Wikipédia

Vági Ferenc

Vági Ferenc (Osli, 1926. március 28. – Budapest, 1996. szeptember 24.) agrárközgazdász, egyetemi tanár, a közgazdaság-tudományok kandidátusa (1958), az MTA doktora (1973).

Vági Ferenc
Született1926. március 28.
Osli
Elhunyt1996. szeptember 24. (70 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaJónás Anna
(h. 1952–1993)
GyermekeiErzsébet (1956–), Veronika (1960–), Márton (1962–)
SzüleiHorváth Anna
Vági Gellért
Foglalkozásaközgazdász
Tisztségeegyetemi tanár
Sablon • Wikidata • Segítség
Vági Ferenc
Nem található szabad kép.(?)
B. Kiss Tamás. Beszélgetés Vági Ferenc professzorral. Közgazdász. 1986. 8-9. sz.

Szakmai életútja szerkesztés

Polgári iskolát Kapuváron, kereskedelmi középiskolát Sopronban végezte, ahol 1946-ban érettségizett. A Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetemen közgazdász oklevelet szerzett 1950-ben. A Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetem, illetve az MKKE Népgazdaság Tervezése Tanszéke tanársegéde (1950–1952), egyetemi adjunktusa (1952–1955). Az MTA Közgazdaság-tudományi Intézete tudományos munkatársa (1955–1959), tudományos főmunkatársa (1959–1961). Az MKKE, illetve a BKE Kereskedelmi Kar a Mezőgazdaság Gazdaságtana Tanszéke, illetve az Agrárközgazdasági Tanszék egyetemi docense (1961–1966), egyetemi tanára (1966. júl. 31.–1996. jún. 30.) és a Tanszék vezetője (1966–1990); közben a Kereskedelmi Kar dékánja (1965–1968). Az MTA–TMB aspiránsa (1952–1956).

A gazdasági irányítás, az állami gazdasági és mezőgazdasági vállalati érdekeltség, illetve jövedelmezőség vizsgálatával, a termelőszövetkezeti jövedelmek sajátosságaival, azoknak a költségvetésben játszott szerepével és ezzel összefüggő pénzügyi tervezési kutatásokkal foglalkozott. Különösen értékes tudományszervezői tevékenysége. Vezető szerepet játszott a magyarországi agrárközgazdász-képzés szervezeti kereteinek kidolgozásában, tanterveinek, szakismereti alapjainak kialakításában, a közgazdászképzés felsőoktatási reformjának bevezetésében és megvalósításában. A Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályán a közgazdasági aspirantúra szervezési ügyeinek irányítója (1958–1961). Részt vett az új gazdaságirányítási rendszer mezőgazdasági koncepciójának kialakításában (a termelőszövetkezeti bizottság tagjaként a mezőgazdasági jövedelmek továbbfejlesztését vizsgálta).

Élete utolsó éveit Gyöngyösön töltötte: jelentős szerepe volt a gyöngyösi főiskola megalakításában. Emlékét őrzi a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola Vági Ferenc-előadóterme (2004-től).

A Magyar Tudományos Akadémia Agrárgazdasági Bizottsága tagja (1970-től); az MTA–TMB Agrárökonómiai Szakbizottsága alapító tagja (1963-tól), majd elnöke. A Magyar Közgazdasági Társaság vezetőségi tagja, Mezőgazdasági Szakosztálya alapító titkára (1960-tól). A Közgazdaság című folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke (1968-tól), a Gazdálkodás című lap szerkesztőbizottságának tagja és a Közgazdasági Szemle agrárközgazdasági rovatvezetője.

Munkatársai közül Csizmadia Ernő az MKKE rektora volt 1979-1984 között, Csáki Csaba pedig 1985-1991 között.

Díjai, elismerései szerkesztés

  • Széchényi István-emlékérem (1965)
  • Munka Érdemrend ezüst fokozata (1966)
  • Akadémiai Díj (1965; 1970)
  • Tessedik Sámuel-emlékérem (1976)
  • Szocialista Magyarországért Érdemrend (1986)

