Wikipédia

Taxis

egyes élőlények mozgási reakciója
Ez a szócikk a ’taxis’ biológiai jelenségéről szól; nem összekeverendő a ’taxis’-sal (taxisofőr), aki taxit (bérautót) vezet, vagy a Thurn und Taxis nevű német hercegi családdal. A taxi szót használják még a repülőgépek földi, repülőtéri gurulására is (taxiing).'

A taxis egyfajta viselkedési reakciót jelent, amikor egyes élőlényekre egy adott irányból érkező hatás valamilyen irányult mozgást vált ki (például valamilyen hatásra mozognak egy adott irányban). A taxis szó eredete ógörög, ahol elrendezést, intézkedést jelentett.

A taxis nem egyenlő a tropizmussal, mely helyzetváltoztató mozgás valamely inger vagy annak hiánya miatt az inger irányában. Főleg növényekre jellemző.[1][2]

A kinézis sem taxis. A kinézis a térbeli orientáció legegyszerűbb formája, amelyben az állat válasza arányos az adott inger erősségével, de független annak térbeli tulajdonságaitól.[3]

Példák szerkesztés

Például az egysejtűek, protozoa a fény irányába mozognak. Itt a közvetlen stimulus a fény, és a mozgás iránya a fény forrása. Ezt a reakciót (mozgást) fotótaxisnak hívják, és pozitívnak, mert a fény felé mozog. Ha a stimulussal ellenkező irányú a mozgás, akkor negatív taxisról beszélünk. Ezen kívül még sokféle taxis létezik, és ezeket a taxis szó elé csatolt előtag jelzi. Ilyenek a aerotaxis, anemotaxis, barotaxis, energiataxis, phonotaxis, kemotaxis, galavanotaxis, gravitaxis, hidrótaxis, magnetótaxis, fotótaxis, rheotaxis, termotaxis, tigmotaxis stb. Az élőlény érzékszervétől függően megkülönböztethető klinotaxis, tropotaxis, és telotaxis.

Ha az éhes béka előtt bizonyos mérettartománynál kisebb tárgyat mozgatunk, a béka taxissal válaszol, vagyis a kis mozgó tárgy felé fordul, majd kicsapva a nyelvét elkapja azt (pl. legyet). • A taxis abban bonyolultabb a feltétlen reflexnél, hogy az inger nemcsak kiváltja, hanem folyamatosan irányítja is a magatartást.[forrás?]

Aerotaxis szerkesztés

Az aerotaxis az élőlény reakciója az oxigén koncentrációjára, ez főleg aerob baktériumokra jellemző.[4]

Kemotaxis szerkesztés

A kemotaxis esetén az élőlény egy vegyi anyag hatására reagál mozgással. Például az E. coli baktérium a cukor gradiensre reagál így.[5]

Energiataxis szerkesztés

Energiataxis tapasztalható egyes baktériumoknál, melyek érzékelik a sejt energiaállapotát, és ennek hatására mozognak.[6]

Fototaxis szerkesztés

A fototaxist mutató élőlények a fény hatására mozognak, a fény intenzitásától és iránytól függően. Pozitív fototaxis: amikor a mozgás iránya a fényforrás. Például fototaxist mutatnak a fototropikus organizmusok, melyek így orientálják magukat a fény felé fotoszintézishez; negatív fototaxis: a fény forrásától ellenkező irányú a mozgás.(például ilyen a svábbogár).[7]

Termotaxis szerkesztés

Termotaxist mutató élőlények a hőmérsékleti gradienst követik mozgásaikban.[8] Ezt a képességet arra használják, hogy elérjék a talajban az optimális szintet.[9][10] Például: penész spórák.

Gravitaxis szerkesztés

Más néven geotaxisnak is hívják. Itt a mozgást a gravitáció érzékelése okozza. Például, a királyrák lárvája a pozitív fotótaxis és a negatív gravitaxis kombinációját használja.[11][12]

Rheotaxis szerkesztés

Rheotaxis a folyadékok áramlására adott válaszviselkedés. Pozitív rheotaxist mutatnak halak, melyek az áramlással szembe fordulnak, és ezzel megtarthatják helyzetüket. Más halak a negatív rheotaxis szerint mozognak, és így el tudnak kerülni számukra nemkívánatos áramlatokat.

Magnetotaxis szerkesztés

Magnetotaxis, a mágneses mező által kiváltott mozgás, a mágneses mező irányába. Ennek ellenére, a fogalmat egy bizonyos baktériumra alkalmazzák, mely mágnest tartalmaz, és forgómozgást végez a mágneses tér hatására. Pontosabb leírása: mágneses baktérium.[13]

Galvanotaxis / elektrotaxis szerkesztés

Galvanotaxis, vagy elektrotaxis irányult mozgás az elektromos tér hatására.

Phonotaxis szerkesztés

Organizmusok hang hatására történő mozgása

Polarotaxis szerkesztés

Élőlényeknek a fény polarizációja által irányított mozgása (például bögöly, kérészek).

