Beregi közigazgatási kirendeltség

A Beregi közigazgatási kirendeltség a Magyarországhoz tartozó Kárpátaljai Kormányzói Biztosság része volt 1939-től 1944-ig, Kárpátalja 1939 márciusi magyar megszállása után az Országgyűlés felhatalmazása alapján[1] a magyar kormány szervezte.[2]

Magyarország északkeleti határának változásai 1937 és 1940 között
Kárpátalja közigazgatási beosztása 1939 tavasza (a magyar megszállás) és 1940 ősze (a második bécsi döntés végrehajtása) között
Kárpátalja közigazgatási beosztása 1941 elején a második bécsi döntés végrehajtása után

Beregi közigazgatási kirendeltség Bereg vármegye ruszinok lakta részén Kárpátalja 1939. március 15-i visszacsatolása, és július 7-i a katonai közigazgatás megszüntetése után a kárpátaljai kormányzóságban kialakított 3059 km² közigazgatási terület. Székhelye Munkács volt.

Közigazgatési beosztása:

  • alsóvereckei járás (32 község, 1941: 21.638 lakos)
  • ilosvai járás (50 közs., 1941: 78.229 lakos)
  • munkácsvidéki járás (73 közs., 1941: 73.735 lakos)
  • szolyvai járás (34 közs., 1941: 42.291 lakos)

1919 előtt az ilosvai járás 11 községe Ugocsa vármegyéhez, 5 községe és a szolyvai járás 2 községe Máramaros vármegyéhez tartozott. A Beregi közigazgatási kirendeltség az 1944 őszi szovjet megszálláskor megszűnt.

JegyzetekSzerkesztés

  1. 1939. évi VI. törvénycikk (a Magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területeknek az országgal egyesítéséről), 7. §. [2009. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 16.)
  2. A kormány 6200/1939. M.E. rendelete

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés