Wikipédia

Tirozináz

enzimcsoport

A tirozináz oxidáz, a melanintermelés sebességmeghatározó enzimje. Ez az enzim a melaninszintézis, más néven a Raper–Mason-útvonal két reakciójában fontos: az első egy monofenol hidroxilezése, a második egy o-difenol oxidációja a megfelelő o-kinonná. Az o-kinon számos reakción áthalad, melyek végterméke a melanin.[1] A tirozináz növényi és állati szövetekben is megtalálható réztartalmú enzim, mely melanin és más pigmentek termelését katalizálja tirozinból oxidációval. Megtalálható a bőr melanocitái által létrehozott melanoszómákban. A tirozinázt a TYR gén kódolja.[2]

Tirozináz
Azonosítók
JelTYR
Entrez7299
OMIM606933
RefSeqNM_000372
UniProtP14679
Egyéb adatok
Lokusz11. krom. q14.3

Katalizált reakció szerkesztés

A tirozináz fenolok, például tirozin és dopamin oxidációját katalizálja oxigénnel (O2). Katekol jelenlétében benzokinon keletkezik. A katekolról eltávolított hidrogének az oxigénnel egyesülnek, vizet adva.

Az emlőstirozináz erősen szubsztrátspecifikus – csak a l-tirozint vagy DOPA-t használja szubsztrátként, és l-DOPA kofaktort igényel.[3]

Aktív hely szerkesztés

 
Egy Streptomyces-eredetű tirozináz krisztallográfiai szerkezete egy „kísérőfehérjével” alkotott komplexben.[4] Az ábrákban csak a tirozináz látható, a rézatomok zölddel, a molekulafelszín pirossal. A D és E ábrákon a hisztidinek kékkel láthatók. Az E ábrán az aktív hely rézatomjai 3 wn as a blue line representation. Az E ábrán a rézatomok 3 hisztidinnel alkotnak komplexet, 3-as típusú rézközpontot alkotva. A C és D ábrákon az aktív hely a felszínen lévő pillusban található.

Az aktív hely két rézatomja az oxigénnel reakcióba lépve erősen reaktív köztiterméket képez, mely oxidálja a szubsztrátot. A tirozináz aktivitása hasonlít a katekol-oxidázéra, egy rokon réz-oxidáz-osztályra. A tirozinázok és a katekol-oxidázok együtt alkotják a polifenol-oxidázok csoportját.

Szerkezet szerkesztés

Tirozinázokat izoláltak és tanulmányoztak számos növény-, állat- és gombafajból. Az eltérő tirozinázok sokszínűek szerkezeti tulajdonságaikat, eloszlásukat és sejtbeli helyüket tekintve.[5] Nem ismert minden fajban közös tirozinázszerkezet.[6] A növényi, állati és gombatirozinázok gyakran térnek el elsődleges szerkezetükben, méretükben, glikozilciós mintájukban és aktivációs jellemzőikben. De minden tirozináz aktív helyére jellemző a kétmagvú 3-as típusú rézközpont. Itt két rézatom 3 hisztidinnel alkot komplexet.

 
Elrendezési szerkezet csak a békák (génbank-azonosítók: CAR95491, CAJ82935, BAA02077, BAV78831 és AAC17168), kígyók (azonosítók: BBC55580, XP032076040 és BBC55647) és ember (azonosító: AAA61242) fehérjéinek állandó részeivel Clustal Omega felhasználásával[* 1]

Növényi szerkesztés

In vivo a növényi PPO-k 64-68 kDa-os fehérjék 3 doménnel: egy kloroplasztikus tranzit- (benne egy 4-9 kDa-os tilakoid jelzőpeptiddel), egy, a kétmagvú rézközpontot tartalmazó katalitikus (37-42 kDa) és az aktív helyet védő C-terminális 15-19 kDa-os doménnel.[7]

Emlős szerkesztés

Az emlőstirozináz egy membránon áthaladó transzmembrán protein.[8] Emberben a tirozináz melanoszómákba rendeződik,[9] és a katalitikus domén a melanoszómákban van. Csak egy kis rész van a melanocita citoplazmáján belül.

A gombatirozináztól eltérően a humán tirozináz membránkötött glikoprotein 13% szénhidráttartalommal.[10]

A származtatott rs2733832 TYR-allél összefügg a világosabb bőrrel humán populációkban. Ez Európában a leggyakoribb, de kisebb gyakorisággal előfordul Közép-Ázsiában, a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és a szanok és mbutik közt.[11]

Bakteriális szerkesztés

Tőzegben a bakteriális tirozinázok feltehetően széntartalom fontos szabályzói a szerves anyagok bontását gátló fenolszármazékok eltávolítása révén.[12]

Génszabályzás szerkesztés

A tirozináz génjét a mikroftalmia-asszociált transzkripciós faktor (MITF) szabályozza.[13][14]

 
A Raper–Mason-útvonal (melanogenezis) lépéseivel[15] DHI – 5,6 dihidroxiindol, DHICA – 5,6-dihidroxifenilalanin, GGT – γ-glutamil-transzpeptidáz, GST – glutation-S-transzferáz, TRP-2 – tirozinázkapcsolt protein 2
 
Tirozinázokon alapuló kladogram 10 gerincesfaj (nemek: Ambystoma, Xenopus, Homo, Elaphe, Thamnophis, Bufo, Rugosa és Rana) tirozinázainak elemzésével. Az elrendezéseket a Clustal 1.7, a filogenetikai fák távolságkorrekció nélküli szomszédkapcsolással jöttek létre. Így az Ambystoma és a Xenopus nem alkotnak csoportot a többi kétéltűvel. Az ágak és csomópontok azonos minta alapján készültek.

Klinikai jelentősége szerkesztés

A tirozinázgén csökkent tirozináztermelést okozó mutációja I-es típusú albinizmust, egy átlagosan 20 000 emberből 1-et érintő örökletes betegséget okoz.[16]

A tirozinázaktivitás fontos. Ha a melanogenezis során korlátlanul történik, megnövekedett melaninszintézist okoz. A tirozinázaktivitás csökkentése lehetséges célpont a hyperpigmentatióhoz kapcsolódó tünetek, például a melazma vagy a korfoltok javítására, megakadályozására.[17]

Egyes polifenolok, például a flavonoidok, sztilbenoidok, a szubsztrátanalógok, a szabadgyök-elnyelők és a rézkelátorok gátolják a tirozinázt.[18] Ezért a gyógyszer- és kozmetikai ipar tirozinázinhibitorokat kutatnak bőrelváltozások kezelésére.[1]

Inhibitorok szerkesztés

Ismert tirozinázinhibitorok:[19]

Genetika szerkesztés

Bár az albinizmus gyakori, csak kevés tanulmány folyt állati tirozinázgének mutációiról. Ezek egyike volt a Bubalus bubalis. A tirozináz-mRNS-szekvencia a vad típusú B. bubalisban 1958 bázispár hosszú, 1593 bázispáros nyílt leolvasási kerettel, ez 530 aminosavnak felel meg. Az albínó B. bubalis (GenBank: JN_887463) tirozináza a 477. helyen lezárul az 1431. nukleotid pontmutációja miatt, ahol a triptofán (TGG) helyén stop kodon (TGA) van, rövidebb, inaktív tirozinázgént eredményezve.[20] Más albínók pontmutációiban a tirozináz rövidülés nélkül inaktiválódik.

Faj Mutáció GenBank UniProt-azonosító
Bubalus bubalis W477 → Stop kodon JN_887462 J7FBF2
Pelophylax nigromaculatus K228-deléció Q04604
Glandirana rugosa G376 → D376 A0A1I9FZH0
Fejervarya kawamurai G57 → R57 A0A1E1G7U0
 
Albinizmust okozó állati tirozinázmutációk. Az 5 exon egyike által kódolt részeket téglalapok jelzik. A pozíciók a fehérjékben lévő aminosavak pozíciói. Miura et al. (2018) alapján

Mivel kevés tanulmány van a tirozinázgén genomikai adatairól, csak kevés tanulmány szól albínó kétéltűek mutációiról. Miura et al. (2018) 3 albínó béka, a Pelophylax nigromaculatus, a Glandirana rugosa és a Fejervarya kawamurai tirozinázgénjeiben vizsgált mutációkat. Összesen 5 különböző populációt vizsgáltak, 3 P. nigromaculatus- és egy-egy G. rugosa- és F. kawamurai-populációt. 2 P. nigromaculatus-populációban kereteltológásos mutáció volt az 1. és 3. exonokba kerülő timin miatt, a harmadikban az 1. exonban lévő lizint kódoló 3 nukleotid hiányzott. A G. rugosa-bpopulációban misszenz mutáció volt, glicin cseréjét okozva aszparaginsavra, a F. kawamurai mutációjában egy glicin cserélődött argininre. A G. rugosa és F. kawamurai mutációi az 1. és 3. exonokban történtek. A harmadik P. nigromaculatus-populáció és a G. rugosa és az F. kawamurai mutációja a gerincesekben erősen állandó részekben történt, így hibásan működő tirozinázgént okozhat.[21]

