Tauszk Ferenc (Pest, 1865. augusztus 7.Budapest, 1915. október 31.) orvosdoktor, belgyógyász, főorvos, egyetemi magántanár, a budapesti szegény sorsú tüdőbetegek szanatórium-egyesületének főtitkára. 1905-ben királyi tanácsosi címet kapott.[1]

Tauszk Ferenc
Született 1865. augusztus 7.
Pest
Elhunyt 1915. október 31. (50 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos,
belgyógyász,
egyetemi magántanár

ÉleteSzerkesztés

Apja Tauszk Henrik, anyja Pfeifer Hermina volt.[2] Pesten született; ugyanitt végezte tanulmányait, s szerezte meg orvosi diplomáját. Ezután hosszabb ideig tartózkodott külföldön, különösen Berlinben, ahol Du Boys Reymond intézetében egyes kórtani kérdések megoldásával foglalkozott. Ezalatt Németország, Belgium, Anglia és Olaszország nevezetesebb kórházait és klinikáit tanulmánya tárgyává tette. Több ízben járt keleten és az ott szerzett orvosi tapasztalatairól az Orvosi Hetilapban számolt be. 1888-tól 1899-ig Korányi Frigyes mellett, mint az első belgyógyászati klinika első segédje működött. belgyógyászat terén nagy tudományos munkálkodást fejtett ki. Dolgozataival a jubileumi, Pasquich-egyleti és Balassa-díjakat nyerte el. Maga köré csoportosítván a fiatal orvosi nemzedék javát, szerkesztése alatt: A gyógyászat kézikönyve és Klinikai diagnostika (1892. és 1894. Bpest, 3 kötet) jelentek meg. 1896-ban a belgyógyászatból egyetemi magántanárrá habilitálták. 1897-ban a Dunajobbparti szegényház kórházának és az egyetemi kórházegyesületnek rendelő orvosa lett; azon év óta különösen a szegénysorsú tüdőbetegek gyógyítása s a tüdővész elleni küzdelemben fejtett ki nagy munkásságot. 1900-tól a San Marco hercegné által alapított Irgalomház igazgató főorvosa volt. Haláláról beszámolt a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap is.

Munkálatai egyes belgyógyászati kérdésekkel klinikailag és kísérletileg foglalkoznak és magyar, német és francia folyóiratokban és szakmunkákban jelentek meg; a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt.

DíjaiSzerkesztés

  • Pasquich-díj
  • Balassa-díj

MunkáiSzerkesztés

  • A gyógyászat kézikönyve. Többekkel. Szerk. (Bp., 1892)
  • Klinikai diagnostika, I-III. Többekkel. Szerk. (Bp., 1894)
  • A belgyógyászat alapvonalai (Bp., 1895; 3. bőv. kiad. 1913)
  • Válasz a Sic itur ad astra? c. röpiratra (Bp., 1895)
  • A Koch-féle Tuberkulin (Bp., 1897)
  • A tüdővész és a magyar társadalom (Bp., 1898);
  • Heroin. A morphin egy új pótszere (Bp., 1898)
  • A hypertrophiás és atrophiás májlob viszonya egymáshoz (Bp., 1898)
  • A szívbetegek balneotheraphiája (Bp., 1898)
  • A tüdőbetegek szanatóriuma (Bp., 1899)
  • A sensilis szív munkája… (Bp., 1900)
  • Belgyógyászat. Gerlóczy Zsigmonddal, Kétly Lászlóval (M. orvosi vademecum, II/1. Bp., 1902)
  • Újabb gyógyszerek a tubercuosis tovaterjedésének megvilágítására (Bp., 1904)
  • A tüdővész elleni védekezés Magyarországon (Bp., 1904)
  • A tüdővész elleni mozgalom (Bp., 1905)
  • Tíz év a tüdővész elleni küzdelemből (Bp., 1908)
  • A tüdőtuberkolózisban szenvedő betegek elkülönítése (Bp., 1910)
  • Az Erzsébet királyné-szanatórium (Bp., 1912)
  • Korányi Frigyes (1828-1913) (Bp., 1913)
  • A belgyógyászat alapvonalai (Bp., 1913)
  • Hazai és nem hazai fürdőkről (Bp., 1914)

Szerkesztette a szegénysorsú tüdőbetegek egyesületének Évkönyveit és Tuberkulozis c. szaklapját.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • A Pallas nagy lexikona. Az összes ismeretek enciklopédiája. Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • Holló Márton: Tauszk Ferenc. Budapesti Hírlap, 1915. 304., 308. sz.
  • Tauszk Ferenc (1865-1915). Orvosi Hetilap, 1975. (116. évf.) 26. sz. 1528-1529. o.
  • Szabó Sándor: Tauszk Ferenc: Tiz év a tüdővész elleni küzdelemből. Budapest, 1908. Városi szemle, 1909. (2. évf.) 1. sz. 106-107. o.
  • Schuschny Henrik: Tauszk Ferencz belgyógyászati kézikönyve: Dr. Tauszk Ferencz: A belgyógyászat alapvonalai. 3. bőv. kiad. 1913. Budapesti szemle (1873-1944), 1915. (43. évf.) 161. köt., 458. sz. 312-313. o.