Főmenü megnyitása

Evagriosz Pontikosz, magyarosan Pontoszi Evagriosz, olykor Euagriosz (ógörögül: Εὐάγριος ὁ Ποντικός, latinul: Evagrius Ponticus), (345, Ibira399 januárja,[1] Egyiptom) görög szerzetes, egyházi író.

Evagriosz Pontikosz
Evagriosz (balra), Lépcsős Szent János és egy ismeretlen szent (17. századi ikon)
Evagriosz (balra), Lépcsős Szent János és egy ismeretlen szent (17. századi ikon)
Élete
Született 345
Ibira
Elhunyt 399 januárja (54 évesen)
Egyiptom
Nemzetiség görög
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) szentencia
Fontosabb művei – A szerzetes
– A gondolatokról
– A nyolc gonosz szellemről
– Buzdítás egy szűzhöz

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

A pontuszi Ibirában született, és egészen fiatalon csatlakozott Nagy Szent Vazul tanítványi köréhez. Nazianzi Szent Gergely szentelte diakónussá. Rövid ideig szónokként működött Konstantinápolyban, 381-ben pedig Jeruzsálemben tevékenykedett egy origenista csoport tagjaként. (A csoport feje idősebb Melánia volt.) 383-tól 2 évet Nitria, utána Kellia pusztaságában élt és alávetette magát az anachoréták, köztük Egyiptomi Szent Makariosz kemény vezetésének, és rendkívül szigorú vezeklést gyakorolt. Élete utolsó éveiben – origenista nézetei miatt – kegyetlen üldözést kellett elszenvednie. 399-ben hunyt el.[2]

MűveiSzerkesztés

Három könyvet alkotó szentenciái egyes megállapítások szerint eléggé homályosak. A tiszta szemlélődés állapotát magyarázva megjelennek nála a hellénista kultúra gondolatai is. A szenvedések leküzédésére ajánlott gyakorlatát mindig értékelte a monasztikus világ. Főképpen a szíriai-mezopotámiai-perzsa szerzetességre gyakorolt mély hatást. Maga Evagriosz tisztában volt olykor szélsőségesnek ható nézetei veszélyével, igyekezett ezért egészen alárendelni magát az evangéliumoknak és a szeretetnek.[2]

Nyugatra Cassianus Szent János közvetítette Evagriosz gondolatait. Evagriosz hatása kétségtelen Lépcsős Szent Jánosra, Hitvalló Szent Maximosza, és a hészükhazmus lelkiségi mozgalmára. Jóllehet, 553-ban hivatalosan elítélték Evagriosz tanait – a szemlélődésről, a Krisztussal való egyesülésről, a szenvedélyek megtisztításáról, Istennek a megtisztult értelem által történő megismeréséről írott szentenciái nyomot hagytak nemcsak a szír, örmény, grúz és arab lelkiségi irodalomban, hanem egész keleten, szinte a buddhizmus határáig.[2]

Művei magyarulSzerkesztés

  • Evagriosz Pontikosz a gondolatokról; ford., tan. Baán Izsák; Szt. Mauríciusz Monostor–L'Harmattan, Bakonybél–Bp., 2006 (Lectio divina) ISBN 963 9683 54 X, 152 p.
  • Eulogioshoz; ford., bev., jegyz. Bara Péter; Szt. Mauríciusz Monostor–L'Harmattan, Bakonybél–Bp., 2012 (Lectio divina) ISBN 978-963-236-430-8, 82 p.
  • A szerzetes. A praktikosz. Száz fejezet a lelki életről; bev., jegyz. Gabriel Bunge, ford. Szabó Ferenc Miklós; Bencés, Pannonhalma, 2014 ISBN 978-963-314-048-2, 332 p.

Korabeli forrásokSzerkesztés

Alább korabeli források találhatók magyar fordításban Evagriosz Pontikosz életérőlː

JegyzetekSzerkesztés

  1. Nem sokkal vízkereszt után hunyt el. (Leloup, i. m., 91. o.)
  2. a b c Puskely, i. m., 269. o.

ForrásokSzerkesztés

Egyéb irodalomSzerkesztés

  • Evagriosz Pontikosz – Praxis és gnózis mint az igazi filozófia elemei IN: Jean-Yves Leloup: Bevezetés az igazi filozófusokhoz – A görög atyák, avagy a nyugati gondolkodás elfelejtett tartománya (ford. Nagy Zsolt Péter), Kairosz Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963 7510 65 6, 85–118. o.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés