Temminck-partfutó

madárfaj

A Temminck-partfutó (Calidris temminckii) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Temminck-partfutó
Calidris temminckii 2 (Marek Szczepanek).jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Gruae
Csoport: Gruimorphae
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Alrend: Scolapaci
Család: Szalonkafélék (Scolopacidae)
Alcsalád: Arenariinae
Nem: Partfutó (Calidris)
Merrem, 1804
Faj: C. temminckii
Tudományos név
Calidris temminckii
(Leisler, 1812)
Elterjedés
A Temminck-partfutó elterjedési területe   költőhely (nyáron)   költözési útvonal   telelőhely
A Temminck-partfutó elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  költözési útvonal
  telelőhely
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Temminck-partfutó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Temminck-partfutó témájú médiaállományokat és Temminck-partfutó témájú kategóriát.

Magyar és tudományos nevét Coenraad Jacob Temminck holland zoológusról kapta.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Johann Philipp Achilles Leisler német természettudós írta le 1812-ben, a Tringa nembe Tringa Temminckii néven.[3] Egyes rendszertani munkák az Ereunetes nembe sorolják Ereunetes temminckii néven.

ElőfordulásaSzerkesztés

Skandináviában, Skóciában és Ázsia északi részén fészkel. Víz közelében, tundrákon él. Ősszel délre vonul, eljut Afrika közepéig.

Kárpát-medencei előfordulásaSzerkesztés

Magyarországon rendszeres vendég, de nem nagy számban.

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 13-15 centiméter, szárnyfesztávolsága 34-37 centiméteres, testtömege 15–36 gramm.[3] Háta és melle hamuszürke, lába feketés-barna, a fiataloké sárgásszürke.

ÉletmódjaSzerkesztés

Rovarokat, férgeket, rákokat és puhatestűeket keresgél a vízparton.

SzaporodásaSzerkesztés

Fészkét júniusban, víz közelébe az alacsony növényzet közé rejti. Fészekalja 4 tojásból áll, melyen 21-22 napig kotlik. A fiókák 15-18 nap múlva tudnak repülni.

 
Fészke, tojásaival

VédettségeSzerkesztés

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján szerepel, még mint mérsékelten fenyegetett, Európában stabil állományként van nyilvántartva, Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. március 12.)
  2. Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. március 12.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. március 12.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés