Főmenü megnyitása

Tass Olga

olimpiai bajnok tornász, edző

Tass Olga, Lemhényi Dezsőné (Pécs, 1929. március 28. –) olimpiai bajnok tornász, edző. Négy olimpián vett részt, ahol összesen hat érmet szerzett, egy aranyat, három ezüstöt, és két bronzot. Férje Lemhényi Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó.

Tass Olga
Tass Olga 2014-ben Fotó: Róth Tamás
Tass Olga 2014-ben
Fotó: Róth Tamás
Született 1929március 28. (90 éves)
Pécs
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Lemhényi Dezső
Foglalkozása szertornász
Tornászpályafutása
KlubPécsi EAC (1941–1947)
TF (1947–1951)
Bp. Honvéd (1951–1957)
Bp. Spartacus (1957–1959)
Bp. Vasas (1959–1960)
Edző Várkői Ferenc
Aradi Gyula
Nagy Jenőné
Csillik Margit
Berczik Sára
F. Kovács Éva
Fekete József
Edzőként Újpesti Dózsa (1960–1961)
Francia női válogatott (1961–1968)
Bp. Vasas (1969)
Magyar női válogatott (1969)
Bp. Honvéd (1970–1974)
A Wikimédia Commons tartalmaz Tass Olga témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Torna
Olimpiai játékok
ezüst
1948, London
csapat
ezüst
1952, Helsinki
csapat
bronz
1952, Helsinki
kéziszer csapat
arany
1956, Melbourne
kéziszer csapat
ezüst
1956, Melbourne
csapat
bronz
1956, Melbourne
lóugrás
Világbajnokság
arany
1954, Róma
kéziszer, csapat
ezüst
1954, Róma
csapat
Főiskolai világbajnokság
ezüst
1949, Budapest
csapat
ezüst
1951, Berlin
csapat
arany
1954, Budapest
felemás korlát
arany
1954, Budapest
talaj csapat
arany
1954, Budapest
felemás korlát, csapat

SportpályafutásaSzerkesztés

1941-től a Pécsi EAC, 1947-től a TFSE (Testnevelési Főiskola Sport Egylet), 1951-től a Budapesti Honvéd, 1957-től a Budapesti Spartacus, 1959-től a Budapesti Vasas tornásza volt. 1948-tól 1960-ig szerepelt a magyar válogatottban. Jelentős része volt abban, hogy az ötvenes években a magyar női tornászsport a világ élvonalába tartozott. 1948-ban az olimpián második volt csapatban. 1949-ben és 1951-ben a főiskolai világbajnokságon lett második csapatban. 1952-ben összetett csapatban második, kéziszer csapatban harmadik lett az olimpián. Ugyanitt gerendán és talajon hetedik, egyéni összetettben 11. volt.

1954-ben a római világbajnokságon kéziszer csapatban arany-, összetett csapatban ezüstérmet nyert. Az 1954. évi budapesti főiskolai világbajnokságon kilenc számban – köztük hat egyéni számban – nyert érmet. Az 1956. évi olimpián tagja volt a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összeállítású bajnoki címet nyert magyar kéziszer csapatnak. Csapatban második, lúugrásban harmadik volt. Egyéni összetettben negyedik, felemás korláton hatodik, talajon és gerendán hetedik lett.

Az 1957-es Európa-bajnokságon egyéni összetettben, gerendán és lóugrásban negyedik helyezést ért el. Az 1958-as világbajnokságon csapatban ötödik, gerendán kilencedik, egyéni összetettben tizdeik volt. Az 1959-es Európa-bajnokságon talajon ötödik, egyéni összetettben kilencedik helyen végzett. Az 1960. évi római olimpián csapatban hetedik volt. Ezt követően visszavonult.

SporteredményeiSzerkesztés

  • olimpiai bajnok (kéziszer, csapat: 1956)
  • háromszoros olimpiai 2. helyezett (összetett, csapat: 1948, 1952, 1956)
  • kétszeres olimpiai 3. helyezett (lóugrás: 1956 ; kéziszer, csapat: 1952)
  • olimpiai 4. helyezett (összetett egyéni: 1956)
  • olimpiai 6. helyezett (felemás korlát: 1956)
  • világbajnok (kéziszer, csapat: 1954)
  • világbajnoki 2. helyezett (összetett csapat: 1954)
  • háromszoros főiskolai világbajnok (1954: felemás korlát, egyéni ; felemás korlát, csapat ; talaj, csapat)
  • négyszeres főiskolai világbajnoki 2. helyezett (1954 összetett, egyéni ; gerenda ; lóugrás ; összetett csapat)
  • kétszeres főiskolai világbajnoki 3. helyezett (1954: lóugrás, egyéni ; talaj, egyéni)

Edzői pályafutásaSzerkesztés

1951-ben a Testnevelési Főiskolán tanári, 1978-ban torna szakedzői, majd 1981-ben torna mesteredzői oklevelet szerzett. 1960-tól 1961-ig az Újpesti Dózsa, 1961-től 1968-ig a francia tornászválogatott edzője volt. Hazatérése után a Testnevelési Főiskola tanára, a magyar női tornászválogatott és a Vasas, majd a Budapesti Honvéd edzője lett. 1979-től 1989-ig nemzetközi pontozóbíró volt. 1981-től a magyar szövetség szakfelügyelője volt.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Magyar Köztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1949)[1]
  • Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951)[2]
  • A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[3]
  • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[4]
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1996)
  • MOB nők a sportban-díj (életmű kategória) (2008)
  • Elnöki Érdemérem (2011)
  • Magyar Tornasportért díj (2011)

JegyzetekSzerkesztés

  1. "Az árulók felett aratott győzelem tette lehetővé, hogy ma sportgyőzelmeket ünnepelhetünk": A kitüntetettek. Népsport, V. évf. 192. sz. (1949. szept. 26.) 1., 3. o.
  2. Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. jan. 29.) 3. o.
  3. Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. ápr. 27.) 1–2. o.
  4. Kik nyerték el újabban az érdemes sportolói címet. Népsport, (1954. máj. 28.)

ForrásokSzerkesztés