Főmenü megnyitása

A Thunnus orientalis a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a makrélafélék (Scombridae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Thunnus orientalis
Akváriumi példány
Akváriumi példány
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Scombroidei
Család: Makrélafélék (Scombridae)
Alcsalád: Scombrinae
Nemzetség: Thunnini
Nem: Thunnus
South, 1845
Alnem: Thunnus
Faj: T. orientalis
Tudományos név
Thunnus orientalis
(Temminck & Schlegel, 1844)
Szinonimák
  • Orcynus schlegelii Steindachner, 1884
  • Thunnus saliens Jordan & Evermann, 1926
  • Thunnus schlegelii ( Steindachner, 1884)
  • Thunnus thynnus (non Linnaeus, 1758)
  • Thunnus thynnus orientalis (Temminck & Schlegel, 1844)
  • Thynnus orientalis Temminck & Schlegel, 1844
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Thunnus orientalis témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Thunnus orientalis témájú médiaállományokat és Thunnus orientalis témájú kategóriát.

ElőfordulásaSzerkesztés

A Thunnus orientalis legfőbb előfordulási területe a Csendes-óceán északi felén van. Az Ohotszki-tengertől az Alaszkai-öbölig található meg. Délfelé nyugaton a Fülöp-szigetekig és keleten Kaliforniáig és Alsó-Kaliforniáig lelhető fel. Négy alkalomkor kihalászták Ausztrália nyugati vizeiből, Pápua Új-Guinea környékéről és a Dél-Csendes-óceánból. Megfigyelések szerint, tavasszal és kora nyáron körülbelül három hónapig Új-Zéland környékére vándorol. Az észak-amerikai partoknál június és szeptember között északabbra vándorol.

MegjelenéseSzerkesztés

Az átlagos mérete 200 centiméter, de 300 centiméteresre is megnőhet. Az eddig kifogott legnehezebb példány 450 kilogrammos volt.

ÉletmódjaSzerkesztés

Ez a tonhal a nyílt óceánok lakója, azonban néha a brakkvízbe is beúszik. 1-200 méteres mélységek között él. A 27 Celsius-fokos vízhőmérsékletet kedveli. Tápláléka főleg halakból és kalmárokból áll, de étrendjét kiegészíti különböző rákokkal és azok lárváival; de ha muszáj akkor a kacslábú rákok (Cirripedia) közé tartozó Sessilia-fajokkal is beéri. A rajait, csak azonos méretű fajtársaival vagy egyéb makrélafélékkel alkotja.

Legfeljebb 15 évig él.

FelhasználásaSzerkesztés

Ezt a tonhalat ipari mértékben halásszák. Főleg frissen vagy fagyasztva árusítják. A sporthorgászok is kedvelik. A tenyésztet tonhalak egyike.

KépekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Thunnus orientalis (Temminck & Schlegel, 1844) FishBase
  • Collette, B.B., 1995. Scombridae. Atunes, bacoretas, bonitos, caballas, estorninos, melva, etc. p. 1521-1543. In W. Fischer, F. Krupp, W. Schneider, C. Sommer, K.E. Carpenter and V. Niem (eds.) Guia FAO para Identification de Especies para lo Fines de la Pesca. Pacifico Centro-Oriental. 3 Vols. FAO, Rome.
  • Shimose, T., Aonuma, Y., Suzuki, N., Tanabe, T. 2016. Sexual differences in the occurrence of Pacific bluefin tuna Thunnus orientalis in the spawning ground, Yaeyama Islands. Environmental Biology of Fishes, First online: 19 February 2016.DOI reference page
  • Temminck, C.J. & Schlegel, H. 1844. Pisces. In: Fauna Japonica, sive descriptio animalium quae in itinere per Japoniam suscepto annis 1823–30 collegit, notis observationibus et adumbrationibus illustravit P. F. de Siebold. Parts 5–6: 73–112. Reference page.