The Fly

U2-kislemez

A The Fly a hetedik dal az ír U2 együttes 1991-es Achtung Baby albumán. Kislemezen is megjelent, Angliában az első helyet érte el a slágerlistán, a Billboard Hot 100-on a 61. lett. Az énekes Bono úgy írta le a dalt, mint annak a hangja, ahogy „négy férfi kivágja a Jozsué fát”, ez utalás az 1987-es The Joshua Tree sikeralbumukra, pontosabban az azon hallható hagyományos rockzenétől való eltávolodásukra. A dal egyfajta bevezetés volt az együttes 1990-es évekbeli elektronikus kísérletezéseibe. A klipjében és az albumot követő Zoo TV Touron jelent meg Bono úgynevezett Fly perszónája, amely a rocksztár sztereotípia egyfajta ironikus értelmezése, bőrszereléssel és hatalmas napszemüveggel.

U2
The Fly
kislemez a(z) Achtung Baby albumról
Megjelent1991. október 21./22.
Formátumkislemez
StílusRock
Hossz4:29
KiadóIsland
ProducerDaniel Lanois
Helyezések
  • #1 UK
  • #61 U.S.
U2-kronológia
All I Want Is You
(1989)
The Fly
(1991)
Mysterious Ways
(1991)
A(z) Achtung Baby album dalai
So Cruel
(6)
The Fly
(7)
Mysterious Ways
(8)
SablonWikidataSegítség

Története szerkesztés

Mint egy insdustrial, felpörgetett ütemű, groove-os dal, a U2 keményebb és érdesebb oldalát mutatja be. Az együttes első kísérlete a hangzással a Cole Porter feldolgozás, a Night and Day, és a kislemez B-oldalán elhelyezkedő Alex Descends into Hell for a Bottle of Milk / Korova 1. A dalt The Edge valaha felvett egyik legbonyolultabb gitárjátéka kíséri.

Ezzel az új hangzással a The Fly főleg a népszerűsége csúcsán lévő alternatív rock színtér rajongóit fogta meg, de emellett jelentős lejátszási időt kapott a rádiókban is. Ez volt a második listavezető kislemezük a Desire után, Bryan Adams (Everything I Do) I Do It For You dalának 16 hetes rekordját törte meg, bár csak egyetlen hétre lett listavezető. Amerikában csak a 61. helyet érte el, ezt később az Achtung Baby összes kislemeze felülmúlta. Minazonáltal a dal nagyon sikeres volt a rock listákon, a Modern Rock Tracks listán első, a Mainstream Rock Tracks listán a második helyen tetőzött.

A Zoo TV Tour élő előadásain The Edge egy Fender Eric Clapton Signature Stratocasteren játszott, őt Bono egy Gibson ES-175-el kísérte. Ez a verzió számos torzítást tartalmazott, például a wah és a distortion effektet. The Edge a falzett kórus egy részét is maga énekelte. Játék közben kivetítőn különböző üzenetek jelentek meg a kivetítőn, például sex, panic, death.

Az Elevation Touron csak The Edge kísérte egy Gibson Les Paul Custom gitárral, és egy kis wah effekt alkalmazásával. Bono nem játszott gitáron ezen a verzión, ehelyett csak énekelt, alig egy karnyújtásnyira a közönségtől. Ez a verzió attól különleges, hogy egy új szöveggel rendelkező bevezetőt kapott, amelyet The Edge arpeggiószerű gitárjátéka kísért. The Edge itt nem énekelte a falzett kórusban. Ez a verzió tartalmazta először a dal kiterjedt befejezését. Az együttes érezte, noha a dal jó, de lehetne még jobb is. David Bowie, miután meghallotta ezt a verziót, úgy vélte, hogy érdemes lenne így újra felvenni. Bono ezt mondta erre: „tizenöt év kellett hozzá, hogy igazán jól előadjuk élőben”, ami azt jelenti, hogy ez a verzió egy tudatos fejlődés eredménye volt.

A Vertigo Touron a Zoo TV album dalain és stílusán alapuló újrázásban játszották, gyakran párosítva a Zoo Station című dallal. The Edge egy Line 6 Variay 700 Acoustic gitárt, Bono pedig a saját Gretsch Irish Falcon gitárját használta. Larry Mullen megváltoztatta a dobjátékát ezen a verzión, például a hi-hat cintányért többször használta. Újra kiterjesztett befejezést adtak hozzá, Bono ezután gyakran énekelte a Rolling Stones (I Can't Get No) Satisfaction dalát.

Helyet kapott az együttes Zoo TV: Live from Sydney, Elevation 2001: Live from Boston és Vertigo 2005: Live from Chicago koncert DVD-in.

A kislemeze borítója egységes koncepcióval készült az album többi kislemezével: ha az Even Better Than the Real Thing, The Fly, Who’s Gonna Ride Your Wild Horses, and Mysterious Ways borítóit összeillesztjük, egy képet kapunk, melyen az együttes tagjai egy Trabantot vezetnek.

Videóklip szerkesztés

A dalt kísérő videóklip az első volt, amely bemutatta a zenekar merőben új stílusát. A rendezői Ritchie Smythe és Jon Klein voltak. Smythe része egy performance videó, amely életlen képekkel és gyors vágásokkal mutatja be a zenekart. Klein része Bonóról szólt, aki egy széken ülve, távirányítóval a kezében válogat a TV műsorok között. A klip bevezetőjét szintén Klein alkotta, itt Bono látható a Fly stílusában, napszemüveggel és bőrdzsekiben, aláfestésként a dal Lounge Fly Mix remixe hallható.

Külső hivatkozások szerkesztés