Tanács (Apáczai Csere János)

Apáczai Csere János pedagógiai munkája (1654)

A Tanács Apáczai Csere János (1625–1659) erdélyi pedagógus, filozófus, református teológus valószínűleg 1653 előtt, Joachim Fortius Ringelbergius 1529-es munkája alapján összeállított, majd 1654-ben Gyulafehérvárott, a Magyar logicatska függelékeként kiadott pedagógiai munkája.

Tanács
mellyet Joachymus Fortius ád Apáczai János által egy tanulásba elcsüggedt iffjunak

Szerző Apáczai Csere János
Megírásának időpontja 1653 előtt
Első kiadásának időpontja 1654
Nyelv magyar
Témakör pedagógia

KeletkezéseSzerkesztés

Apáczai Csere János a magyar nevelésügy előfutára, a 17. század közepi erdélyi puritánus mozgalom jeles alakja volt. A korszerű oktatásügyért folytatott küzdelmei során több alkalommal és több helyen méltatta a tudás, a tanulás, a tudományok fontosságát és a nemzet felemelkedésében játszott szerepét. E témában gondolatainak egyik kútfője, kedvenc humanista szerzőinek egyike az egy évszázaddal korábban élt flamand tudós, Joachim Fortius Ringelbergius volt. A Tanács Fortius 1529-ben Bázelban De ratione studii (’A tanulási módszerről’) címmel megjelent munkájának tömörített, Apáczai saját gondolatokkal és értelmezésekkel megtoldott bemutatása. A könyv elejét még inkább a fordítás jellemzi, de ahogy Apáczai az egyes témák kifejtésében előrehalad, egyre szabadabban sűrít és hallatja saját hangját. Bár a kézirattal már hollandiai egyetemi évei (1648–1653) során elkészült, a Tanács csak 1654-ben Gyulafehérváron jelent meg a Magyar logicatska függelékeként.[1]

TartalmaSzerkesztés

A nyolclapos mű teljes címe Tanács, mellyet Joachymus Fortius ád Apáczai János által egy tanulásba elcsüggedt iffjunak. Az eredetileg 63 lapos Fortius-művet Apáczai lerövidítette, a tartalmi válogatást követően pedig Fortius gondolatmenetét átszerkesztette és tanár–diák közötti párbeszédes formában adta közre.[2]

Témáját tekintve a könyv a tanulás és a tudományok művelésének erkölcsi normáit foglalja össze, és három főbb kérdéskörben igazítja el olvasóit: a tudományos munkára való felkészülés, a tudományok művelésének módszere és a tudományok rendszere tárgyában. A felkészülés (Apáczainál készület) alapfeltételei a lehető legmagasabb cél kitűzése, az állandó szorgalom és törekvés, a meddő nyugalom kerülése, a nehézségekkel való bátor szembenézés, hogy ezek acélozzák meg a diák és a tudós akaraterejét és segítsenek a kishitűség legyőzésében, de legfőképpen az önként vállalt szegénység, amely a szellem emberének természetes életformája, akinek egyetlen jutalma a hírnév. A tudás megszerzésének és a tudomány művelésének öt módszerét (útját) különíti el és taglalja jelentőségüket: az olvasás, hallás, elmélkedés, tanítás és írás. Apáczai szerint mind közül a tanítás a legeredményesebb, hiszen tudása gyakorlására, folytonos próbatételre készteti az embert. A harmadik témakör a tudományok rendszerezése, de ez a leginkább elnagyolt fejezet, amelyben Apáczai Fortiustól elszakadva inkább saját gondolatait adja közre például arról, hogy a teológiai Szentírás-magyarázat tudománya enciklopédikus tudást követel meg, vagy hogy az ékesszólás a legnagyobb szellemi kincs. [3]

A könyv Apáczai puritánus erkölcsiségét tükrözi, lapjairól a céltudatos alkotómunka szeretete és a tudományért minden áldozatra kész, mértékletes ember tisztes szegénységének eszményítése bontakozik ki.[4] A Tanácsban megjelenő gondolatmenetek és fejtegetések vissza-visszatérő elemek voltak Apáczai munkásságában: megjelentek a Magyar encyclopaedia bevezetőjében (1653), a gyulafehérvári református kollégiumban (Oratio de studio sapientiae, 1653), majd a kolozsvári református iskolában megtartott beköszöntő beszédében (Oratio de summa scholarum necessitate, 1656) egyaránt.[5] Méltatói szerint – a szárazabb nyelvezetű Magyar encyclopaediával és a Magyar logicatskával összehasonlítva – a Tanács Apáczai legszebb írása, sodró lendületű, hatásos szónoki fordulatokkal megírt, jó stíluskészségről tanúskodó munka, amelynek költői hevületén átsüt szerzőjének pedagógusi magatartása és erkölcsisége.[6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Bán 1958 :427., 431.; Fábián 1975 :78., 180.; Orosz 2003 :56.
  2. Bán 1968 :428.; Fábián 1975 :78.; Orosz 2003 :56.
  3. Bán 1968 :428–430.; Fábián 1975 :180–182.; Orosz 2003 :56.
  4. Bán 1958 :58.; Fábián 1975 :180.
  5. Bán 1958 :407., 427.
  6. Bán 1958 :427., 432–433.; Fábián 1975 :182.

ForrásokSzerkesztés

  • Bán 1958: Bán Imre: Apáczai Csere János. Bibliogr. V. Molnár László, kísérő tanulmány Bitskey István. Budapest: Akadémiai. 1958. = Irodalomtörténeti Könyvtár, 2.  
  • Fábián 1975: Fábián Ernő: Apáczai Csere János: Kismonográfia. Kolozsvár-Napoca: Dacia. 1975. = Kismonográfiák,  
  • Orosz 2003: Orosz Lajos: Bevezetés: Apáczai Csere János pedagógiai öröksége. In Apáczai Csere János válogatott pedagógiai művei. Összeáll., bev., jegyz., a latin szövegeket ford. Orosz Lajos. 3. jav., bőv. kiad. Budapest: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. 2003. 5–82. o. ISBN 963-9315-63-X