Tarajos pajzsika

növényfaj

A tarajos pajzsika (Dryopteris cristata) Eurázsia és Észak-Amerika láperdeiben honos, a pajzsikafélék családjába tartozó páfrányfaj. Magyarországon fokozottan védett.

Infobox info icon.svg
Tarajos pajzsika
502 Dryopteris cristata.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Pterydophyta
Osztály: Polypodiopsida
Rend: Polypodiales
Család: Dryopteridaceae
Nemzetség: Dryopteris
Tudományos név
Dryopteris cristata
(L.) A.Gray
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tarajos pajzsika témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarajos pajzsika témájú médiaállományokat és Tarajos pajzsika témájú kategóriát.

MegjelenéseSzerkesztés

A tarajos pajzsika közepes termetű, 15–60 cm magas, évelő növény. Levélnyelének hossza kb. a levéllemez felét teszi ki. A levélnyél vékony, sárgás- vagy halványzöld, barázdált, tövénél vörösbarnán pikkelyes, szőrös. Az 5–15 cm széles levél egyszeresen összetett, nyújtottan lándzsás, színe élénkzöld vagy világoszöld. Többnyire zölden telel át. A száron váltakozva elhelyezkedő, csipkés-fűrészes élű levélszárnyak alul lekerekített körvonalúak, végük hegyesedő. A levélszáron lefelé haladva méretük enyhén egyre kisebb lesz, a legalsók körvonala már majdnem egyenlő oldalú háromszöget formáz. A csúcson a kis levélszárnyak összenőnek. A meddő levelek lefelé hajlanak és hamar elterülnek a talajon, a csavarodott nyelű spórások végig felállóak maradnak.

Spórái július-szeptember között érnek.

Hasonlíthat hozzá a gyakori erdei pajzsika (Dryopteris filix-mas), de a tarajos pajzsika alsó levélszárnyai rövidebbek, szélesebbek, végük lekerekítettebb.

A tarajos pajzsika tetraploid és hibrid eredetű. Kromoszómaszáma 2n = 164. Az észak-amerikai Dryopteris ludoviciana és egy ismeretlen (lehetséges hogy kipusztult) páfrány kereszteződéséből származik és kromoszómaszáma megkétszereződött.

ElterjedéseSzerkesztés

Európa északi és mérsékelt övi zónájában, a Balkánon, a Fekete-tenger térségében, Szibériában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon a Csereháton, a Putnoki-dombvidéken, a Keszthelyi-hegységben, a Tapolcai-medencében, Somogyban, az Őrségben, a Nyírségben, a Bereg-Szatmári-síkságon, a Vend-vidéken, és a Kemenesháton található meg. Legnagyobb, uzsai állománya kipusztult.

Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 100 000 Ft.

TermőhelyeSzerkesztés

Vízigényes, árnyékkedvelő, mészkerülő, tőzegjelző faj. Savanyú láperdőkben, égeresekben, füzesekben, tőzegmohás nádasokban található meg.

Gyökere mérgező, a B1-vitamint lebontó tiamináz enzimet tartalmaz. A népi gyógyászatban régóta használják féregűzőként.

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés