Ungi közigazgatási kirendeltség

Történelmi közigazgatási egység

Az Ungi közigazgatási kirendeltség a Magyarországhoz tartozó Kárpátaljai Kormányzói Biztosság része volt 1939-től 1944-ig, Kárpátalja 1939 márciusi magyar visszafoglalása után az Országgyűlés felhatalmazása alapján[1] a magyar kormány szervezte.[2]

Magyarország északkeleti határának változásai 1937 és 1940 között
Kárpátalja közigazgatási beosztása 1939 tavasza (a magyar megszállás) és 1940 ősze (a második bécsi döntés végrehajtása) között
Kárpátalja közigazgatási beosztása 1941 elején a második bécsi döntés végrehajtása után

FekvéseSzerkesztés

A történelmi Ung vármegye és kisebb részben Zemplén vármegye hegyvidéki területein, Kárpátalja nyugati vidékén terült el. A Kárpátaljai Kormányzóság valamivel nagyobb területen terült el, mint a visszacsatolt Felvidék, de értelemszerűen ritkább lakosságú lévén lényegesen kisebb népességű volt. A lakosság zömmel ruszin nemzetiségű volt, a magyarság jelentéktelen kisebbséget képviselt.

TörténeteSzerkesztés

Kárpátalja (a széthulló Csehszlovákiától Magyarországhoz való) 1939-es visszacsatolásával hozták létre, mintegy a ruszin autonómia pótlására, ill. helyettesítésére. A ruszin autonómiatörekvések ugyanis a csehszlovák állam végnapjaira komoly eredményeket értek el, és 1938 október 9-én Ungvár központtal autonóm tartománnyá alakult a terület Karpatszka Ukraina néven (az autonómiatörekvések sikere nem volt mentes a szlovákok hasonló Prága-ellenes ambícióinak sikerétől). Az új tartomány alkotmányát a prágai országgyűlés még novemberben el is fogadta. Az autonóm kormány elnöke a ruszin nemzetiségű Bródy András lett, ill. Prága általi eltávolítása után Augusztin Volosin, az ungvári tanítóképző igazgatója, a nagyukrán eszmék képviselője.

A magyarlakta sáv Magyarországhoz csatolása 1938 novemberében megelőzte egész Kárpátalja visszacsatolását (1939 március), így az autonóm ruszin tartomány központja fennállása maradék néhány hónapjára Husztra került.

Kárpátalja egészének (12 061 km², 694 022 lakos) magyar megszállása és a közös magyar-lengyel határ helyreállítása után került sor a közigazgatási kirendeltség felállítására. Székhelye, csakúgy, mint az egész Kormánybiztosságé Ungvár lett, amely nem volt része a kirendeltségnek (hasonlóan a beregi székhely Munkács sem lett része a beregi kirendeltségnek).

A magyar hadsereg a csupán ideiglenesen kijelölt ruszin-szlovák tartományhatárt is átlépte, és az elfoglalt 1056 km² (a Szobránci járás és a takcsányi szolgabírói kirendeltség) Magyarországhoz, az ungi közigazgatási kirendeltséghez került (a terület ekkor döntően ruszin lakosságú volt.)

A visszacsatolást után Kárpátalja katonai közigazgatás alá került. Teleki Pál miniszterelnök Novákovits Béla altábornagy (a katonai közigazgatás parancsnoka) mellé Marina Gyulát nevezte ki kormánybiztossá.

A magyar közigazgatásnak az 1944-es év vetett véget, a székhely, Ungvár 1944. december 27-én került szovjet kézre.

JegyzetekSzerkesztés

  1. 1939. évi VI. törvénycikk (a Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeknek az országgal egyesítéséről), 7. §. [2009. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 21.)
  2. A kormány 6200/1939. M.E. rendelete

ForrásokSzerkesztés

  • S. Benedek András: A gens fidelissima: a ruszinok (Budapest, 2003)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés