Trócsányi Zoltán (nyelvész)
Trócsányi Zoltán (Sárospatak, 1886. december 25. – Budapest, 1971. február 17.) magyar nyelvész, irodalom- és könyvtörténész, műfordító, könyvtáros, a nyelvtudományok kandidátusa (1957). Trócsányi Dezső és Trócsányi György testvére. Írt elbeszéléseket Gilárty Zoltán, Zoltán deák, Erdő Gábor, Hosszú Gáspár és Csányi Zsolt álnéven.
| Trócsányi Zoltán | |
| Született |
1886. december 25.[1] Sárospatak |
| Elhunyt |
1971. február 17. (84 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | nyelvész |
ÉletpályájaSzerkesztés
Budapesten végezte el a tudományegyetemet mint Eötvös-kollégista. 1908 és 1913 között az Akadémiai Könyvtár tisztviselőjeként, 1921-ig az MTA főtitkári hivatalának igazgatójaként dolgozott. 1921-től újságíró és Király Györggyel együtt ő volt a Kétnyelvű Klasszikus Könyvtár szerkesztője. 1925 és 1928 között az általa alapított Magyarság Könyvterjesztő Vállalat igazgatója volt. 1928–1933 között az Új Barázda című napilap főszerkesztője volt. 1935-től az OSZK főkönyvtárnoka volt; szerkesztette a Magyar Könyvszemlét. 1939-ben kinevezték a magyar könyvtörténet ny. rk. tanárává. 1939-től a budapesti egyetem orosz nyelvi és irodalmi tanszékén előbb megbízott előadóként, majd 1943-tól nyugalmazott rendkívüli tanárként, végül 1946-tól 1950-ben történt nyugdíjazásáig ny. r. tanárként tanított.
Életének az utolsó két évtizedét majdnem teljes visszavonultságban töltötte.
Társadalmi szerepvállalásaSzerkesztés
A Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja, 1914-ben pénztárosa is volt.
MűveiSzerkesztés
"Sokat foglalkozott a rokon népekkel, könyvet írt a szibériai tundrák nomádjairól (Észak nomádjai, Bp., 1934), rendszeresen ismertette a finn irodalmat. Finnországi levelek címmel összegyűjtötte és magyarra fordította a finn tudósoknak m. barátaikhoz írt leveleit. Mint művelődéstörténész gyűjtött és kiadott a m. történelemmel kapcsolatos érdekességeket, színes képeket, furcsaságokat: Magyar régiségek és furcsaságok (I–VI., Bp., 1924–28), Magyar falu (Bp., 1933). Számos ilyen tárgyú cikke jelent meg a napilapokban, folyóiratokban, és előadása hangzott el a rádióban."[3] Szerkesztett egy Dosztojevszkij- és egy Merezskovszkij-breviáriumot, valamint összeállított két antológiát, az egyiket régi magyar, a másikat orosz íróktól.
Legismertebb elbeszélése az archaizáló nyelvű Az ördög meg a lánya (Bp., 1921).
- A XVI. századbeli nyomtatványok e-jelölései; Franklin Ny., Bp., 1908
- Vogul szójegyzék (Budapest, 1910)
- Az ördög meg az leányzó. Igen rejtelmes középkori történet. Régi magyar ponyvákról megmenti vala és az kegyes hívőknek lelki épülésére elmondja Zoltán Deák; utószó György Deák; Genius, Bp., 1921 (Genius-könyvtár)
- Dosztojevszkij breviárium; Dante, Bp., 1924
- Magyar régiségek és furcsaságok, 1-5.; Dante, Bp., 1924–1931
- A magyar irodalom breviáriuma Gyöngyösiig (Bp., 1925)
- A régi magyar irodalom breviáriuma Gyöngyösi-ig; Voggenreiter, Berlin, 1925
- Merezskovszkij-breviárium. Merezskovszkij élete és művei, 1-2.; Blau Testvérek, Bp., 1927
- Dosztojevszkij élete és munkái; Dante, Bp., 1930 k. (Halhatatlan könyvek)
- Régi magyar nyomtatványok nyelve és helyesírása; Akadémia, Bp., 1935 (A magyar nyelvtudomány kézikönyve)
- A történelem árnyékában; Hungária, Bp., 1936
- Észak-szibériai rokonaink; Közgyűjtemények Ismeretterjesztő Irodája, Bp., 1936 (Vetítettképes ismeretterjesztő előadások)
- Észak nomádjai; Athenaeum, Bp., 1936 (hasonmásban: 2000)
- Régi magyar nyomtatványok meghatározása. Trócsányi Zoltán előadásának vázlata; Diószegi Soksz., Bp., 1937 (Könyvtári előadások)
- Kirándulás a magyar múltba (Bp., 1937)
- A XVIII. századi magyar nyomtatványok meghatározása (Bp., 1938)
- Az orosz irodalom kincsesháza (Bp., 1947)
- A XVII. és XVIII. század orosz irodalma; Trócsányi Zoltán előadásai nyomán; MEFESz soksz., Bp., 1949
- Régi világ, furcsa világ. Emlékek, életképek, kuriózumok a magyar múltból; vál., szerk., részben átdolg. Pók Lajos; Bibliotheca, Bp., 1958
- Impresszum nélküli nyomtatványok és töredékek meghatározása (Bp., 1959)[4]
- Magyar régiségek és furcsaságok; szerk. Szántó Tibor, utószó Lukácsy Sándor; Minerva–Helikon, Bp., 1987
- Magyar régiségek és furcsaságok; Laude, Bp., 1998
Fordított orosz nyelvből[5]), német nyelvből[6]), francia nyelvből[7] és finnből.
Díjai, elismeréseiSzerkesztés
- Az MTA Sámuel Körber-díja (1908; egyetemi disszertációjáért)
ForrásokSzerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon
- Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 745. o. ISBN 963-9257-17-6 [8]
- Új magyar lexikon. Kiegészítő kötet 1962–1980. 622. old.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/16068.htm, Trócsányi Zoltán, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
- ↑ MÉL
- ↑ megjelent: a Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve 10. füzeteként
- ↑ Dosztojevszkij, Gogol, Puskin, Lev Tolsztoj
- ↑ E. T. A. Hoffmann, G. Keller
- ↑ Maupassant
- ↑ a MÉL alapján
További információkSzerkesztés
- Rab Zsuzsa: Trócsányi Zoltán köszöntése (Nagyvilág, 1967. 1. sz.)
- Elbert János: Meghalt Trócsányi Zoltán (Élet és Irodalom, 1971. 9. sz.)
- Úrhegyi Emília: Trócsányi Zoltán (Magyar Nyelv, 1971)
- Vértesy Miklós: Trócsányi Zoltán (Könyvtáros, 1978. 11. sz.)