A The Hendre (jelentése régi otthon vagy régi város) Monmouthshire egyetlen nagyméretű viktoriánus kúriája. A neogótikus építmény Llangattock-Vibon-Avel falu területén fekszik, kb. négy mérföldnyire északnyugatra Monmouth városától. A 12. században építették vadászházként. A 19. század során három fázisban a Rolls család bővítette ki. Itt töltötte gyermekkorát Charles Rolls, a Rolls-Royce társalapítója. Az épület II* kategóriás műemlék (British Listed Building).[1] Napjainkban a Rolls of Monmouth golfklub székhelye.

The Hendre
TelepülésLlangattock-Vibon-Avel
CímLlangattock-Vibon-Avel,  Wales
Építési adatok
Építés éve18. század
Építési stílusneogótika
Építész(ek)George Vaughan Maddox
Hasznosítása
Felhasználási területcountry house
Tszf. magasság50,8 m
Elhelyezkedése
The Hendre (Wales)
The Hendre
The Hendre
Pozíció Wales térképén
é. sz. 51° 49′ 24″, ny. h. 2° 47′ 13″Koordináták: é. sz. 51° 49′ 24″, ny. h. 2° 47′ 13″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz The Hendre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A család története szerkesztés

Az udvarház létrejöttében a Rolls család felemelkedésének és meggazdagodásának volt nagy szerepe. A Llanvihangel-Ystern-Llewern faluból származó James James Londonban telepedett le és számos értékes ingatlant szerzett meg a Temze déli partján elterülő Southwarkban.[2] Összegyűjtött pénzéből 1639 és 1648 között több farmot és kiterjedt földterületeket vásárolt meg szülőfalujában. 1677-ben keltezett végrendeletében minden vagyonát egyetlen gyermekére, Sarahra hagyta, aki egy londoni orvos, dr. Elisha Coysh felesége volt.[2] Lányuk William Allennel kötött házasságot, aki szintén Monmouthshireben vásárolt telket.[2] Allen lánya és egyben örököse házasságot kötött unokatestvérével Thomas Coyshsal.[2] Örökösük fiúk, Richard volt, akinek korai halála miatt a vagyon leánytestvérére, Sarahra szállt, mint a Coysh, Allen és James családok egyetlen leszármazottjára. John Rolls (1735–1801, Monmouthshire főszolgabírója 1794-ben) feleségül vette Saraht és így jelentős birtokokhoz jutott, úgy a grófságban, mint Londonban.

John Rolls egy nappal megözvegyülése után hunyt el. Utódja fia, a szintén John Rolls (1776-1837) volt, akinek örökébe fia John Etherington Welch Rolls (1807–1870), Monmouthshire 1842-es főszolgabírója, lépett. Ő Elizabeth Mary Longot vette feleségül, William Carnegie, Northest 7. grófjának unokáját. Örökösük fiúk, John Allan Rolls (1837–1912), aki 1875-ben Monmouthshire főszolgabírója volt, 1880-1885 között parlamenti képviselő és akit 1892-ben megkapta a Hendre-i Llangattock báró címet.

John Allan Rolls bárói címe révén a család és a ház társadalmi elismertségének csúcspontjához érkezett. A legjelentősebb esemény a yorki herceg és hercegné látogatása volt, akik 1900 októberében és novemberében vendégeskedtek Lord és Lady Llangattock birtokán. A hercegi párt Charles Rolls autós kirándulásra invitálta és valószínűleg ez volt az első alkalom, amikor a pár motorizált közlekedési alkalmatosságon utazott. Ez egy nagyon jelentős esemény volt a család életében, hiszen ezáltal megerősítést nyertek mint a társadalom felsőbb rétegének tagjai.

John Allan három fia közül a leghíresebb Charles Rolls volt, a Rolls-Royce társalapítója. Mindamellett, hogy érdekelték az autók és a repülők, Charles tehetséges hőlégballonos is volt. 1910 júliusában hunyt el, amikor repülője a bournemouthszi bemutatón lezuhant. Ő volt az első angol, aki repülőgép-szerencsétlenségben vesztette életét.

Lord Llangattock 1912-ben hunyt el. Utódja John Maclean Rolls (1870–1916) a somme-i csatában kapott halálos sérülést. Miután öccse, Henry Alan négy hónappal korábban halt meg és mivel Lord Llangattock egyik fiának sem volt gyermeke, a család férfiága kihalt.[3] Charles, Henry Alan és John Maclean Rolls halálával a bárói cím is megszűnt és a birtok visszakerült a családhoz, a legközelebbi élő rokon tulajdonába, aki Patricia Rolls volt, John Allan Rolls leánytestvére. Ő Rockfield lelkészével és Llanduff kanonokával, John Taylor Harding of Pentwynnek kötött házasságot. Négy gyermekük született: John Reginald Harding, Charles Allan Harding, Francis Henry Harding és George Valentine Harding. John Reginald Harding Elizabeth Margaret Saundersszel kötött házasságot. A család Rolls ágának kihalásával a birtokot fia, John Charles Etherington Harding szerezte meg, aki ennek alkalmával családnevét Harding-Rollsra változtatta. A család 1987-ig élt a birtokon. Napjainkban a Rolls of Monmouth golfklub székhelye.

Az épület története szerkesztés

Az udvarház elődje egy vadászház volt, amit John Rolls számára építettek. A következő száz évben jelentősen kibővítették. Először George Vaughan Maddox helyi építész tervei alapján a déli szárnyat építették újjá, majd John Etherington Welch Rolls idején Thomas Henry Wyatt tervei alapján megépült a nagy csarnok, bővítették a kertet és megépítették a kapuházakat. Ugyanakkor tovább folytatta a déli szárny építését. 1872-ben elbontották a régi istállókat és megépítették a jelenleg is álló kocsiszínt. Megépült a biliárdszoba, a dohányzó szalon és az ebédlő. Ezekre a munkálatokra John Allan Rolls előbb Henry Popeot, majd Sir Aston Webbet kérte fel. Ez utóbbi nevéhez fűződik a cédrus könyvtár megépítése. Rögtön a második világháború után egy fiúiskola költözött be falai közé, de 1949-ben pénzügyi gondok miatt bezárta kapuit.[4]

Az épület leírása szerkesztés

A leírásokban mint „csinos, téglából és kőből, normann és Tudor-stílusban megépült udvarházként” jellemzik.[5] Az épületet vörös téglából építették a bathszi kővel burkolták. Az udvarát nyugatról egy alacsony fal zárja le, a másik három irányból különféle építmények. A bejárat fölött olvasható a viktoriánus korban divatos mottó „Open House Open Hearth”, azaz „nyitott ház, nyitott szív”. A ház díszítése rikítóan neo-normann, „vízköpők és groteszk állati alakok láthatók bárhova néz az ember”.[6] A homlokzat kétszintes, hetes tagolású. A második, harmadik és negyedik volt az eredeti, 1820-as években felhúzott épület. A nagy méretű ebédlő az egykori tulajdonos „nagyratörő terveinek” bizonyítéka.[7] Építészetileg a legértékesebb része a Sir Aston Webb által 1896-ban létrehozott cédrus könyvtár és a szolgálati épület. Annak ellenére, hogy régiesnek tűnik, a ház nagyon modernnek számított, a kor legfrissebb találmányaival és kényelmi eszközeivel volt felszerelve.[8] Itt szerelték fel az első monmouthshire-i telefonvonalat is 1881-ben.[9]

A kertek szerkesztés

„A legnagyobb és legjelentősebb viktoriánus park Monmouthshireben.”[10] Annak ellenére, hogy nagy részét golfpályává alakították át, továbbra is észrevehetők a 19. század végi, 20. századi kertépítészeti elemek, amelyek magas fokú hozzáértésről tanúskodnak úgy a tervezés mint a fenntartás terén. A kert kialakítását Lord Llangattock rendelte, nagyjából a ház bővítésével egyidőben.[11] A parkhoz egy arborétum is tartozik, egy mesterséges tó és vízesés is, valamint három hosszú sétány, amelyek közül a leghosszabbat H.E. Milner tervei alapján alakították ki az 1890-es években. Virágkorában virágágyások, öntöttvas szökőkutak, pavilonok is díszítették. A fallal körbevett konyhakert az egyik legjobban megőrzött Walesben. Fennmaradt továbbá két melegház is.[12] A magtár és a csűr, az istálló, a rózsakerti pavilon és medence, a híd, a Box Bush kunyhó mind II. kategóriás műemlékek.[1]

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b British Listed Buildings Online
  2. a b c d Gwent Record Office, Documents relating to the Rolls family, barons Llangattock, of The Hendre. Archives Wales. [2012. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 22.)
  3. Gwent County Records Office: Reference code(s): GB 0218 ROLLS D361
  4. The London Gazette 20 December 1949
  5. Kelly's Directory of Monmouthshire: 1901
  6. Newman, p. 251
  7. Newman, p. 252
  8. Newman, p. 255
  9. Barnes David, Black Mountains: The Recollections of a South Wales Miner - p.15
  10. Elisabeth Whittle, Welsh Historic Gardens Trust: Bulletin Autumn 2003
  11. The Hendre, Gardens, Llangattock-Vibon-Avel | Site Details. Coflein. [2015. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 12.)
  12. The Gardeners' Magazine, September 26th, 1903

Források szerkesztés

  • Newman, John. Gwent/Monmouthshire, The Buildings of Wales. Penguin (2000). ISBN 0140710531 
  • Joseph Alfred Bradney, "A History of Monmouthshire, Part I. The Hundred of Skenfrith." (1904) Mitchell Hughes and Clarke

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a The Hendre című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés