Trócsányi Zoltán (nyelvész)
Trócsányi Zoltán (Sárospatak, 1886. december 25. – Budapest, 1971. február 17.) magyar nyelvész, irodalom- és könyvtörténész, műfordító, könyvtáros, a nyelvtudományok kandidátusa (1957). Trócsányi Dezső és Trócsányi György testvére. Írt elbeszéléseket Gilárty Zoltán, Zoltán deák, Erdő Gábor, Hosszú Gáspár és Csányi Zsolt álnéven.
| Trócsányi Zoltán | |
 | |
| Született | 1886. december 25.[1] Sárospatak |
| Elhunyt | 1971. február 17. (84 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
| Sírhelye | Farkasréti temető (F-1816. fülke)[3][4] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Trócsányi Zoltán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésBudapesten végezte el a tudományegyetemet mint Eötvös-kollégista. 1908 és 1913 között az Akadémiai Könyvtár tisztviselőjeként, 1921-ig az MTA főtitkári hivatalának igazgatójaként dolgozott. 1921-től újságíró és Király Györggyel együtt ő volt a Kétnyelvű Klasszikus Könyvtár szerkesztője. 1925 és 1928 között az általa alapított Magyarság Könyvterjesztő Vállalat igazgatója volt. 1928–1933 között az Új Barázda című napilap főszerkesztője volt. 1935-től az OSZK főkönyvtárnoka volt; szerkesztette a Magyar Könyvszemlét. 1939-ben kinevezték a magyar könyvtörténet nyilvános rendkívüli tanárává. 1939-től a budapesti egyetem orosz nyelvi és irodalmi tanszékén előbb megbízott előadóként, majd 1943-tól nyugalmazott rendkívüli tanárként, végül 1946-tól 1950-ben történt nyugdíjazásáig nyilvános rendes tanárként tanított.
Életének az utolsó két évtizedét majdnem teljes visszavonultságban töltötte.
Társadalmi szerepvállalása
szerkesztés_eml%C3%A9kt%C3%A1bl%C3%A1ja,_1092_Budapest,_Kinizsi._u._35.jpg)
A Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja, 1914-ben pénztárosa is volt.
Művei
szerkesztés„Sokat foglalkozott a rokon népekkel, könyvet írt a szibériai tundrák nomádjairól (Észak nomádjai, Budapest, 1934), rendszeresen ismertette a finn irodalmat. Finnországi levelek címmel összegyűjtötte és magyarra fordította a finn tudósoknak magyar barátaikhoz írt leveleit. Mint művelődéstörténész gyűjtött és kiadott a m. történelemmel kapcsolatos érdekességeket, színes képeket, furcsaságokat: Magyar régiségek és furcsaságok (I–VI., Budapest, 1924–28), Magyar falu (Budapest, 1933). Számos ilyen tárgyú cikke jelent meg a napilapokban, folyóiratokban, és előadása hangzott el a rádióban.”[5] Szerkesztett egy Dosztojevszkij- és egy Merezskovszkij-breviáriumot, valamint összeállított két antológiát, az egyiket régi magyar, a másikat orosz íróktól. Legismertebb elbeszélése az archaizáló nyelvű Az ördög meg a lánya (Budapest, 1921).
- A XVI. századbeli nyomtatványok e-jelölései; Franklin Ny., Budapest, 1908
- Vogul szójegyzék (Budapest, 1910)
- Az ördög meg az leányzó. Igen rejtelmes középkori történet. Régi magyar ponyvákról megmenti vala és az kegyes hívőknek lelki épülésére elmondja Zoltán Deák; utószó György Deák; Genius, Budapest, 1921 (Genius-könyvtár)
- Dosztojevszkij breviárium; Dante, Budapest, 1924
- Magyar régiségek és furcsaságok, 1-5.; Dante, Budapest, 1924–1931
- A magyar irodalom breviáriuma Gyöngyösiig (Budapest, 1925)
- A régi magyar irodalom breviáriuma Gyöngyösi-ig; Voggenreiter, Berlin, 1925
- Merezskovszkij-breviárium. Merezskovszkij élete és művei, 1-2.; Blau Testvérek, Budapest, 1927
- Dosztojevszkij élete és munkái; Dante, Budapest, 1930 k. (Halhatatlan könyvek)
- Régi magyar nyomtatványok nyelve és helyesírása; Akadémia, Budapest, 1935 (A magyar nyelvtudomány kézikönyve)
- A történelem árnyékában; Hungária, Budapest, 1936
- Észak-szibériai rokonaink; Közgyűjtemények Ismeretterjesztő Irodája, Budapest, 1936 (Vetítettképes ismeretterjesztő előadások)
- Észak nomádjai; Athenaeum, Budapest, 1936 (hasonmásban: 2000)
- Régi magyar nyomtatványok meghatározása. Trócsányi Zoltán előadásának vázlata; Diószegi Soksz., Budapest, 1937 (Könyvtári előadások)
- Kirándulás a magyar múltba (Budapest, 1937)
- A XVIII. századi magyar nyomtatványok meghatározása (Budapest, 1938)
- Az orosz irodalom kincsesháza (Budapest, 1947)
- A XVII. és XVIII. század orosz irodalma; Trócsányi Zoltán előadásai nyomán; MEFESz soksz., Budapest, 1949
- Régi világ, furcsa világ. Emlékek, életképek, kuriózumok a magyar múltból; vál., szerk., részben átdolg. Pók Lajos; Bibliotheca, Budapest, 1958
- Impresszum nélküli nyomtatványok és töredékek meghatározása (Budapest, 1959)[6]
- Magyar régiségek és furcsaságok; szerk. Szántó Tibor, utószó Lukácsy Sándor; Minerva–Helikon, Budapest, 1987
- Magyar régiségek és furcsaságok; Laude, Budapest, 1998
Díjai, elismerései
szerkesztés- Az MTA Sámuel Körber-díja (1908; egyetemi disszertációjáért)
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [1]
- Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 745. o. ISBN 963-9257-17-6 [10]
- Új magyar lexikon. Kiegészítő kötet 1962–1980. 622. old.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/16068.htm, Trócsányi Zoltán, 2017. október 9.
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ MÉL
- ↑ megjelent: a Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve 10. füzeteként
- ↑ Dosztojevszkij, Gogol, Puskin, Lev Tolsztoj
- ↑ E. T. A. Hoffmann, G. Keller
- ↑ Maupassant
- ↑ a MÉL alapján
További információk
szerkesztés- Rab Zsuzsa: Trócsányi Zoltán köszöntése (Nagyvilág, 1967. 1. sz.)
- Elbert János: Meghalt Trócsányi Zoltán (Élet és Irodalom, 1971. 9. sz.)
- Úrhegyi Emília: Trócsányi Zoltán (Magyar Nyelv, 1971)
- Vértesy Miklós: Trócsányi Zoltán (Könyvtáros, 1978. 11. sz.)