Wikipédia

Tiszt és kém – A Dreyfus-ügy

Roman Polański 2019-es filmje
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 16.

A Tiszt és kém – A Dreyfus-ügy (eredeti cím: J’accuse) 2019-ben bemutatott francia-olasz történelmi filmdráma, amelyet Roman Polański írt és rendezett. A forgatókönyv Robert Harris brit író 2013-ban megjelent, a Dreyfus-ügyről szóló An Officer and a Spy(wd) című bestsellere alapján készült.[3] Francia címe – „J'accuse…!” (Vádolom!) – Émile Zola Dreyfus százados védelmében írt, 1898. január 13-án a L'Aurore című napilap címoldalán megjelentetett nyílt levelére utal. A főbb szerepekben Jean Dujardin, Louis Garrel és Vincent Pérez látható.

Tiszt és kém – A Dreyfus-ügy
(J'accuse)
2019-es francia–olasz film
RendezőRoman Polański
ProducerAlain Goldman
AlapműTiszt és kém
Műfaj
Forgatókönyvíró
Főszerepben
ZeneAlexandre Desplat
OperatőrPaweł Edelman
VágóHervé de Luze
Hangmérnök
  • Lucien Balibar
  • Cyril Holtz
  • Niels Barletta
JelmeztervezőPascaline Chavanne
DíszlettervezőJean Rabasse
Gyártás
Gyártó
Ország Franciaország
Olaszország
Nyelvfrancia
Forgatási helyszín
Játékidő132 perc
Forgalmazás
ForgalmazóCirko Film (Magyarország)
Bemutató
  • 2019. november 20.[1]
  • 2020. február 6. (Németország)
  • 2020. április 2. (Magyarország)[2]
Korhatár12 III. kategória (NFT/25556/2020)
További információk
Sablon • Wikidata • Segítség

Világpremierje 2019. augusztus 30-án a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában volt, ahol Ezüst Oroszlánt és FIPRESCI-díjat nyert. Magyarországon a Cirko Film forgalmazásában mutatták be a mozik 2020. szeptember 17-én.

Cselekménye

szerkesztés

1894-ben Alfred Dreyfus vezérkari századost, a fiatal zsidó hitvallású francia tüzértisztet azzal vádolják, hogy titkos dokumentumokat adott át Németországnak. A haditörvényszék lefokozza és életfogytiglani kényszermunkára ítélve egy gyarmati fegyenctelepre deportálják. Marie-Georges Picquart őrnagy, az időközben alezredessé előléptetett és a vezérkar Statisztikai Ügyosztálya (hírszerző szervezet) élére kinevezett tiszt vizsgálódni kezd volt tiszttársa ügyében, melynek során csalásra, korrupcióra bukkan a katonai felsővezetés köreiben és számos olyan bizonyítékot talált, ami azt erősíti, hogy a hadsereg és a hadbíróság óriásit tévedett, s elhamarkodottan ítélkezett az ügyben; valójában Ferdinand Walsin Esterhazy őrnagy az, aki Dubois fedőnéven Németország számára kémkedik. Ráadásul saját helyettese, Hubert Henry őrnagy mindezt tudja. Picquart becsületből és nagy fokú kötelességtudatból kockáztatja karrierjét és életét: nem hajlandó engedelmeskedni feletteseinek, akik megparancsolják neki, hogy ne bolygassa, hanem kenje el az ügyet. Megfenyegetik, letartóztatják, hamis váddal bebörtönözik, de rendületlenül kitart az igazság kiderüléséig, Dreyfus szabadon bocsájtásáig és Semmítőszéki rehabilitálásáig. Ő maga is akkor szabadul, mint Dreyfus. A tömeghisztériát és antiszemita pogromhangulatot kiváltó botrányos ügy tizenkét éven át osztotta meg a harmadik francia köztársaságot és okozott felháborodást az egész világon.