 
Albínó békák aminosav-szubsztitúciói és a megfelelő aminosavak más gerincesekben (Miura et al., 2018). kW: vad típusú Fejervarya kawamurai; kA: albínó F. kawamurai, rW: vad típusú G. rugosa, rA: albínó G. rugosa, nW: vad típusú P. nigromaculatus, nAH: albínó P. nigromaculatus Hirosimából. A zárójelen kívüli számok a mutáció aminosavának helyére utalnak, az azon belüliek a megfelelő aminosavhelyre a humán szekvenciában. (Miura et al. 2018)[21]
 
Tirozinázgén (TYR) exon-intron elrendeződésének sematikus ábrája (ClinVar: NM_ 000372).[22] Nyílt téglalap: fehérjekódoló exonrész, zárt téglalap: nem transzlált exonrész; az exonok számmal jelölve. Az intronméretek kis számokkal jelölve (bp-ban).

Evolúció szerkesztés

 
A ConSurf 9 színt használ türkiztől narancson át fehérig az állandóság mértékének jelzésére. Jobbra a korábbi ProteinExplorer MSA3D-jén alapuló alternatív színséma, ahol a 4., 5. és 6. fokozat azonos színt kap.[23]

A tirozináz erősen állandó fehérje állatokban, és már a baktériumokban megjelent. A tirozinázhoz kapcsolt protein 1 (Tyrp1) és a dopakróm-tautomeráz (Dtc), melyek a melaninszintézisben az exon-intron szerkezet gyakori szabályzó elemei. A 3 különböző gerinces pigmentsejt fejlődése konvergens, lehetővé téve a Tyrp1 család tagjainak expresszióját, így a melaninpigmentek termelését is.[24] A tirozinázcsaládhoz kapcsolódó gének fontosak a pigmentsejtek evolúciójában, genetikájában és fejlődésbiológiájában, valamint szintézisük, szabályzásuk vagy funkciójuk humán rendellenességeinek vizsgálatában. Gerincesekben 3 embrionális eredetű melanintermelő pigmentsejt ismert, ezek a velőcsőben és a toboztestben találhatók. Bioszintézisük a tirozinázcsalád (tyr, tyr1, tyr2) közt található dopakróm-tautomerázok (Dct) révén történik. Köztük a TYR fontos szerepet játszik a melanintermelésben. Azonban eltérő taxonok evolúciós elemzéshez szekvenált genomja fontosabb lett 2012-től.[25] Ugyanígy a 3-as típusú rézproteincsalád különböző biológiai funkciókra, például pigmenttermelésre, veleszületett immunitásra és oxigéntranszportra képesek. A filogenetikai és strukturális elemzés alapján az eredeti 3-as típusú rézprotein 1 peptidből állt, és az α csoportba tartozott. E gén kétszer duplikálódott: először ismeretlen eukarióták különválásakor, másodszor az állatok különválásakor. Az első duplikáció a citoszolban lévő β formát, a második a membránkötött γ formát hozta létre. Szerkezet-összehasonlítással kiderült, hogy az α- és γ-fehérjék aktív helyét alifás, a β-fehérjéét aromás aminosavak fedik. Így e géncsalád fejlődését a többsejtű eukariótákban e három alosztály legalább egyikének elvesztése és a megmaradók csoportspecifikus bővülése kísérte.[26] A tirozinázgén békákban, kígyókban és emberben állandó nukleotidelrendeződései alapján ezek egy közös ősi génből fejlődhettek. E gén duplikációja és mutációja felelhetnek egy tirozinázhoz kapcsolódó gén megjelenéséért.[27]

Alkalmazásai szerkesztés

Élelmiszeriparban szerkesztés

Az élelmiszeriparban a tirozinázinhibíció kívánatos, mivel csökkenti a termésekben és zöldségekben lévő fenolszármazékok oxidációját rossz ízt adó, egyes aminosavak felhasználhatóságát és a termékek emészthetőségét csökkentő kinonokká. Így hatékony tirozinázinhibitorokat használnak a földművelésben és az élelmiszeriparban.[10] Ismert tirozinázinhibitor például a kodzsisav,[28] a tropolon,[29] a kumarinok,[30] a vanillinsav, a vanillin és a vanillil-alkohol.[31]

A kozmetikában szerkesztés

A világos bőrt a fiatalsággal és a szépséggel azonosítja számos ázsiai kultúra. 2020-ban kozmetikai cégek kutatást végeztek szelektíven a tirozinázt gátló fehérítőszerek fejlesztésére a hyperpigmentatio csökkentésére az egészséges melanocitákkal szembeni citotoxicitás elkerülése mellett.[32] A hagyományos szerek, például a kortikoszteroidok, a hidrokinon és egyes aminokloridok a bőrt a melanociták érését gátolva fehérítenek.[33] Azonban e vegyületeket káros hatásokkal is összefüggésbe hozták. A kozmetikai cégek új fehérítőket kívántak így fejleszteni, melyek csak a tirozinázt gátolják a melanocitákra gyakorolt citotoxicitás nélkül, mivel a tirozináz a melanogenezis sebességmeghatározó enzimje.

Rovarokban szerkesztés

A tirozináz számos funkcióval rendelkezik a rovarokban, beleértve a sebgyógyulást, a szklerotizációt, a melaninszintézist és a parazitabekebelezést. Így fontos enzimük, mivel védi őket. Egyes rovarirtók tirozinázgátlók.[10]

Kagylóragasztó-alapú polimerekben szerkesztés

A ciszteint és tirozint tartalmazó peptidek tirozinázaktivált polimerizációja kagylóragasztó-alapú polimereket ad. A tirozin enzimatikusan oxidálódik dopakinonná, ehhez a ciszteinben lévő SH-csoport Michael-addícióval kapcsolódni tud. Az így keletkező polimerek erősen adszorbeálódnak számos felülethez nagy adhéziós energiával.[34][35]

Megjegyzések szerkesztés

  1. ↑ (*): állandó rész, (.): állandóbb rész, (:): kevésbé állandó

Hivatkozások szerkesztés

  1. ↑ a b Kumar CM, Sathisha UV, Dharmesh S, Rao AG, Singh SA (2011. március 1.). „Interaction of sesamol (3,4-methylenedioxyphenol) with tyrosinase and its effect on melanin synthesis”. Biochimie 93 (3), 562–9. o. DOI:10.1016/j.biochi.2010.11.014. PMID 21144881.  
  2. ↑ Barton DE, Kwon BS, Francke U (1988. július 1.). „Human tyrosinase gene, mapped to chromosome 11 (q14----q21), defines second region of homology with mouse chromosome 7”. Genomics 3 (1), 17–24. o. DOI:10.1016/0888-7543(88)90153-X. PMID 3146546.  
  3. ↑ Hearing VJ, Ekel TM, Montague PM, Nicholson JM (1980. február 1.). „Mammalin tyrosinase. Stoichiometry and measurement of reaction products”. Biochimica et Biophysica Acta (BBA) - Enzymology 611 (2), 251–68. o. DOI:10.1016/0005-2744(80)90061-3. PMID 6766744.  
  4. ↑ PDB: 1WX3; Matoba Y, Kumagai T, Yamamoto A, Yoshitsu H, Sugiyama M (2006). „Crystallographic evidence that the dinuclear copper center of tyrosinase is flexible during catalysis”. J. Biol. Chem. 281 (13), 8981–8990. o. DOI:10.1074/jbc.M509785200. PMID 16436386.  
  5. ↑ Mayer AM (2006. november 1.). „Polyphenol oxidases in plants and fungi: going places? A review”. Phytochemistry 67 (21), 2318–31. o. DOI:10.1016/j.phytochem.2006.08.006. PMID 16973188.  
  6. ↑ Jaenicke E, Decker H (2003. április 1.). „Tyrosinases from crustaceans form hexamers”. The Biochemical Journal 371 (Pt 2), 515–23. o. DOI:10.1042/BJ20021058. PMID 12466021.  
  7. ↑ Mayer AM (2006. november 1.). „Polyphenol oxidases in plants and fungi: going places? A review”. Phytochemistry 67 (21), 2318–31. o. DOI:10.1016/j.phytochem.2006.08.006. PMID 16973188.  
  8. ↑ Kwon BS, Haq AK, Pomerantz SH, Halaban R (1987. november 1.). „Isolation and sequence of a cDNA clone for human tyrosinase that maps at the mouse c-albino locus”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 84 (21), 7473–7. o. DOI:10.1073/pnas.84.21.7473. PMID 2823263.  
  9. ↑ Theos AC, Tenza D, Martina JA, Hurbain I, Peden AA, Sviderskaya EV, Stewart A, Robinson MS, Bennett DC, Cutler DF, Bonifacino JS, Marks MS, Raposo G (2005. november 1.). „Functions of adaptor protein (AP)-3 and AP-1 in tyrosinase sorting from endosomes to melanosomes”. Molecular Biology of the Cell 16 (11), 5356–72. o. DOI:10.1091/mbc.E05-07-0626. PMID 16162817.  
  10. ↑ a b c Kim YJ, Uyama H (2005. augusztus 1.). „Tyrosinase inhibitors from natural and synthetic sources: structure, inhibition mechanism and perspective for the future”. Cellular and Molecular Life Sciences 62 (15), 1707–23. o. DOI:10.1007/s00018-005-5054-y. PMID 15968468.  
  11. ↑ Allele Frequency For Polymorphic Site: rs2733832. ALFRED. [2016. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 23.)
  12. ↑ Panis F, Krachler RF, Krachler R, Rompel A (2021. június 1.). „Expression, Purification, and Characterization of a Well-Adapted Tyrosinase from Peatlands Identified by Partial Community Analysis”. Environmental Science & Technology 55 (16), 11445–11454. o. DOI:10.1021/acs.est.1c02514. PMID 34156250.  
  13. ↑ Hou L, Panthier JJ, Arnheiter H (2000. december 1.). „Signaling and transcriptional regulation in the neural crest-derived melanocyte lineage: interactions between KIT and MITF”. Development 127 (24), 5379–89. o. DOI:10.1242/dev.127.24.5379. PMID 11076759.  
  14. ↑ Hoek KS, Schlegel NC, Eichhoff OM, Widmer DS, Praetorius C, Einarsson SO, Valgeirsdottir S, Bergsteinsdottir K, Schepsky A, Dummer R, Steingrimsson E (2008. december 1.). „Novel MITF targets identified using a two-step DNA microarray strategy”. Pigment Cell & Melanoma Research 21 (6), 665–76. o. DOI:10.1111/j.1755-148X.2008.00505.x. PMID 19067971.  
  15. ↑ Eller MS, Ostrom K, Gilchrest BA (1996). „DNA damage enhances melanogenesis”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 93 (3), 1087–1092. o.  
  16. ↑ Witkop CJ (1979. október 1.). „Albinism: hematologic-storage disease, susceptibility to skin cancer, and optic neuronal defects shared in all types of oculocutaneous and ocular albinism”. The Alabama Journal of Medical Sciences 16 (4), 327–30. o. PMID 546241.  
  17. ↑ Ando H, Kondoh H, Ichihashi M, Hearing VJ (2007. április 1.). „Approaches to identify inhibitors of melanin biosynthesis via the quality control of tyrosinase”. The Journal of Investigative Dermatology 127 (4), 751–61. o. DOI:10.1038/sj.jid.5700683. PMID 17218941.  
  18. ↑ Chang TS (2009. június 1.). „An updated review of tyrosinase inhibitors”. International Journal of Molecular Sciences 10 (6), 2440–75. o. DOI:10.3390/ijms10062440. PMID 19582213.  
  19. ↑ Pillaiyar T, Manickam M, Namasivayam V (2017. december 1.). „Skin whitening agents: medicinal chemistry perspective of tyrosinase inhibitors”. Journal of Enzyme Inhibition and Medicinal Chemistry 32 (1), 403–425. o. DOI:10.1080/14756366.2016.1256882. PMID 28097901.  
  20. ↑ Damé, Maria Cecília Florisbal (2012. július 20.). „A nonsense mutation in the tyrosinase gene causes albinism in water buffalo”. BMC Genetics 13, 62. o. DOI:10.1186/1471-2156-13-62. ISSN 1471-2156. PMID 22817390.  
  21. ↑ a b Miura, Ikuo (2018. február 10.). „Spontaneous tyrosinase mutations identified in albinos of three wild frog species”. Genes & Genetic Systems 92 (4), 189–196. o. DOI:10.1266/ggs.16-00061. ISSN 1880-5779. PMID 28674275.  
  22. ↑ Kim, Young-Hyun (2017). „Identification and characterization of the tyrosinase gene (TYR) and its transcript variants (TYR_1 and TYR_2) in the crab-eating macaque (Macaca fascicularis)”. Gene 630, 21–27. o. DOI:10.1016/j.gene.2017.07.047. PMID 28756020.  
  23. ↑ ConSurf
  24. ↑ Agnes Camacho-Hubner, Christelle Richard, Friedrich Beermann (2022. február 20.). „Genomic structure and evolutionary conservation of the tyrosinase gene family from Fugu”. Gene 285 (1–2), 59–68. o. DOI:10.1016/s0378-1119(02)00411-0. PMID 12039032.  
  25. ↑ Rosaria Esposito, Salvatore D'Aniello, Paola Squarzoni, Maria Rosa Pezzotti, Filomena Ristoratore and Antonietta Spagnuolo (2012). „New Insights into the Evolution of Metazoan Tyrosinase Gene Family”. PLOS ONE 7 (4), e35731. o. DOI:10.1371/journal.pone.0035731. PMID 22536431.  
  26. ↑ Aguilera, Felipe (2013. május 1.). „Origin, evolution and classification of type-3 copper proteins: lineage-specific gene expansions and losses across the Metazoa”. BMC Evolutionary Biology 13 (1), 96. o. DOI:10.1186/1471-2148-13-96. ISSN 1471-2148. PMID 23634722.  
  27. ↑ F. Murisier, F. Beermann (2006). „Genetics of pigment cells:lessons from the tyrosinase gene family”. Histology and Histopathology 21 (5), 567–578. o. PMID 16493586.  
  28. ↑ Mendes E, Perry Mde J, Francisco AP (2014. május 1.). „Design and discovery of mushroom tyrosinase inhibitors and their therapeutic applications”. Expert Opinion on Drug Discovery 9 (5), 533–54. o. DOI:10.1517/17460441.2014.907789. PMID 24708040.  
  29. ↑ Rescigno A, Sollai F, Pisu B, Rinaldi A, Sanjust E (2002. augusztus 1.). „Tyrosinase inhibition: general and applied aspects”. Journal of Enzyme Inhibition and Medicinal Chemistry 17 (4), 207–18. o. DOI:10.1080/14756360210000010923. PMID 12530473.  
  30. ↑ Sollai F, Zucca P, Sanjust E, Steri D, Rescigno A (2008. december 1.). „Umbelliferone and esculetin: inhibitors or substrates for polyphenol oxidases?”. Biological & Pharmaceutical Bulletin 31 (12), 2187–93. o. DOI:10.1248/bpb.31.2187. PMID 19043197.  
  31. ↑ Rescigno A, Casañola-Martin GM, Sanjust E, Zucca P, Marrero-Ponce Y (2011. március 1.). „Vanilloid derivatives as tyrosinase inhibitors driven by virtual screening-based QSAR models”. Drug Testing and Analysis 3 (3), 176–81. o. DOI:10.1002/dta.187. PMID 21125547.  
  32. ↑ Qian W, Liu W, Zhu D, Cao Y, Tang A, Gong G, Su H (2020). „Natural skin‑whitening compounds for the treatment of melanogenesis (Review)”. Experimental and Therapeutic Medicine 20 (1), 173–185. o.  
  33. ↑ Lajis AFB, Ariff ABÄ (2019). „Discovery of new depigmenting compounds and their efficacy to treat hyperpigmentation: Evidence from in vitro study”. J Cosmet Dermatol 18, 703–727. o.  
  34. ↑ Horsch J, Wilke P, Pretzler M, Seuss M, Melnyk I, Remmler D, Fery A, Rompel A, Börner HG (2018. november 1.). „Polymerizing Like Mussels Do: Toward Synthetic Mussel Foot Proteins and Resistant Glues”. Angewandte Chemie 57 (48), 15728–15732. o. DOI:10.1002/anie.201809587. PMID 30246912.  
  35. ↑ Arias S, Amini S, Horsch J, Pretzler M, Rompel A, Melnyk I, Sychev D, Fery A, Börner HG (2020. október 1.). „Toward Artificial Mussel-Glue Proteins: Differentiating Sequence Modules for Adhesion and Switchable Cohesion”. Angewandte Chemie 59 (42), 18495–18499. o. DOI:10.1002/anie.202008515. PMID 32596967.  

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tyrosinase című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tirozináz&oldid=27022472”