Tyrannius Rufinus
Tyrannius Rufinus vagy Aquileiai Rufinus (latinul: Rufinus Aquileiensis), (345 körül, Concordia – 410, Messina) latin szerzetes, egyházi író.
| Tyrannius Rufinus | |
 | |
| Élete | |
| Született |
345 körül Concordia |
| Elhunyt |
410 (65 évesen) Messina |
| Nemzetiség | latin |
| Pályafutása | |
| Fontosabb művei | Az egyiptomi szerzetesek élete |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tyrannius Rufinus témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Rufinus az Aquilea melletti Concordiában született 345 körül.[1][2] Együtt tanult Rómában Szent Jeromossal, és vele kezdett aszketikus életet 368-ban Aquliában.[2] 370-ben megkeresztelkedett,[2] majd a csoport szétoszlása után 371-ben Alexandriába utazott.[2] 373-ban elkísérte Idősebb Szent Melániát Alsó-Egyiptom szerzetesi világába.[1] Ott is maradt 6–7 évig, és Vak Didümosz, illetve Nazianzi Szent Gergely tanításait hallgatta, míg Melánia továbbment Palesztinába.[1][2]
378-ban[2] Rufinus is Jeruzsálembe költözött, és 380-ban[2] Olajfák hegyén emelt kolostorban telepedett le.[1] Rufinust hamarosan II. János (püsp.: 387–417) pappá szentelte, és Rufinus 386-ban Betlehembe települt át.[2] Jeromossal való barátsága azonban az Órigenésszel kapcsolatos viták miatt megszakadt.[1] Rufinus origenista maradt, míg Jeromos nem osztotta ezt a nézetet.[1] Rufinus és Jeromos vitája 393 és 397 között zajlott, melyben az éles hangnemet Jeromos ütötte meg.[1] Rufinus Aquileába vonult vissza, majd a gót támadás elől 407-ben Rómába ment.[1] Később Szicíliába költözött, és Messina városában fejezte be az életét 410-ben.[1]
Rufinus fontos szerepet töltött be az egyháztörténelemben: egyike volt azoknak, aki a keleti (egyiptomi és a kappadókiai) szerzetességet megismertették a Nyugattal.[1] Művei, fordításai az egész latin középkoron át közvetítették a keleti szerzetesség lelkiségét.[1]
Művei szerkesztés
Fordításai szerkesztés
Rufinus nagymértékű fordítói munkásságot fejtett ki. Rómában kezdte el fordítani Órigenész lelkiséggel telt homiliáit,[1] illetve Peri Arkhón című művét De principiis címmel.[2] Elkészítette még a szintén Órigenész neve alatt megmaradt hosszú írás, Az Istenbe vetett helyes hitről című dialógus latin fordítását, melyet inkább Methodiosz Olümposznak tulajdonítanak.[2]
Caesareai Pamphilosz Apológiáját is átültette latin nyelvre,[2] de Institutio címmel latinra fordította Nagy Szent Vazul Aszketikonjának első változatát[1] és 9 homiliáját, Nazianzi Szent Gergely 9 beszédét,[2] valamint Evagriosz Pontikosz szentenciáinak egy részét is.[1][2]
Fordításainak része Római Szent Kelemen utazásait és a Szent Péterrel folytatott dialógusait tartalmazó Pseudo-Clementinák.[2] Ezt 20 kelemeni homília és a Kelemen-regényt (Recognitiones) átültetése egészítette ki. Mivel a kelemeni iratokkal kapcsolatban a 4. század végén már felmerültek eretnekségi kérdések, és tele voltak archaikus kifejezésekkel Rufinus megpróbálta javítani az eredeti szöveget.[2] Ugyancsak latinra fordította Kaiszareiai Euszebiosz Egyháztörténetét.[1][2] és Caesareai Gelasziosz A szerzetesek története című művét is.[2]
Saját művei szerkesztés
403 és 410 között készült el a Historia monachorum in Egypto (Az egyiptomi szerzetesek élete) című műve.[1] Hogy a művet ő maga írta-e, vagy csak fordította, nem ismeretes.[1] Az apostoli hitvallásról című saját műve sokat merített Jeruzsálemi Szent Cirill katekéziseiből, de abból a szempontból jelentős, hogy Rufinus művében található az apostoli hitvallás latin szövege legelőször.[2] A Teremtés könyvének 49. részét magyarázza A pátriárkáknak adott áldásokról című munkája. Rufinus órigenészi hatásokat mutat az egzegézis terén is, az allegorikus szentírásmagyarázat elvei jellemzi alkotását.[2]
Jegyzetek szerkesztés
Művei magyarul szerkesztés
- Tyrannius Rufinus: Az egyiptomi szerzetesek élete (ford., bev., jegyz. Pataki Elvira), Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba, 2004, ISBN 9789639296572, 137 p.
Források szerkesztés
- Puskely Mária: Keresztény szerzetesség: Történelmi kalauz, II. kötet L–ZS. Budapest: Bencés Kiadó. 1995. ISBN 963 7819 62 2
- Magyar katolikus lexikon I–XV. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010.
