Főmenü megnyitása

Tildy Zoltán (fotóművész)

fotóművész
(Tildy Zoltán (fényképész) szócikkből átirányítva)

Ifj. Tildy Zoltán (Dombóvár, 1917. június 6.Szeged, 1994. március 22.) fotóművész, természetfotós.

Tildy Zoltán
Született 1917. június 6.
Dombóvár
Elhunyt 1994. március 22. (76 évesen)
Szeged
Állampolgársága magyar
SzüleiGyenis Erzsébet
Tildy Zoltán
Foglalkozása fotográfus
Kitüntetései

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Tildy Zoltán lelkész (későbbi köztársasági elnök) és Gyenis Erzsébet írónő fia. Nagyapját, Gyenis Antal iskolaigazgatót mint a dombóvári direktórium tagját 1919-ben kivégezték.

1941-ben szerzett jogi diplomát. 1941–1945-ben a Pesti Napló és a Magyarország Lapkiadó Vállalat munkatársa, 1946–1950 között a Dunai Rt. munkatársa, 1950-től 1960-ig a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek vezetője, az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke, ez idő alatt minden természetvédelmi rendelet kimunkálásában részt vett. A természetvédelem országos szervezetének vezetője 1950–1974 között. 1956-ban a Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító tagja; 1971-től az elnökség tagja. 15 évesen kezdett fényképezni, tájakat, később a vad- és madárvilágot. Sokat fotózta a Kis-Balaton nádasainak állatait. Képei művésziek, nem egyszerűen dokumentatív állatfotók. Természetfényképezéssel foglalkozó szakcikkeket jelentetett meg a Fotóban. 1962–1972 között hat természetfilm írója, operatőre (Hófehér szárnyak, Vízizene c. filmjeihez Szokolay Sándor komponálta a zenét). Több hazai és nemzetközi kiállítás résztvevője.

Egyéni kiállításaiSzerkesztés

KitüntetéseiSzerkesztés

KönyveiSzerkesztés

  • Fehértó, Budapest (1950)
  • Kisbalaton, Budapest (1953)
  • Napsütésben, Budapest (1956)
  • Kölykök és fiókák, Budapest (1959)
  • Ágrólszakadt jóbarátok, Budapest (1960)
  • Természetfényképezés Dobrányi Gézával, Budapest (1964)
  • Pro natura, Budapest (1975)
  • Madárszárnyakon, Budapest (1984)

Felhasznált irodalomSzerkesztés

  • GÁCH M.: Beszélgetés if.Tildy Zoltánnal, Fotóművészet, 1977/2.
  • Takács Istvánné: Arcok Dombóvárról