Wikipédia

Trpimirović-ház

A Trpimirović-ház a legnagyobb horvát uralkodóház, amelyből a kora középkorban horvát fejedelmek, majd később királyok sora származott. Nevét őséről, I. Trpimir horvát fejedelemről kapta, aki a 9. század első felében élt, és akinek uralkodása alatt jegyezték fel először a horvát népnevet (Dux Chroatorum).[1] Azt tartják, hogy a dinasztia 1074-ig folyamatosan uralkodott, bár nem erősíthető meg, hogy Tomiszláv és I. Krešimir rokonságban álltak volna elődeikkel. Az egyetlen érv, amely I. Trpimirt és fiait, Zdeszlávot és Muncimirt a 10. század uralkodóival köti össze II. Trpimir neve. A vérvonal kétségtelenül csak Trpimirtől fiáig, Muncimirig vezethető vissza, majd Tomiszláv örököseitől tovább. A legtöbb uralkodó esetében azonban az uralkodás pontos éve sem határozható meg.[2]

Trpimirović-ház
Királyi uralkodóház
Tomiszláv megkoronázása, Oton Iveković festménye
Tomiszláv megkoronázása, Oton Iveković festménye
Ország Horvát Királyság
Nemzetiség horvát
Alapítva 9. század
Alapító I. Trpimir
Kihalt 1091
Utolsó tag II. István horvát király
A Wikimédia Commons tartalmaz Trpimirović-ház témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

A Trpimirovićok patrimoniális birtokai a Trau és Spalato, valamint a Spalato és Omiš (Poljica) közötti partmenti területen helyezkedtek el, de később más területekre is kiterjedtek.[3] Ezekről a birtokokról szedték be az uralkodók a jobbágyok által fizetett adót (tribatum). Első számú székhelye Klissza vára volt, de frankok hűbérese lévén gyakran harcolt a frankok oldalán.

Trpimir fejedelem halála után a hatalmat ideiglenesen Domagoj személyében egy másik uralkodóház, a Domagojović-ház vette át, majd 878-ban Trpimir fia Zdeszláv Domagoj ismeretlen nevű fiát elűzve visszaszerezte a hatalmat. Ezt azonban nem tudta megtartani, mert 879-ben Domagoj másik fia Branimir fellázadt ellene és megölte. Testvére, Muncimir 892-ben szerezte vissza a hatalmat, akinek már sikerült megőriznie a fejedelemsége függetlenségét a régió nagyhatalmaival szemben. A dinasztia uralkodói ugyanis eleinte frank vazallusként uralkodtak. Összecsaptak a Velencei Köztársasággal és a Bizánci Birodalommal, de a 9. század vége felé nagyobb függetlenségre tettek szert.

A 10. században Tomiszláv király egyesítette a pannóniai és a tengerparti Horvátországot, és létrehozta a Horvát Királyságot. Uralkodására vonatkozó szűkös történelmi források szerint ekkor Horvátország már erős állam volt. Külpolitikai szinten kapcsolatokat ápolt a Szentszékkel és sikeresen védekezett a magyar betörések ellen, hazai szinten pedig részt vett a 925-ben és 928-ban Spalatóban tartott egyházi zsinatokon.[4] A 10. és 11. században is folytatódott a harc a dalmát városokért Bizánccal és a Velencei Köztársasággal. Tomiszláv utódai nem tudtak stabil uralmat fenntartani, így az országot a 10. század közepén dinasztikus válság sújtotta. A két testvér, Miroszláv és Mihajlo Krešimir harcában Pribina bán ez utóbbi javára közbelépett, aminek következtében 949-ben meggyilkolták Miroszláv királyt.[5][6]

Az ország politikai és társadalmi fellendülése Stjepan Držislav uralkodása alatt ment végbe, akiről Tamás spalatói főesperes azt írja, hogy megkapta a királyi tisztelet jeleit, és hogy ő korától kezdve Dalmácia és Horvátország királyainak nevezik a horvát uralkodókat.[7] Stjepan Držislav király 997-ben bekövetkezett halála után a trónon három fia követte: Szvetoszláv Szuronja, III. Krešimir és Gojszláv. Két fiatalabb testvér fellázadt Szvetoszláv Szuronja ellen, ami újabb trónharcot eredményezett, mely Szvetoszláv megdöntésével ért véget. III. Krešimir és Gojszláv közösen vette át a hatalmat. Szvetoszlávtól és fiától, Stjepantól származott a Szlavóniát uraló Svetoslavić-ág, míg a másik ágat III. Krešimir leszármazottai, a Krešimirovićok alkották, akik továbbra is uralták a Horvát Királyságot.

A dinasztia IV. Krešimir uralkodása alatt érte el csúcspontját, aki megszilárdította és kiterjesztette a királyságot, de fia II. István halálával 1091-ben kihalt, mert nem hagyott hátra fiú örököst.

A Trpimirović-ház uralkodóiSzerkesztés

A Tengerparti Horvátország fejedelmeiSzerkesztés

Horvátország királyaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ Goldstein 198. o.
  2. ↑ Hrvatska enciklopedija
  3. ↑ Šišić 161. o.
  4. ↑ Šišić 131-132. o.
  5. ↑ Šišić 132. o.
  6. ↑ Goldstein 302. o.
  7. ↑ Goldstein 333. o.

ForrásokSzerkesztés

  • ↑ Goldstein: Ivo Goldstein: Hrvatski rani srednji vijek. Zagreb: Novi Liber. 1995. ISBN 953-6045-02-8  
  • ↑ Hrvatska enciklopedija: Hrvatska enciklopedija: Trpimirovići. www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2021. nov. 23.)
  • ↑ Šišić: Ferdo Šišić: Povijest Hrvata, Pregled povijesti hrvatskog naroda 600.-1526, prvi dio. Split: (kiadó nélkül). 2004. ISBN 953-214-197-9  

További információkSzerkesztés

  • John Van Antwerp Fine: The late medieval Balkans : a critical survey from the late twelfth century to the Ottoman Conquest. Ann Arbor: University of Michigan Press. 1987.  
  • Vjekoslav Klaić: Povijest Hrvata, Knjiga Prva. Zagreb: Nakladni zavod Matice hrvatske. 1985. ISBN 9788640100519  
  • Franjo Šanjek és mások: Povijest Hrvata – Srednji vijek 1. kötet. (hely nélkül): Školska knjiga. 2003. ISBN 978-953-0-60573-2  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Trpimirović-ház&oldid=25067990”