Thury Zoltán (író)

(1870–1906) magyar író, újságíró
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. október 7.

Thury Zoltán (Kolozsvár, 1870. március 7.Budapest, 1906. augusztus 27.[1]) író, újságíró. Eredeti családneve Köpe volt. Thury Lajos, Thury Erzsébet, Thury Zsuzsa apja. Bächer Iván dédapja.

Thury Zoltán
Élete
Született1870. március 7.
Kolozsvár
Elhunyt1906. augusztus 27. (36 évesen)
Budapest
Nemzetiségmagyar
SzüleiKöpe Lajos, Zudor Mária
HázastársaMarton Gizella
GyermekeiThury Lajos (1896-1989)
Thury Erzsébet (1899-1971)
Thury Zsuzsa (1901–1989)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)novella, színmű
Irodalmi irányzatkritikai realizmus
Első műveRegénymesék (1894)
Fontosabb műveiKatonák
A Wikimédia Commons tartalmaz Thury Zoltán témájú médiaállományokat.
Eredeti családneve Köpe volt.

Elszegényedett erdélyi család gyermeke. Ujfalussi Köpe Lajos honvédszázados fia volt, akit tízéves korában veszített el, anyja Zudor Klára. Gimnáziumi tanulmányainak elvégzése után vándorszínészként járta az országot, de ezen a pályán nem boldogult. Egyidejűleg újságíróskodott előbb Petelei István Kolozsvár című lapjánál, majd 1891 nyarán Budapesten, őszén Szegeden, s 1892 végén Pécsen. Pécsről Budapestre költözött. Laptudósítóként 2 évet töltött Németországban, főleg Münchenben (1893-1895). Ezalatt orosz és lengyel emigránsokkal került kapcsolatba és tagja lett az ottani magyar festők Hollósy Simon köré tömörült csoportjának. Budapestre visszatérve élete végéig újságíró; előbb a Pesti Napló, majd a Budapesti Napló, végül a Nap szerkesztőségében dolgozott. A magyar kritikai realizmus egyik jelentős képviselője; írásaiban az elnyomott néposztályok keserű hangja szólal meg. Mint színműíró feltűnést keltett a tisztikar valóságos életét bemutató Katonák című darabjával, melynek bemutatása ellen a hadsereg vezetősége minden erővel tiltakozott.

Látása régóta romlott, szemidegsorvadása volt. Köhögéséből pedig az orvosok arra következtettek: tüdővészes. Nem érte meg a teljes megvakulást. Harminchat éves korában megölte a tüdővész. A Nyugat csak két évvel később indult el, de a Nyugat prózaírói az egyik legfőbb előharcosukat tisztelték benne.

Felesége Marton Gizella volt, lánya Thury Erzsébet Regina Klára volt, aki 1918. december 8-án házasságot kötött Bächer Károly magánhivatalnokkal, Bächer Móric és Jonas Szidónia fiával.[2]

  • Regénymesék (1894)
  • Tárcanovellák (1894)
  • Bolondok (1897)
  • Ulrich főhadnagy és egyéb történetek (1898)
  • Katonák (1898)
  • Urak és parasztok (1899) Online
  • Asszonyok (1900)
  • Egyszerű történetek (1901)
  • Útravaló (1901)
  • Kende Miklós végrendelete és egyéb történetek (1903)
  • Elbeszélések (1906)
  • Az ember, aki haza ballagott (1907)
  • Thury Zoltán összes művei (1908)[3][4] (Online változat)
    • I. kötet. Ketty és egyéb elbeszélések. (317 l.)
    • II. kötet. Emberhalál és egyéb elbeszélések. (308 l.)
    • III. kötet. A kapitány és egyéb elbeszélések. (317 l.)
    • IV. kötet. A sorompó és egyéb elbeszélések. (350 l.)
    • V. kötet. Színművek. (338 l.)
    • VI. kötet. Színművek, apróságok. (348 l.)
  • Előbb meg kell halni (1959)
  • Thury Zoltán: ÚtravalóBenedek Elek: Testamentum (2004) ISBN 9638090553
  1. Halálesete bejegyezve Budapest III. ker. polgári akv. 575/1906. folyószám alatt.
  2. A házasságkötés bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 600/1918. folyószám alatt.
  3. Petrik GézaBarcza Imre: Az 1901–1910. években megjelent magyar könyvek, folyóiratok, atlaszok és térképek összeállítása tudományos folyóiratok repertóriumával, Budapest, 1917–1928 [1]
  4. [2]
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? (Tárogató Könyvek) ISBN 9638607106
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  

További információk

szerkesztés