Rogerius mester

(1200 k–1266) spliti érsekek

Rogerius mester vagy Rogerius de Apulia[1] (Torremaggiore, 1200-as évekSpalato, 1266. április 14.) apuliai származású krónikaíró, váradi kanonok, spalatói érsek.

Rogerius mester
Életrajzi adatok
Született1201
Torremaggiore
Elhunyt1266. április 14. (64-65 évesen)
Split
SírhelyCathedral of Saint Domnius
Ismeretes minttörténetíró
Nemzetiségolasz
Pályafutása
Szakterülettörténettudomány
Jelentős munkáiCarmen miserabile (Siralmas ének)

1223-ban már járt Magyarországon Toletanus János választott paesti püspök és apostoli követ káplánjaként. Róma és Esztergom közt több diplomáciai küldetést teljesített, ezért IX. Gergely pápa 1233-ban megdicsérte és váradi kanonokká tette.

1241-ben Várad püspöke, Benedek a tatárok ellen vonult, Rogerius azonban a városban maradt. A csatában legyőzött püspök csakhamar Váradra menekült, majd újabb csapatokat gyűjtve a Dunán túl keresett biztonságot. Rogerius egymás után értesült a magyarok csatavesztéseiről és Várad alatt saját szemeivel is láthatta a tatárokat. Végigszenvedve a tatárjárást, mindaddig bujdosott, amíg IV. Béla seregével vissza nem tért az országba. Váradon nemsokára főesperes lett, majd 1243-ban IV. Ince pápa soproni főesperessé nevezte ki. 1249-ben a pápa Ugrin spalatói érsek utódává nevezte ki. Ezt a tisztséget IV. Béla főkegyúri ellenkezése miatt csak 1251-ben foglalta el, és haláláig viselte.

Sopronban írta meg a magyarországi tatárjárásnak, különösen pedig saját bujdosásának történetét Carmen miserabile (Siralmas ének) címen,[2] amelyet régi pártfogójának, Toletanus János paesti püspöknek ajánlott.

 
Tatárjárás, illusztráció a Thuróczi-krónikában
Amint már említettem, Kádán király elfoglalta Radnát, elfogta Aristald ispánt és összeválogatott magának hatszáz előkelőbb német fegyverest, úgy, hogy azok régi ispánjuk vezetése alatt maradtak. Ezek a németek lettek a tatárok kalauzai erdőn, berken, hegyen, sziklán s így hamarosan Várad közelében termettek. [...] Eltávozott ugyan a püspök néhány kanonokkal, de többen ezekből ottmaradtak s velük együtt én is. Úgy láttuk, hogy a vár egyik oldala meg van rongálva, ezért széles kőfallal megigazítottuk, hogy ha már a várost nem tudjuk megvédeni, menedékünk lehessen a vár. Egyszer aztán megérkeztek hirtelen a tatárok. Én aznap valami ügyben a városban voltam s nem akartam már visszamenni a várba, hanem kiszöktem az erdőbe s ott lappangtam, amíg tudtam. A tatárok pedig hamarosan elfoglalták a várost, nagy részét fölégették s meg nem hagytak semmit, amit kívül találtak a vár falán. Összegyűjtötték a sok zsákmányt, azután legyilkolták az utcákon, házakban, mezőkön a férfiakat, asszonyokat, kisebb-nagyobb rendűeket, mind. Nem irgalmaztak sem nemnek, sem kornak. Ezt elvégezvén, hirtelen visszavonultak s távoztukban mindent magukkal vittek. A vártól ötezer lépésnyire megtelepedtek, de több napon át feléje se mentek. Ezért azt hitték már a várbeliek, hogy a vár erős volta miatt végképp elmentek. Mert meg volt az erősítve nagy árkokkal és a bástyákon fatornyokkal és volt benne sok páncélos vitéz. Úgyhogy mikor a tatárok néha-néha kémlelni alá jöttek, a magyar vitézek megűzték őket sebes vágtatásban.
Mészöly Gedeon fordítása, megjelent Móricz Zsigmond Magvető című antológiájában, 1945-ben Kolozsváron, a Józsa Béla Athenaeum kiadásában.

Művét először Pruisz János váradi püspök nyomatta ki Thuróczi János krónikája 1488. évi brünni kiadása függelékéül, de még azon évben megjelent a Thuróczinak augsburgi kiadásában is.

Magyar fordítását Szabó Károly adta ki Rogerius mester váradi kanonok siralmas éneke címmel (Pest, 1861).[3]

Rogerius mester nevét Nagyváradon egy városrész viseli.

Magyar nyelvű kiadások

szerkesztés
  • Rogerius mester siralmas éneke / Tamás spalatói esperes "Historia Salonita"-jából, a tatárjárás története / Richardus: Nagy-Magyarország dolgáról; ford. Szabó Károly; Ráth, Pest, 1861 (Magyarország történetének forrásai)
  • Roger mester siralmas éneke a tatároktól elpusztított Magyarországról; ford., bev. jegyz. Turchányi Tihamér; Lampel, Budapest, 1904 (Magyar könyvtár)
  • Rogériusz siralmas éneke a tatárjárásról; deák nyelvből magyarra ford. Mészöly Gedeon; Egyetemi Ny., Budapest, 1939
  • Tatárjárás. Rogerius siralmas éneke a tatároktól elpusztított Magyarországról; ford. Szabó Károly, bev. Gál Katalin; Pátria Ny.–Egyetemi Ny., Budapest, 1972
  • Magyarország történetének forrásai. Magyarország alapításától a XVI-dik századig / Rogerius mester váradi kanonok siralmas éneke. Magyarországnak IV. Béla király idejében a tatárok alatt történt romlásáról Tamás spalatói esperest "Historia Salonita"-jából a tatárjárás története Nagy-Magyarország dolgairól; ford. Szabó Károly; Kner Ny., Békéscsaba, 1996
  • Thuróczy János: A magyarok krónikája; ford. Horváth János / Rogerius mester: Siralmas ének; ford., jegyz. Bellus Ibolya, Kristó Gyula, jegyz. Zsoldos Attila, utószó Kristó Gyula; Osiris, Budapest, 2001 (Millenniumi magyar történelem. Források), ISBN 9633891299
  1. Roger d'Apulie (Rogerius de Apulia) (1201/05 - 1266). hs-augsburg.de. (Hozzáférés: 2021. szeptember 4.)
  2. Carmen miserabile super destructione regni Hungariae per Tartaros Conspectus capitulorum. (Hozzáférés: 2021. szeptember 4.)
  3. Rogerius mester váradi kanonok Siralmas éneke. (Hozzáférés: 2021. szeptember 4.)

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés