Tomorr-hegység
A Tomorr-hegység (albán Mal i Tomorrit) a Közép-Albán-hegységnek az Osum, a Devoll és a Tomorrica folyók völgyeitől közrezárt, észak–déli irányban húzódó vonulata Dél-Albániában, Berat városától 15 kilométerre keletre. Legmagasabb pontja a 2415 méteres Partizán-csúcs (Çuka e Partizanit). Egyike az albánok hiedelmekben és mondákban is megszemélyesített „szent hegyeinek”, amely a 19. századvégi nemzeti romantika korszakában az albánság ősiségének egyik szimbóluma volt. Természeti értékeinek köszönhetően 2012 óta a Tomorr-hegységi Nemzeti Park védelme alatt áll.
| Tomorr-hegység (Maja e Tomorrit) | |
 | |
| Magasság | 2415 m |
| Ország | Albánia |
| Legmagasabb pont | Partizán-csúcs |
| Terület | 24,72 km2 |
| Legkönnyebb útvonal | Berat–Çorovoda–Gjerbës |
| Elhelyezkedése | |
 Tomorr-hegység
Pozíció Albánia térképén
| |
 é. sz. 40° 42′ 33″, k. h. 20° 08′ 30″40.709089°N 20.141803°EKoordináták: é. sz. 40° 42′ 33″, k. h. 20° 08′ 30″40.709089°N 20.141803°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tomorr-hegység témájú médiaállományokat. | |
Gyakori írásmódja Tomor/Tomori.
Földrajza
szerkesztésA Tomorr-hegység a Közép-Albán-hegység egyik legmagasabb vonulata. Legmagasabb pontja a hegység északi részén található 2415 méteres Partizán-csúcs (Çuka e Partizanit), de még két másik csúcs magasodik 2000 méter fölé: a Tomorr-hegy (Maja e Tomorrit, 2379 m) és a Kulmaki-hegy (Maja e Kulmakut, 2173 m). Az észak–déli irányú gerincet északon a Devoll völgykanyarulata és a mesterséges Banjai-tó szegélyezi. A Devoll bal oldali mellékfolyója, a Tomorrica völgye választja el keletről az Ostrovicai-hegységtől, míg nyugati oldalán az Osum kiszélesedő lapálya, illetve ettől délre a hegységen áttörő Osum-szurdok húzódik. A Tomorr tönkje eocén kori mészkőből épült fel, a karsztformákban gazdag hegytető a kainozoikumi eljegesedés felszínformáló hatásáról tanúskodik.[1]
A hegység területéből 24 723 hektár a Tomorr-hegységi Nemzeti park védelme alatt áll. A tengerszint feletti magasságtól függően fenyőelegyes bükkösök és tölgyesek borította hegyvidéken hat endemikus növényfaj honos, köztük a csüdfüvek közé tartozó Astragalus autroni. A terület faunájában számottevő populációt alkot a barna medve, a szürke farkas, a vörös róka, a vadmacska, a borz, a vaddisznó, a vadkecske, különböző sasfajok és a siketfajd.[2][3][4]
A legközelebb eső jelentős település Berat, amely az északi csúcstól 15 kilométerre nyugatra fekszik. A hegység peremvidékén fekvő további városok Poliçan és Çorovoda. A ritkán betelepült terület egyetlen számottevőbb települése a mintegy 800 lakosú Gjerbës,[5] amely közúton legkönnyebben Çorovoda felől közelíthető meg.
Kulturális jelentősége
szerkesztésA hegyvonulat már az antik időkben is ismert volt; Sztrabón i. e. 1. századi földrajzi munkájában Tomarosz (Τόμαρος) néven említette.[6] Bár a 19. századig itt vezetett keresztül a Beratot Voskopojával összekötő, rossz minőségű karavánút,[7] a Tomorr hegyvidéke napjainkig nehezen járható, szórványosan lakott terület.
A környék albánjainak hiedelemvilágában a felhőkbe burkolózó Tomorr-hegység az istenek lakhelye volt,[8] ahova csatározásokkal terhelt időkben a férfiak felmentek, hogy az isteni hegytől kitudják jövőjüket és harci szerencséjük állását.[9] Maga a név is egy nevezetes – Maximilian Lambertz szerint egy ősi illír istenséggel azonosítható – albán mitológiai alakra, Tomorri apóra (albán Baba Tomorri) vezethető vissza. Jelentőségét tanúsítja, hogy a vidék parasztjai körében a Koránra vagy a Bibliára való esküvésnél is erősebb volt a Tomorri apóra adott szó („Për Baba Tomorrin!”).[10] Rendszerint hosszú ősz szakállú öregként személyesítették meg, aki felett négy hosszú csőrű sas kering.[11]
A hegy kialakulásához két nevezetesebb eredetmonda kötődik. Az ismertebb legenda szerint a mai Berat városát közrezáró Shpirag-hegy és Tomorr-hegység hajdan óriások voltak, akik véres harcra keltek egymással egy leány kegyeiért. A küzdelem során Tomorri a kardjával alaposan összeszabdalta Shpiragut (ez magyarázza a hegy mély völgybarázdáit), míg amaz több ízben buzogányával sújtott le Tomorrira (ami a lepusztult tönkfelszínhez szolgáltat eredetmagyarázatot). Mindketten belehaltak a küzdelembe, holtukban heggyé változtak, s a halálukat sirató leány könnyeiből keletkezett az Osum folyó.[12] A másik eredetmonda szerint az egyik hegyet az igazságos Tomorri, míg a másikat a félelmetes rossz szellem, Shpiragu lakta. Aki csak megközelítette Shpiragu hegyét, az többé soha nem tért vissza, mígnem egy nap egy fiatal férfi érkezett Berat városába, zsebei a hegy barlangjaiban gyűjtött drágakövekkel teletömve. A kapzsiság felütötte a fejét a város fiataljai körében, akik a vének tanácsának tiltásával szembeszegülve felkerekedtek a Shpiragu hegye felé. Ahogy a hegyhez értek, annak ormáról felemelkedett egy visszataszító rémalak, egy óriási csontváz, ám ekkor a másik hegyből kiemelkedett a beratiakat védelmező Tomorri, és kezdetét vette a harc a két óriás között. A Shpiragu rossz szelleme kardjával lenyisszantotta a Tomorr-hegy ormát, Tomorri pedig mély sebet ejtett a másik testén.[13] A Tomorr-hegység a hiedelemvilág mellett a környék népi vallásosságának is kiemelkedő jelentőségű helyszíne. A bektásik augusztus 20–25-én zarándokolnak el Ali kalifa fia, al-Abbász ibn Ali vagy albánosan Abaz Aliu jelképes sírhelyéhez.[14] Augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevételének ünnepén a keresztények is elzarándokolnak a hegyre.[15]
felhőbenyúló ormokon az Úristen trónusa ring
Részlet Naim Frashëri A jószág és a földmívelés című verséből, Jékely Zoltán fordítása[16]
A Tomorr a 19. század utolsó harmadától, az albán nemzeti romantika, a Rilindja korszakának irodalmában – az albán „Petőfi”, Naim Frashëri nyomán – szintén előkelő helyet foglalt el mint az önrendelkezését kereső és identitását építő albán nemzet ősiségének egyik szimbóluma. Andon Zako Çajupi 1902-ben megjelent és nagy visszhangot keltett hazafias verseskötetének címéül választotta az albán hegyóriást,[17] de említhetőek Kostandin Kristoforidhi, Asdreni, Hilë Mosi és Ndre Mjeda Tomorról szóló költeményei is.[18]
Emellett Tomorri volt a címe egy 1910-es évekbeli elbasani közéleti folyóiratnak, majd az 1940-es évek fasiszta tiranai lapjának, s ugyancsak róla vette nevét az 1941-ben megnyílt első albán filmstúdió, a Tomorri Film. A közeli Berat labdarúgócsapatának 1957 óta FK Tomori a neve.
Látnivalói
szerkesztésA nemzeti park védett természeti értékei közül a legjelentősebbek a 300 méter hosszú Kapinovai-barlang (Shpella e Kapinovës), a Kakrukai-barlang (Sterra e Kakrukës), a Proseki-barlang (Sterra e Prosekut), az Uvlen-barlang (Sterra Uvlen), a Dragói-lyuk vízesése (Vrima e Dragoit), az ujaniki morénák (morenat akullnajora të Ujanikut), a 15 hektáros kulmaki páncélfenyves (rrobulli i Kulmakut), valamint a százéves lybeshai platánfa (rrapi i Lybeshës).[19][20]
Az 1430 méteres tengerszint feletti magasságú Kulmaki-hágónál (Qafa e Kulmakut) található a bektási Kulmaki-tekke, mellette Abaz Aliu jelképes sírhelyével, amely augusztus végén népszerű zarándoklati helyszín. A Çorovodából Gjerbësbe vezető út elején, a Çorovoda-patak fölött ível át az egykori karavánút részét képező, 1640 körül épült Kasabashi-híd (Ura e Kasabashit).[21]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Somogyi 1955 :172.; Horváth 2010 :37.; Gloyer 2012 :122–124.
- ↑ Keci & Krog 2014 :9.
- ↑ Parku Kombëtar „Mali i Tomorrit”. akzm.gov.al arch
- ↑ Qarku i Beratit, Zonat e Mbrojtura, Resurset Natyrore. www.akzm.gov.al (2017) (Hozzáférés: 2017. április 11.) arch
- ↑ Keci & Krog 2014 :16.
- ↑ Wilkes 1992 :208.
- ↑ Csaplár 2010 :37.
- ↑ Elsie 2010 :446.
- ↑ Jacques 2009 :398.
- ↑ Elsie 2010 :446.
- ↑ Elsie 2010 :446.
- ↑ Nagel 1989 :118.; Dienes 2005 :56–57.
- ↑ Dedet 2015 :190–192.
- ↑ Elsie 2010 :446.
- ↑ Elsie 2010 :446.
- ↑ Albán költők antológiája. Szerk. Somlyó György és Tamás Lajos. Budapest: Szépirodalmi. 1952. 21. o.
- ↑ Nagel 1989 :58.; Elsie 2010 :69.
- ↑ Elsie 2010 :446.
- ↑ Parku Kombëtar „Mali i Tomorrit”. akzm.gov.al (2017)
- ↑ Qarku i Beratit, Zonat e Mbrojtura, Resurset Natyrore. www.akzm.gov.al (Hozzáférés: 2017. április 11.) arch
- ↑ Gloyer 2012 :122–124.
Források
szerkesztés- ↑ Csaplár 2010: Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2
- ↑ Dedet 2015: Joséphine Dedet: Géraldine: Egy magyar nő Albánia trónján. Ford. Rácz Judit. Budapest: Európa. 2015. ISBN 9789634052029
- ↑ Dienes 2005: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. Budapest: Hibernia. [2005]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9638646713
- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 978-1841623870
- ↑ Horváth 2010: Horváth Gergely: Albánia természeti képe. In Albánok. Szerk. Kitanics Máté, Pap Norbert. Pécs: Pécsi Tudományegyetem Kelet-Mediterrán és Balkán Tudományok Központja. 2010. 33–42. o. = Balkán Füzetek, 9. ISBN 9789636423353
- ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386
- ↑ Keci & Krog 2014: Erjola Keci – Elisabeth Krog: Plani i menaxhimit të Parkut Kombëtar të Malit të Tomorrit: Draft final. www.mjedisi.gov.al (2014) (Hozzáférés: 2017. április 11.) arch
- ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194
- ↑ Somogyi 1955: Somogyi Sándor: Albánia természeti földrajza. Földrajzi Közlemények, LXXIX. évf. 2. sz. (1955) 167–188. o.
- ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford; Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717