Főmenü megnyitása

Ujlaki Antal, eredetileg Vortgang; 1891-ig Dorganz (Debrecen, 1867. április 24.Szeged, 1921. október 7.) magyar író, újságíró. 1900 és 1921 között a alapító, egyben felelős szerkesztője volt a Szegedi Friss Újságnak.

Ujlaki Antal
Élete
Született 1867. április 24.
Debrecen
Elhunyt 1921. október 7. (54 évesen)
Szeged
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

ÉletpályájaSzerkesztés

Pályáját nyomdászinasként kezdte Debrecenben. 1888-tól Szegeden élt, előbb korrektor volt, majd a Szegedi Napló belső munkatársa. 1900-tól 1921-ig felelős szerkesztője volt a Szegedi Friss Újságnak, amelynek alapítója volt. Álnevei: Csipke, Uriel.

„A szegedi újságírásnak ez a jellegzetes figurája nyomdászból lett újságíró, „újdondászként" többfelé - így pl. Debrecenben is - dolgozott. Igazi, mély műveltséget soha nem szerzett, íráskészsége sem volt különleges. De gyakorlatban megszerzett szakmai rutinja, szorgalma szinte predesztinálta arra, hogy az alacsony műveltségi szinten mozgó, populáris igények fölismerője és kielégítője legyen. A Szegedi Friss Újság politikai irányultsága így sohasem volt számára lényeges kérdés. A lap - mintája, a budapesti Friss Újság példáját követve - rövid, szenzációként tálalt igénytelen híranyagával hatott. Bevallott célja a tömegtájékoztatás volt...[1]

Párbaja Gárdonyi GézávalSzerkesztés

Bár a párbajozás akkor már büntetendő cselekmény volt, Ujlaki 1890-ben számára súlyos sérüléssel végződő párbajt vívott Gárdonyi Gézával, aki ebben az időszakban szintén Szegeden dolgozott újságíróként.

„A nézeteltérés szelíden indult. A Szegedi Napló 1890. július 16-i számában Gárdonyi megírta, hogy egy „Fortgang” néven is szereplő gyanús egyént a rendőrség letartóztatott. Ujlaki, akit azelőtt Vortgangnak hívtak, azt hitte, hogy barátja őt akarja pellengérre állítani. Mikor két ismerőse révén Gárdonyit felelősségre vonta, ő nem volt hajlandó semmiféle magyarázatot adni. Ezt Ujlaki sértésnek vette és párbajra hívta Gárdonyit. Erre a Hungária szállóban került sor. Az élő Gárdonyi című kötetben ezt olvashatjuk: „1890. július 19-én délelőtt 10 órakor mérte össze a két jó barát ellenséges kardját. A kitűnő vívó Gárdonyi szembeállott a mérsékelt kardforgató ellenféllel. Ujlaki az első összecsapásnál a oldalán megsebesült, és sebe fájdalmától félrerándulva, Gárdonyi második vágása a vállperecét érte. Újlaki összerogyott. Közben a kardja bizonytalanul hadakozva a száján megsebezte a feléje kapó Magyar Endre mérnököt és megsértette a kardját leeresztő Gárdonyi kezét is. A párbajt beszüntették.

Ujlakit hordágyon szállították kórházba (…) Négy napig a halál küszöbéről pillantgatott Szeged felé. Gárdonyi kardja átvágta a két vállcsontot, és lesikamlott a szívcsúcsig.

A harcias író másodszor már súlyosabb büntetést kapott: 1891. április 10-én egy hónapra vonult be az államfogházba (Ujlaki mindössze háromnapos elzárást kapott).[2]

MűveiSzerkesztés

Több elbeszéléskötete, egy regénye, egy útirajza és két, Szegeddel foglalkozó helytörténeti munkája jelent meg.

EmlékezeteSzerkesztés

Sírja Szegeden a Református temetőben található.[3]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Lengyel András: "Közkatonái a tollnak..." Vázlatok Szeged sajtótörténetéhez. Szeged, Bába és Társai Kft., 1999.
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.