Spalatói Tamás

Tamás spalatói főesperes (1200 körül – Spalató, 1268. május 8.), latin nyelven író középkori krónikás. Historia Salonitanorum Pontificum atque Spalatensium, azaz A salonai és spalatói főpapok története című munkája[1] fontos forrása a magyar, horvát, dalmát történelemnek s különösen a tatárjárásnak. A magyar történeti szakirodalomban Spalatói Tamás néven említik.

Spalatói Tamás
Életrajzi adatok
Született12. század
Split
Elhunyt1268. május 15.
Split
Ismeretes mint történetíró
Nemzetiség olasz
Iskolái Bolognai Egyetem
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái A salonai és spalatói főpapok története

ÉleteSzerkesztés

Bolognában tanult. Születési időpontjára abból következtethetünk, hogy 1230-ban 30 évesnek mondta magát. Ekkor választották meg főesperesnek, korábban kanonok volt. Környezetét megosztotta; sok tisztelője és sok ellensége is volt. Rómában hamisan megvádolták, de sikeresen megvédte magát. 1239-ben érseknek is megválasztották, de a támadások hatására inkább lemondott a székről.

Kétszer járt követségben IV. Béla udvarában is. A tatárjárással kapcsolatosan tájékoztat a helyi, dalmáciai eseményeken kívül magyarországiakról is; ezekről az ott érsekként működő s a tatárjárást korábban személyesen átélő Rogerius mestertől értesülhetett.

MűveSzerkesztés

A bevezetőben említett művének a tatárjárásra vonatkozó része magyarul is hozzáférhető A tatárjárás emlékezete c. könyvben. Szinnyey szerint ez a krónika az egyetlen forrása annak a történetnek, hogy Imre király fegyvertelenül, egy szál pálcával átment az ellene törő öccse, a későbbi II. András táborába, és egyedül elfogta őt.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés