  • árpa levélrozsda (Puccinia hordei)
  • árpa valódi porüszög (Ustilgo nuda)
  • lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei)
  • torsgomba (Gäumannomyces graminis)
  • szártörő gomba (Pseudocercosporella herpotrichoides)
Kártevők

Fő termesztőkSzerkesztés

Fő árpatermesztők 2018-ban
ország (millió tonna)
  Oroszország
16.99
  Franciaország
11.19
  Németország
9.58
  Ausztrália
9.25
  Spanyolország
9.12
  Kanada
8.37
  Ukrajna
7.34
  Törökország
7.00
  Egyesült Királyság
6.51
  Argentína
5.06
  Kazahsztán
3.97
  Dánia
3.48
  USA
3.33
A világ
141.42
Forrás: FAOSTAT of the United Nations Food and Agriculture Organization, Statistics Division, 2018[10]


JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h i j Csajbok
  2. [1] (2015-06-22)
  3. A kalászvirágzatban padkánkét 3-3 füzérke közül csak a középső fertilis, így a kalász lapított alakú lesz.
  4. Tóth a hatsorost Hordeum vulgare convar hexasctichon-nak nevezi.
  5. Toth 5
  6. Toth 7-10
  7. Dr. Kelemen Lajos: Mezőgazdasági alapgyakorlatok I., A növénytermesztés munkafolyamatai, 2001, Mosonmagyaróvár
  8. Ez a szócikk részben vagy egészben a Barley című angol Wikipédia-szócikk Beverages című fejezete ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  9. Toth 8
  10. Crops/Regions/World List/Production Quantity for Barley, 2017 (pick list). UN Food and Agriculture Organization Corporate Statistical Database (FAOSTAT), 2018 (Hozzáférés: 2018. szeptember 8.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés