Tamás Lajos (nyelvész)

(1904–1984) bánsági nyelvész, nyelvtudományi szakíró, egyetemi tanár, az MTA tagja

Tamás Lajos (Temesvár, 1904. március 23.Budapest, 1984. szeptember 19.) bánsági nyelvész, nyelvtudományi szakíró, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja (1964). 1933-ig apja után a Treml nevet viselte, ekkor behívták a Volksbundba, ez elleni tiltakozását hangsúlyozva vette fel anyja családnevét.

Tamás Lajos
SzületettTreml Lajos
1904. március 23.
Temesvár
Elhunyt1984. szeptember 19. (80 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásanyelvész,
nyelvtudományi szakíró,
egyetemi tanár,
akadémikus
Tisztségeigazgató (1966–1973, Nyelvtudományi Kutatóközpont)
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1922–1924)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (20. körönd-12. fülke)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Tamás Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életútja, munkássága

szerkesztés

Középiskoláit Aradon végezte, 1922-ben lett a budapesti Eötvös József Collegium tagja. 1922–24 között matematika–fizika szakra járt a budapesti egyetemen, majd német, francia és román szakcsoportból szerzett diplomát. Ösztöndíjasként a bécsi, a berlini és a párizsi egyetemek hallgatója, 1930-ban doktorált. 1936-ig a Széchényi Könyvtár munkatársa volt. 1933-tól a budapesti egyetem magántanára, 1936-ban az általános roma­nisztika és román filológia tanszékre került. 1940–44 között a kolozsvári Erdélyi Tudományos Intézet igazgatója, a Kolozsvárra visszaköltözött I. Ferenc József Tudományegyetem tanára. 1944 őszén visszatért Budapestre, ahol tanszékvezetői munkája mellett 1948–51-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánja, 1951–56-ban az egyetem rektora volt. 1940-től az MTA levelező, 1964-től rendes tagja, 1963–65-ben az MTA I. Osztályának titkára, 1966-tól nyugdíjazásáig (1973) az MTA Nyelvtudományi Intézetének igazgatója.

Első tudományos publikációját 1927-ben közölte. Későbbi tudományos tevékenységének középpontjában a magyar–román nyelvtörténeti és művelődéstörténeti kapcsolatok vizsgálata állt. A román, neolatin, albán nyelvtudomány, a balkáni filológia, a Duna-táji areális nyelvészet és az általános nyelvtudomány művelője volt. Az MTA számos tudományos bizottságának munkájában vett részt, több folyóirat szerkesztőbizottságának tagja volt.

 
Urnája a Farkasréti temetőben
  • Rómaiak, románok és oláhok Dácia Trajánában (Budapest, 1935; franciául 1936);
  • Fogarasi István kátéja. Fejezet a bánsági és hunyad­megyei ruménség művelődéstörténetéből (Kolozsvár 1942);
  • A magyar eredetű rumén kölcsönszavak művelődéstörténeti értékelése (Kolozsvár, 1942);
  • Ugocsai magyar–rumén kapcsolatok (Kolozsvár, 1944);
  • Albán–magyar szótár (Budapest, 1953);
  • Etymologisch-historisches Wörterbuch der ungarischen Ele­mente im Rumänischen (Budapest, 1966);
  • Einführung in die Historisch-vergleichende romanische Sprach­wissenschaft (Würzburg 1983).

Díjak, elismerések

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • Veress Fruzsina: Tamás Lajos műveinek bibliográfiája. Nyelvtudományi Közlemények 1975/1.
  • Domokos Sámuel: Tamás Lajos halálára. Filológiai Közlemények, 1984/2–3.
  • Herman József: Tamás Lajos 80 éves. Magyar Nyelv, 1985/1;
  • Herman József: Tamás Lajos. Magyar Tudomány, 1985/5.
  • Bakos Ferenc: Tamás Lajos. Nyelvtudományi Közlemények, 1985/1.
  • Balázs János: Tamás Lajos emlékezete. Magyar Nyelv, 1985/3.