Szereposztás

szerkesztés
  • Jean Dujardin – Marie-Georges Picquart alezredes
  • Louis Garrel – Alfred Dreyfus százados
  • Emmanuelle Seigner – Pauline Monnier
  • Grégory Gadebois – Hubert Henry őrnagy
  • Hervé Pierre – Charles-Arthur Gonse tábornok
  • Wladimir Yordanoff – Auguste Mercier tábornok, hadügyminiszter
  • Didier Sandre – Raoul de Boisdeffre tábornok
  • Melvil Poupaud – Dr. Fernand Labori, Émile Zola ügyvédje, Dreyfus védője a 2. haditörvényszék előtt
  • Éric Ruf – Jean Sandherr ezredes
  • Mathieu Amalric – Alphonse Bertillon, grafológus szakértő
  • Laurent Stocker – Georges-Gabriel de Pellieux tábornok
  • Vincent Pérez – Dr. Louis Leblois, Picquart alezredes gyermekkori barátja
  • Michel Vuillermoz – lieutenant-colonel Armand du Paty de Clam
  • Vincent Grass – Jean-Baptiste Billot tábornok
  • Denis Podalydès – Dr. Edgar Demange, Dreyfus ügyvédje az 1. és 2. haditörvényszék előtt
  • Damien Bonnard – Desvernine
  • Laurent Natrella – Ferdinand Walsin-Esterhazy őrnagy
  • Kevin Garnichat – Jules Lauth százados
  • Bruno Raffaelli – Delegorgue bíró
  • Vincent de Bouard – Gribelin
  • Stefan Godin – Darras tábornok
  • Pierre Poirot – Vallecalle törvényszéki írnok
  • Luca Barbareschi – Philippe Monnier
  • Mohammed Lakhdar-Hamina – Bachir
  • Philippe Magnan – Brisset ügyész, az 1. haditörvényszék elnöke
  • Pierre Forest – Morel ezredes
  • Jeanne Rosa – Martha Leblois
  • Benoît Allemane – Georges Charpentier, Émile Zola kiadója
  • Gérard Chaillou – Georges Clemenceau, a l'Aurore vezércikkírója
  • André Marcon – Émile Zola
  • Nicolas Bridet – Mathieu Dreyfus
  • Swan Starosta – Lucie Dreyfus
  • Luce Mouchel – Sandherr ezredes felesége
  • Nicolas Wanczycki – Foucault
  • Pierre Aussedat – Picquart-t letartóztató ezredes
  • Jean-Marie Frin – tanácselnök
  • Jean-Marie Lecoq – párbaj-orvos
  • Thierry Gimenez – Jouaust ezredes
  • Frédéric Épaud – tüzértiszt
  • Clément Jacqmin – Journaliste Santé
  • Fabrice Firmin – Alexandre Perrenx
  • Roman Polański – egy akadémikus

A film elkészítése

szerkesztés

A kezdetekben D., majd The Dreyfus Affair munkacímmel futó forgatókönyv elkészítésében a 2010-es Szellemíró után Polański ismét Robert Harris brit regényíróval dolgozott együtt, akinek 2013-ban jelent meg An Officer and a Spy című történelmi regénye.[3] Polański már egy évvel korábban azt nyilatkozta, hogy mindig is izgatta a Dreyfus-ügy, de nem mint kosztümös filmdráma, hanem mint kémtörténet. „Ilyen módon lehet megmutatni a világban manapság zajló események – kisebbség elleni boszorkányüldözés évszázados gyakorlata, biztonsággal kapcsolatos paranoia, titkos katonai bíróságok, kontroll nélküli hírszerző szervezetek, kormányzati titkolózások és feldühödött sajtó – abszolút relevanciáját.”[4] A filmterv megvalósítása sokáig váratott magára – elsősorban financiális okok miatt. Nem volt könnyű ugyanis olyan színészeket találni, akik felkeltik a befektetők érdeklődését. Ráadásul mintegy ötven fontos szereplőt kellett találni, akik tűrhetően beszélnek angolul, mivel a világon való jobb eladhatóság végett a filmet angol nyelven forgatták.[5]

Gazdaságossági okokból Polański eredetileg Lengyelországban akarta elkészíteni a filmet.[6] A gyártást elhalasztották, mert miután a rendező Varsóba utazott a forgatásra, az Egyesült Államok kormánya kérte kiadatását. A lengyel kormány a kérelmet végül is elutasította, ám az időközben bevezetett új francia filmadó-kedvezmények lehetővé tették a film Franciaországban való forgatását. [7]

A munkát végül is 2018. november 26-án kezdték el és 2019. április 28-án fejezték be.[8][9] A forgatási helyszínek között szerepelt Párizs (az igazságügyi palota, a katonai iskola, a Saint-Germain-l'Auxerrois templom), illetve környékén Moret-sur-Loing.[4][10] Francia Guyana hírhedt Ördög-szigetén játszódó jeleneteket Bretagneban, Plougasnou településen vették fel.[11]

A film fogadtatása

szerkesztés

A film világpremierje a 2019-es velencei filmfesztiválon volt. A kritikusok nagyon jól fogadták a filmet, a verseny legjobbjának tartották.[12] Ugyanakkor a film már megjelenése előtt a viták kereszttűzébe került, elsősorban a rendezővel szemben felhozott régi és új vádak miatt. A fesztiválra történt beválogatása is értetlenséget váltott ki egyes filmes szakemberekből, így például a zsűri elnökéből, Lucrecia Martel argentin rendezőből. Kijelentette: „nagyon zavarba jött” a film versenyprogramban való jelenlététől, ezért „nem vesz részt” vetítésén.[13] Alberto Barber, a fesztivál igazgatója hiába próbálta védeni a filmet azzal, hogy külön kell választani „az embert és a művészt', a Women and Hollywood feminista csoport alapítója, Melissa Silverstein azzal vádolta a fesztivál szervezőit, hogy „teljesen süketek a MeToo-val kapcsolatos kérdésekre.[14] A rendezvényen másik film kapcsán jelen lévő Catherine Deneuve az AFP-nek úgy nyilatkozott, hogy a fesztivál válogatásának kritikáját „hihetetlenül erőszakosnak” és „teljesen eltúlzottnak” tartja.[15] A filmet végül is három díjjal, a zsűri nagydíjával, a filmkritikusok díjával, valamint egy társadalmi díjjal ismerték el. Polański nem ment el a fesztiválra, nehogy letartóztassák és kiadják az Amerikai Egyesült Államoknak; a díjakat felesége, Emmanuelle Seigner színésznő vette át.[15]

A film és rendezője körüli viták nem csitultak; a november 13-i franciaországi bemutatót követően ismét fellángoltak. Akkorra már a hatodik nő vádolta meg Polańskit szexuális erőszakkal, amit a rendező tagadott.[16] A film elleni kampányra rákapcsolódva egyes francia politikai erők a mű által felvetett érzékeny témákat is támadták – az ártatlanság, a zsidó bűnbak, meghamisított bizonyítékok alapján emelt hamis vád stb. Egy nyilatkozatában a rendező párhuzamot vont a Dreyfus-ügy és saját sorsa között, mondván: őt is olyanokért vádolják, amit nem követett el.[17]

A napirenden tartott botrány rányomta bélyegét a Tiszt és kém – A Dreyfus-ügy premierjére és a 45. César-gálán való szereplésre. Feminista szervezetek bírálták a francia filmművészeti filmakadémiát a film 12 kategóriában történt jelöléséért, követelték, hogy az alkotást zárják ki a versenyből, s tüntetést helyeztek kilátásba a díjátadó idejére. Polański a rendezvény előtti napon bejelentette, nem megy el az ünnepségre.[18] Az eldurvuló megjegyzések miatt végül a film stábja is úgy döntött, hogy távol marad a rendezvényről.[19] Az alkotást végül csupán három – köztük a legjobb rendező – kategóriában díjazták.[20]

A Rotten Tomatoes adatai szerint a kritikusok háromnegyede, a nagyközönség több mint négyötöde kedveli.[21] A rendező körüli botrány miatt egyre kevesebb szó esett a film valós értékeiről, s az kihatott a további fesztiválszereplésekre és díjazásokra is. Az ellenkampány okozta forgalmazási nehézségek, illetve a Covid-19 pandémia miatti korlátozások oda vezettek, hogy a várt mintegy 25 300 000 dollár bevétel elmaradt; a film mindössze 18 878 646 dollár bevételt eredményezett.[22]

Fontosabb díjak és jelölések

szerkesztés
Velencei Nemzetközi Filmfesztivál (2019)
Európai Filmdíj (2019)
César-díj (2020)
David di Donatello-díj (2020)
  • jelölés: legjobb külföldi film
Lumières-díj (2020)
  • jelölés: legjobb film
  • jelölés: legjobb rendező (Roman Polański)
  • jelölés: legjobb színész (Jean Dujardin)
  • jelölés: legjobb forgatókönyv (Roman Polański, Robert Harris)
  • jelölés: legjobb operatőr (CST-díj) (Pawel Edelman)

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven)
  2. ↑ http://nmhh.hu/dokumentum/198182/terjesztett_filmalkotasok_art_filmek_nyilvantartasa.xlsx
  3. ↑ a b A regényt Tiszt és kém címen, A Dreyfus-ügy – kémkedés és összeesküvés alcímmel jelentette meg magyarul 2016-ban a Gabo Könyvkiadó, Bihari György (1952-2020) fordításában. ISBN 9789636899752
  4. ↑ a b Brigitte Baronnet: J’accuse : Jean Dujardin chez Roman Polanski pour son film sur l'affaire Dreyfus. allocine.fr. (franciául) Levallois-Perret: AlloCiné SA (2018. szeptember 26.) (Hozzáférés: 2021. február 25.) arch
  5. ↑ Gauthier Jurgensen: Roman Polanski tournera un documentaire sur son enfance et s’exprime sur le projet Dreyfus. allocine.fr. (franciául) Levallois-Perret: AlloCiné SA (2017. október 18.) (Hozzáférés: 2021. február 25.) arch
  6. ↑ Polanski wants to make next movie in Poland. thenews.pl. (angolul) Warsaw: Radio Poland (2014. június 25.) (Hozzáférés: 2021. február 27.) arch
  7. ↑ (nh): Polański delays filming of spy thriller. thenews.pl. (angolul) Warsaw: Radio Poland (2017. október 18.) (Hozzáférés: 2021. február 27.) arch
  8. ↑ Jean Dujardin: Fin de tournage! www.instagram.com. (franciául) Instagram (2019. április 18.) (Hozzáférés: 2021. február 27.) arch „Fin de tournage! Merci à toute l’équipe. 🙏❤️ #jaccuse de #romanpolanski photo @guyferrandis”
  9. ↑ Jérôme Lachasse: Roman Polanski: le tournage de son film sur l'affaire Dreyfus a commencé. bfmtv.com. (franciául) Párizs: BFMTV (2017. október 18.) (Hozzáférés: 2021. február 25.) arch
  10. ↑ Mathieu Delahousse: Comment Polanski a investi le Palais de Justice de Paris pour tourner l'affaire Dreyfus. nouvelobs.com. (franciául) Párizs: L'Obs (2019. március 13.) (Hozzáférés: 2021. február 25.) arch
  11. ↑ Gwendal Hameury – Sophie Guillerm: Cinéma. Quand Polanski transforme Primel en île du Diable. letelegramme.fr. (franciául) Morlaix: Groupe Télégramme Medias (2019. március 27.) (Hozzáférés: 2021. február 25.) arch
  12. ↑ Le quotazioni della stampa italiana e internazionale dei film di Venezia76 / Venezia76 movies’ ratings by Italian and international press. twimg.com. (angolul) Venezia: T Fondaco dei Tedeschi by DFS (2019. szeptember 7.) (Hozzáférés: 2021. február 26.) arch
  13. ↑ Théo Rampazzo: Mostra: J’accuse de Polanski reste en compétition malgré la «gêne» de la présidente du jury. lefigaro.fr. (franciául) Párizs: Le Figaro (2019. augusztus 30.) (Hozzáférés: 2021. február 26.) arch
  14. ↑ Malgré la polémique, le « J’accuse » de Polanski entre en compétition à la Mostra de Venise. lunion.fr. (franciául) L'union France Monde (2019. augusztus 30.) (Hozzáférés: 2021. február 26.) arch
  15. ↑ a b AFP: Par peur d’être extradé, Roman Polanski ne se rendra pas à Venise pour présenter son film. lefigaro.fr. (franciául) Párizs: Le Figaro (2019. augusztus 29.) (Hozzáférés: 2021. február 26.) arch
  16. ↑ Körömi Csongor: Újabb nő vádolja Roman Polanskit szexuális erőszakkal. index.hu. Budapest: Index.hu (2019. november 8.) 2020-02-29 arch hibás elérés,
  17. ↑ Mathilde Serrell: « J’accuse » de Polanski, histoire d’une réception impossible. franceculture.fr. (franciául) Párizs: France Culture (2019. november 11.) (Hozzáférés: 2021. február 26.) arch
  18. ↑ Catherine Balle; Benoît Daragon: Pas de César d’honneur, une première depuis 45 ans (francia nyelven). leparisien.fr. Le Parisien, 2020. február 27. [2020. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  19. ↑ AFP: César : toute l'équipe du film „J'accuse” de Polanski boycotte la cérémonie (francia nyelven). lexpress.fr. L'Express, 2020. február 28. [2020. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  20. ↑ Céline Rouden: César 2020, le prix de la polémique (francia nyelven). la-crois.com. La Croix, 2020. február 29. [2020. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
  21. ↑ The Dreyfus Affair a Rotten Tomatoes oldalon (angolul)
  22. ↑ Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy Box Office az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  23. ↑ A Green Drop Award (Zöld Csepp-díj) a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon 2012 óta kiosztott egyéb díj, amelyet a Nemzetközi Zöld Kereszt olaszországi irodája és Velence városa ítéli oda a hivatalos válogatás azon versenyfilmjének, amely „kiemelt figyelmet fordítva a bolygó és ökoszisztémáinak jövőbeli nemzedékek számára történő megőrzésére, az életmódra és a népek közötti együttműködésre, legjobban értelmezi az ökológia és a fenntartható fejlődés értékeit.”

További információk

szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tiszt_és_kém_–_A_Dreyfus-ügy&oldid=27602864”