Főmenü megnyitása

Tejoltó galaj

növényfaj

A tejoltó galaj vagy tejoltófű (Galium verum) a tárnicsvirágúak rendjébe, ezen belül a buzérfélék családjába tartozó növényfaj. További népies nevei: Szent Antal virága, Szent Iván virága, Szent János virága, kásafű, tejzsugorító fű, Szent Iván seprűje.

Infobox info icon.svg
Tejoltó galaj
Galium verum01.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Tárnicsvirágúak (Gentianales)
Család: Buzérfélék (Rubiaceae)
Nemzetség: Galium
Faj: G. verum
Tudományos név
Galium verum
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tejoltó galaj témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tejoltó galaj témájú médiaállományokat és Tejoltó galaj témájú kategóriát.

Galium verum gulmåra.jpg

Elterjedése, élőhelyeSzerkesztés

Száraz réteken, útszéleken, cserjésekben, mezőkön, legelőkön, homokdűnéken élő évelő növény. Előfordul csaknem egész Európában, Észak-Amerikában, valamint Ázsia egyes részein is.[1] Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság területén él.[2]

Megjelenése, jellemzőiSzerkesztés

Szára 15–100 cm magasra is megnőhet, egyenes, elágazó, négybordás, 2–3 mm vastag, merev és gyéren szőrös. Levelei keskenyszálasak, tűszerűek, 3–4 cm hosszúak, 8-12 tagú örvökben nőnek, sötétzöld színűek, fonákjuk fehéres. Virágai aprók, sárgák négytagú tölcséres pártájuk van, szirmaik csúcsosak, bugós virágzatot alkotnak.

HatóanyagaiSzerkesztés

Drogja (Galii veri herba) galiozin glikozida, rubiadid aszperulozid, cseranyag, illóolaj, tejoltó enzim, sárga festék, növényi sav tartalmú.

GyógyhatásaiSzerkesztés

A galajról egy osztrák növénytantudós így nyilatkozik a könyvében: "...remek gyógyszer, a tejoltógalaj-teával való öblögetés, és annak ivása torokráknál ugyanúgy segít, mint a gyógyfű frissen kisajtolt nedve vajjal keverve mindenféle ráknál, és rákos bőrbajnál."

Teáját továbbá vese, epe, máj és légzőszervi megbetegedések ellen is alkalmazzák.

Ajánlott a pajzsmirigy betegségeire is.[3][4] A pajzsmirigy betegségei esetében belsőleg és külsőleg is lehet használni. Kutatások bizonyítják, hogy a galaj külsőleg kedvezően hat a bőrdaganatokra is.

Egyéb felhasználásaSzerkesztés

Korábban sajtok festésére használták, sárgafesték-tartalma miatt. Sajtkészítésnél oltóenzimként, mert olyan enzimet tartalmaz, ami a sajtot megalvasztja.[5]

GyűjtéseSzerkesztés

A föld feletti részeket gyűjtik virágzáskor.

ForrásokSzerkesztés

  • Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1987.
  • Pamela Forey és Cecilia Fitzsimons: Vadvirágok, Budapest 1993
  • Dr Heinrich Neuthaler: Das Krauterbuch /Gyógynövénykönyv/ 1959

JegyzetekSzerkesztés

  1. Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 64. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
  2. Florisztikai adatok a Gˆdˆllıi-dombs·g ter¸letÈrıl I.. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  3. Közönséges galaj gyógynövény pajzsmirigyproblémákra? – Németh Imréné Éva fitoterapeuta tanácsát idézi Dr. Sebő Zsuzsanna a Webbeteg.hu egészségügyi portálon. Ugyanezt állítja dr. Csókáné Török Orsolya, a Budai Endokrinközpont fitoterapeutája is.
  4. Kivonat Maria Treben „Egészség Isten patikájából” c. könyvéből
  5. Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 65. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8

GalériaSzerkesztés