Ugró ősrovarok

rovarrend

Az ugró ősrovarok (Archaeognatha) az ízeltlábúak törzsébe, rovarok osztályába, és a szárnyatlan rovarok alosztályába tartozó rovarrend. Képviselőik mind apró termetű, kezdetleges, elsődlegesen szárnyatlan rovarok. Nevük (archaeos = ősi; gnatha = rágó) szájszervük ősi formájára utal.[2]

Infobox info icon.svg
Ugró ősrovarok
Evolúciós időszak: devon–Jelenkor
[1]
Parti ugróősrovar (Petrobius maritimus)
Parti ugróősrovar (Petrobius maritimus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyatlan rovarok (Apterygota)
Börner, 1904
Rend: Ugró ősrovarok (Archaeognatha)
Családok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ugró ősrovarok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ugró ősrovarok témájú kategóriát.

A világon mindenütt elterjedtek. Körülbelül 350 fajukat 2 családba sorolják.[3][4]

MegjelenésükSzerkesztés

Testük hosszúkás, kicsiny, 1-1,5 centiméternél nem nőnek nagyobbra. Hátoldaluk oldalnézetből púpos. Egyszerű szájszervvel és mozgékony csáppal rendelkeznek. Három pontszemük és két nagy összetett szemük van. Potrohuk végén három hosszú nyúlványt, két fartoldalékot (cercus) és közöttük a feltűnően hosszúra megnyúlt végfonalat (filum terminale). A potroh hasoldalán található nyúlványok, a farcsuták és a haslemezek összenövése által kialakult pálcaszerű függelékeik (stylus) segítségével akár 30 cm-es magasságba is képesek felugrani.[3][4]

ÉletmódjukSzerkesztés

Táplálkozásuk során növényi részeket és bomló növényi anyagokat fogyasztanak. A Földön mindenütt elterjedtek, füves, erdős, területeken, tengerpartokon. Kövek alatt, avarban, és korhadó növényi maradványokban élnek.[4]

SzaporodásukSzerkesztés

Szaporodásuk során a hím és nőstényegyedek nem érintkeznek közvetlenül, így a megtermékenyítés közvetett. A hím által lerakott spermacsomókat a nőstény tojócsövével szippantja fel. A megtermékenyített peték csomóit repedésekbe, üregekbe rakják. Az utódok csak sok vedlés után, gyakran csak két év elteltével válnak ivaréretté, azonban külsőleg hasonlatosak a kifejlett példányokra.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Hoell, H.V., Doyen, J.T. & Purcell, A.H.. Introduction to Insect Biology and Diversity, 2nd ed.. Oxford University Press, 320. o. (1998). ISBN 0-19-510033-6 
  2. Classis: Parainsecta (Entognatha) - osztálya[halott link]
  3. a b Hoell, H.V., Doyen, J.T. & Purcell, A.H.. Introduction to Insect Biology and Diversity, 2nd ed.. Oxford University Press, 341–343. o. (1998). ISBN 0-19-510033-6 
  4. a b c d George C. McGavin: Rovarok, pókok és más szárazföldi ízeltlábúak. Budapest: Panemex; Grafo. ISBN 963 9090 44 1