Ujlaki Antal
Ujlaki Antal, eredetileg Vortgang; 1891-ig Dorganz (Debrecen, 1867. április 24. – Szeged, 1921. október 7.) magyar író, újságíró. 1900 és 1921 között a alapító, egyben felelős szerkesztője volt a Szegedi Friss Újságnak.
| Ujlaki Antal | |
| Élete | |
| Született |
1867. április 24. Debrecen |
| Elhunyt |
1921. október 7. (54 évesen) Szeged |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | próza |
ÉletpályájaSzerkesztés
Pályáját nyomdászinasként kezdte Debrecenben. 1888-tól Szegeden élt, előbb korrektor volt, majd a Szegedi Napló belső munkatársa. 1900-tól 1921-ig felelős szerkesztője volt a Szegedi Friss Újságnak, amelynek alapítója volt. Álnevei: Csipke, Uriel.
„A szegedi újságírásnak ez a jellegzetes figurája nyomdászból lett újságíró, „újdondászként" többfelé - így pl. Debrecenben is - dolgozott. Igazi, mély műveltséget soha nem szerzett, íráskészsége sem volt különleges. De gyakorlatban megszerzett szakmai rutinja, szorgalma szinte predesztinálta arra, hogy az alacsony műveltségi szinten mozgó, populáris igények fölismerője és kielégítője legyen. A Szegedi Friss Újság politikai irányultsága így sohasem volt számára lényeges kérdés. A lap - mintája, a budapesti Friss Újság példáját követve - rövid, szenzációként tálalt igénytelen híranyagával hatott. Bevallott célja a tömegtájékoztatás volt...[1]”
Párbaja Gárdonyi GézávalSzerkesztés
Bár a párbajozás akkor már büntetendő cselekmény volt, Ujlaki 1890-ben számára súlyos sérüléssel végződő párbajt vívott Gárdonyi Gézával, aki ebben az időszakban szintén Szegeden dolgozott újságíróként.
„A nézeteltérés szelíden indult. A Szegedi Napló 1890. július 16-i számában Gárdonyi megírta, hogy egy „Fortgang” néven is szereplő gyanús egyént a rendőrség letartóztatott. Ujlaki, akit azelőtt Vortgangnak hívtak, azt hitte, hogy barátja őt akarja pellengérre állítani. Mikor két ismerőse révén Gárdonyit felelősségre vonta, ő nem volt hajlandó semmiféle magyarázatot adni. Ezt Ujlaki sértésnek vette és párbajra hívta Gárdonyit. Erre a Hungária szállóban került sor. Az élő Gárdonyi című kötetben ezt olvashatjuk: „1890. július 19-én délelőtt 10 órakor mérte össze a két jó barát ellenséges kardját. A kitűnő vívó Gárdonyi szembeállott a mérsékelt kardforgató ellenféllel. Ujlaki az első összecsapásnál a oldalán megsebesült, és sebe fájdalmától félrerándulva, Gárdonyi második vágása a vállperecét érte. Újlaki összerogyott. Közben a kardja bizonytalanul hadakozva a száján megsebezte a feléje kapó Magyar Endre mérnököt és megsértette a kardját leeresztő Gárdonyi kezét is. A párbajt beszüntették.
Ujlakit hordágyon szállították kórházba (…) Négy napig a halál küszöbéről pillantgatott Szeged felé. Gárdonyi kardja átvágta a két vállcsontot, és lesikamlott a szívcsúcsig.
A harcias író másodszor már súlyosabb büntetést kapott: 1891. április 10-én egy hónapra vonult be az államfogházba (Ujlaki mindössze háromnapos elzárást kapott).[2]”
MűveiSzerkesztés
Több elbeszéléskötete, egy regénye, egy útirajza és két, Szegeddel foglalkozó helytörténeti munkája jelent meg.
EmlékezeteSzerkesztés
Sírja Szegeden a Református temetőben található.[3]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/szeged/kozkatonai_a_tollnak/pages/002_a_szegedi_ujsagiras_rovid_tortenete.htm
- ↑ http://www.szegedilap.hu/cikkek/irodalom-tortenes/nyilas-peter--a-galamblelku-parbajhos.html
- ↑ http://epa.oszk.hu/01600/01609/00035/pdf/MFME_EPA01609_2001_irod_190-212.pdf
ForrásokSzerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.
- Magyar irodalmi lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információkSzerkesztés
- Lengyel András: "Közkatonái a tollnak..." Vázlatok Szeged sajtótörténetéhez. Szeged, Bába és Társai Kft., 1999.
- Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
- Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.