Tiberius Sempronius Gracchus (Kr. e. 215)

Tiberius Sempronius Gracchus (? – Kr. e. 212) római politikus és hadvezér, az előkelő plebejus Sempronia gens tagja volt. Hasonló nevű apja Kr. e. 238-ban consulként elfoglalta Szardínia szigetét, ő maga pedig a második pun háborúban jeleskedett.

Tiberius Sempronius Gracchus
Született	i. e. 3. század nem ismert
Elhunyt	i. e. 212 Lucania
Állampolgársága	római
Gyermekei	Tiberius Sempronius Gracchus Tiberius Sempronius Gracchus Tiberius Veturius Gracchus Sempronianus
Szülei	nem ismert Tiberio Sempronio Graco
Foglalkozása	ókori római politikus Ancient Roman military personnel
Tisztsége	római szenátor (nem ismert – i. e. 212) Magister equitum (i. e. 216 – i. e. 216) curule aedile (i. e. 216 – i. e. 216) consul (i. e. 215 – i. e. 215) római helytartó (i. e. 214 – i. e. 214, Apulia) consul (i. e. 213 – i. e. 213) római helytartó (i. e. 212 – i. e. 212, Lucania, Samnium)
Halál oka	bevetésben esett el
Sablon • Wikidata • Segítség

A karrier kezdete

Életének korai szakaszát és karrierjének első lépcsőit nem ismerjük. Kr. e. 216-ban aedilis curulis volt, majd még ebben az évben Marcus Iunius Pera dictator kinevezte magister equitumává. Feladatuk az volt, hogy a cannaei vereség után új hadsereget toborozzanak, amivel végül Casilinumnál, Capua közelében vertek tábort. Perának egy idő után vissza kellett térnie Rómába, így Gracchusra maradt a parancsnokság feladata. Felettese paranancsának engedelmeskedve nem bocsátkozott csatába a közelben lévő punokkal, noha több lehetőség is adódott volna erre. A Hannibal által ostromlott Casilinum éhező lakosságát a Volturnus vizén küldött csomagokkal próbálta ellátni, de tervét felfedték, és a helyőrség maradéka végül szabad elvonulásért cserébe megadta magát. Gracchus ezután követte Perát Rómába, aki olyan elégedett volt vele, hogy javasolta a következő év consuljának. Meg is választották, így Kr. e. 215-ben ő és Lucius Postumius Albinus tölthette be a főhivatalt.

Hadi sikerek

Consulként az önkéntesek és szövetségesek seregei élére állt, akikkel Liternum mellett táborozott le, és megkezdte kiképzésüket és fegyelmezésüket. Itt értesült arról, hogy a Hanniballal szövetkező campaniaiak Cumae közelében, Hamae-nál találkozót szerveznek, így megindult Cumae felé, ahonnan váratlan támadásával szétverte a campaniaiakat. 2000 katona esett el a harcban, köztük az ellenség vezére, Marius Alfius is. Gracchus ezután visszasietett Cumae-ba, mert Hannibal a közelben, Tifata mellett állomásozott. A punok csak az ütközet után érkeztek a csatatérre, így szövetségeseiket nem tudták megmenteni, de megkezdték a Cumae-ba szorult Gracchus ostromát. A consul egy váratlan kitörésével súlyos veszteségeket okozott nekik, majd visszavonult a falak mögé. Az ostrom helyett csatára készülő Hannibal végül visszavonult Tifatába, Gracchus pedig csapatai élén átvonult az apuliai Luceriába.

Imperiumát Kr. e. 214-re meghosszabbították, és Quintus Fabius Maximus Cunctator, a dictator parancsára Beneventumba vonult két legiója élén. Itt felvette a harcot a Cator folyó vidékét dúló, Bruttiumból Hannóval, akinek kemény csatában súlyos veszteségeket okozott, és végül visszavonulásra kényszerített. A beneventumiak örömünnepet rendeztek győzelme hallatán, amit Gracchus megfestetett, és a képet utóbb elhelyezte az apja által Aventinuson építtetett Libertas-templomban. Az év végén távollétében ismét consullá választották Fabius Maximus társaként.

Második consuli éve és halála

Kr. e. 213-as hivatali évében Lucania területén harcolt, elfoglalva néhány kisebb várost, és hogy ne kelljen elhagynia seregét, dictatort nevezett ki Caius Claudius Centho személyében a consulválasztó népgyűlés megtartására. Kr. e. 212-ben ismét Beneventumba kellett volna vonulnia, azonban egy Flavius nevű lucaniai elárulta, és Campi Veteresnél a pun Mago csapdájába esett, ahol életét vesztette a harcban. Holttestét Mago elküldte Hannibalhoz, aki nagy tisztelettel eltemettette.

Források

• Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith. Boston, C. Little & J. Brown, 1867.
  Elérhető a Michigani Egyetem Könyvtárának honlapján: I. kötet (A–D); II. kötet (E–N); III. kötet (O–Z).