Tigmotaxis szerkesztés

Tigmotaxis esetén az organizmus érzékeli közvetlenül a fizikai kontaktust, vagy a környezet fizikai változását/hiányát (pl. a patkányok előnyben részesítik a csatornák széle melletti úszást).

Klinotaxis szerkesztés

Klinotaxis olyan organizmusoknál tapasztalható, melyeknek van érzékelő sejtjeik, de ezek nem párosan fejlődtek ki. Az organizmus érzékeli a stimulusokat, és összehasonlítja a stimulus erősségét. Ha úgy érzékeli, hogy kiegyenlített a hatás, akkor egyenes irányba halad tovább. (Például: lepke lárvái).

Tropotaxis szerkesztés

A tropotaxist páros érzékelővel rendelkező organizmusok mutatják. A páros érzékelőszervekkel el tudják dönteni, hogy mely irányba folytassák a mozgást (például haltetvek, szürke pillangó).

Telotaxis szerkesztés

Telotaxishoz szintén páros érzékelő szerv szükséges. A mozgást az befolyásolja, mely oldalon erősebb a hatás. (pl. a méhek élelem keresésekor elhagyják a kaptárt, és a nap, valamint a virágtól jövő stimulusokat hasonlítják össze, és ez alapján döntenek az irányról).

Mnemotaxis szerkesztés

Ez az emlékezeti válasza az organizmusnak. A hazataláláshoz a korábban memorizált stimulust használják fel.

Haptotaxis szerkesztés

A haptotaxis jelensége a sejtek irányított mozgása vagy térbeli növekedésük részjelensége, melyet a vándorlás/növekedés felszínén elhelyezkedő adhézió molekulák vagy egyéb kötött kemoattraktánsok változó gradiense irányít.

Irodalom szerkesztés

  • Kendeigh, S. C: Animal Ecology. (hely nélkül): Prentice-Hall, Inc., Englewood Cliffs, N.J. 1961.  
  • Dusenbery, David B: ). Sensory Ecology. (hely nélkül): W.H. Freeman, New York. 1992.  
  • Dusenbery, David B: Válogatott fejezetek a matematika történetéből. (hely nélkül): Harvard University Press, Cambridge, Mass. 2009. ISBN 978-0-674-03116-6  

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Kendeigh, S. C.. Animal Ecology. Prentice-Hall, Inc., Englewood Cliffs, N.J., 468 pp. o. (1961) 
  2. ↑ Dusenbery, David B. (2009). Living at Micro Scale, Ch. 14. Harvard University Press, Cambridge, Mass. ISBN 978-0-674-03116-6.
  3. ↑ Archivált másolat. [2011. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 23.)
  4. ↑ szerk.: Martin, E.A.: Macmillan Dictionary of Life Sciences, 2nd, Macmillan Press, 362. o. (1983). ISBN 0-333-34867-2 
  5. ↑ Blass, E.M.szerk.: Dobbing, J: Opioids, sweets and a mechanism for positive affect: Broad motivational implications, Sweetness. Springer-Verlag, 115–124. o. (1987). ISBN 0-387-17045-6 
  6. ↑ Schweinitzer T, Josenhans C. Bacterial energy taxis: a global strategy?[halott link] Arch Microbiol. 2010 Jul;192(7):507-20.
  7. ↑ Menzel, Randolf.szerk.: H. Autrum (editor): Spectral Sensitivity and Color Vision in Invertebrates, Comparative Physiology and Evolution of Vision in Invertebrates- A: Invertebrate Photoreceptors, Handbook of Sensory Physiology. New York: Springer-Verlag, 503–580. See section D: Wavelength-Specific Behavior and Color Vision. o. (1979). ISBN 3-540-08837-7 
  8. ↑ Dusenbery, David B. (1992). Sensory Ecology, p.114. W.H. Freeman, New York. ISBN 0-7167-2333-6.
  9. ↑ Dusenbery, D.B. Behavioral Ecology and Sociobiology, 22:219-223 (1988). Avoided temperature leads to the surface:…
  10. ↑ Dusenbery, D.B. Biological Cybernetics, 60:431-437 (1989). A simple animal can use a complex stimulus pattern to find a location.
  11. ↑ C. F. Adams & A. J. Paul (1999). „Phototaxis and geotaxis of light-adapted zoeae of the golden king crab Lithodes aequispinus (Anomura: Lithodidae) in the laboratory”. Journal of Crustacean Biology 19 (1), 106–110. o. DOI:10.2307/1549552.  
  12. ↑ T. Fenchel & B. J. Finlay (1984. május 1.). „Geotaxis in the ciliated protozoon Loxodes”. Journal of Experimental Biology 110 (1), 110–133. o.  
  13. ↑ Dusenbery, David B. (2009). Living at Micro Scale, pp.164-167. Harvard University Press, Cambridge, Mass. ISBN 978-0-674-03116-6.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Taxis&oldid=26074080”