Legfontosabb publikációi szerkesztés

  • A vásárlóalap- és jövedelemalakulás időszerű problémái. (Közgazdasági Szemle, 1957)
  • A paraszti termelés és reáljövedelem alakulása. (Közgazdasági Szemle, 1958)
  • A forgalomban lévő pénzmennyiség és a lakosság pénzkészlete. (Közgazdasági Szemle, 1958 és külön: MTA Közgazdaság-tudományi Intézete Közleményei, 1958)
  • A vásárlóalap tervezésének kérdései. Kandidátusi értekezés. (Budapest, 1958)
  • A forgalomban lévő pénzmennyiség és a lakosság pénzkészlete. Monográfia. A bevezető tanulmányt Friss István írta. (MTA Közgazdaság-tudományi Intézete Közleményei, Budapest, 1959)
  • A jövedelmezőség hatása a kukorica- és cukorrépa-termelésre. Monográfia. Csendes Bélával. (MTA Közgazdaság-tudományi Intézete Közleményei, 1959)
  • A vásárlóalap és az árualap gazdasági kérdései. (A népi ellenőrzés oktatási anyagai. 3. Budapest, 1960)
  • Mezőgazdasági jövedelmezőség és termelési struktúra. (Közgazdasági Szemle, 1960)
  • A közgazdasági aspirantúra helyzetéről. (Közgazdasági Szemle, 1961)
  • A jövedelmezőség hatása a mezőgazdasági termelésre. Csendes Bélával. (Az MTA Közgazdaság-tudományi Intézete kiadványa. Budapest, 1962)
  • Az élőmunka értékelése a mezőgazdasági termékek önköltségszámításában. (Az MTA Közgazdaság-tudományi Intézete Évkönyve. III. Budapest, 1962)
  • A szocializmus építésének befejezése és a kommunizmus építésére való átmenet kérdései a mezőgazdaságban. (MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztályának Közleményei, 1962)
  • A kommunizmus építésének sajátosságai a mezőgazdaságban. (Közgazdasági Szemle, 1962)
  • A szovjet mezőgazdaság irányításának új vonásai. (Társadalmi Szemle, 1962)
  • A szovjet mezőgazdaság fejlesztése és távlatai. (Világgazdasági ismeretek. Budapest, 1963)
  • A jövedelmezőség hatása a termelőszövetkezetek növénytermelésében. – A termelői árak és a jövedelmezőség hatása a termelőszövetkezeti szektorban. (Közgazdasági Szemle, 1963)
  • A termelés, az üzemi és személyes jövedelmek a szövetkezeti szektorban. (Statisztikai Szemle, 1963)
  • A termelőszövetkezeti önköltségszámítás egyik vitatott problémájáról. (Társadalmi Szemle, 1963)
  • Jövedelmezőség és termelés a szövetkezeti gazdaságokban. Csendes Bélával. (Az MTA Közgazdaság-tudományi Intézete kiadványa. Budapest, 1964)
  • A népgazdaság pénzügyi tervezése. (Népgazdasági tervezés. II. kötet. Budapest, 1964)
  • A megtett út. (Gazdaszemmel a nagyvilágban. Budapest, 1965)
  • Eszközlekötés és alapigényesség a mezőgazdaságban. (Közgazdasági Szemle, 1965)
  • A termelés és a jövedelem differenciáltsága, különbözeti jövedelem keletkezése a termelőszövetkezetekben. (A Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem 1965. évi ünnepe ülésszaka. Budapest, 1966)
  • Termelés és jövedelmi különbségek a mezőgazdaságban. (Statisztikai Szemle, 1966)
  • A termelés differenciáltságának okai és a különbözeti jövedelem a mezőgazdaságban. – A termelőszövetkezeti jövedelemkülönbségek kiegyenlítődésének lehetőségei és korlátai. (Közgazdasági Szemle, 1966)
  • Differenzierung in den landwirtschaftlichen Produktionsgesellschaften. (Acta Oeconomica, 1966)
  • A bővített újratermelés minimális jövedelmi feltételei a termelőszövetkezetekben. (Bankszemle, 1967)
  • Tagsűrűség és gazdálkodás a termelőszövetkezetekben. (Közgazdasági Szemle, 1967)
  • Agrárgazdaságtan. Egyetemi tankönyv. (Budapest, 1968)
  • A termelőszövetkezetek adózása és az új gazdasági mechanizmus. (Tudomány és Mezőgazdaság, 1968)
  • A szövetkezeti tulajdon és a szövetkezet kettős természete. (Társadalmi Szemle, 1968)
  • Mezőgazdaságunk fejlődésének néhány közgazdasági sajátossága. (Az Élet és Tudomány Évkönyve, 1969)
  • Mezőgazdasági alapismeretek. Egyetemi tankönyv. Szerk. (Budapest, 1969)
  • A termelőszövetkezeti közös gazdaságokból származó személyi jövedelmek. – A paraszti jövedelmek és a közös gazdaság. (Társadalmi Szemle, 1969)
  • A termelőszövetkezeti különbözeti jövedelmek állami befolyásolása. (Közgazdasági Szemle, 1969)
  • Az agrárközgazdászok képzése és elhelyezkedése. (Állami Gazdaság, 1969)
  • Akkumuláció, jövedelemelvonás és hitel a mezőgazdasági nagyüzemekben. – A különbözeti jövedelem elemekre való felbontása és a termőföld adóztatása. (Tudomány és Mezőgazdaság, 1969)
  • Érdekeltség és jövedelmezőség a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban. (Közgazdasági Szemle, 1970)
  • Akkumuláció és személyi jövedelem a termelőszövetkezetekben. (Gazdaság- és Jogtudomány, 1971)
  • Mezőgazdasági vállalati gazdaságtan. Egy. tankönyv. I–II. köt. Szerk. Csáki Csabával. (Budapest, 1972)
  • A nyereség szabályozása és felhasználása. – A nyereségfelhasználás és az érdekeltségi kapcsolatok az állami gazdaságokban. (Pénzügyi Szemle, 1972)
  • Az állami gazdaságok bértömeg-szabályozásának rendszere. – A termelés és a jövedelem növekedése a termelőszövetkezetekben. (Közgazdasági Szemle, 1972)
  • Az állami gazdaságok vállalati érdekeltségének jövedelmi tartalma. (Gazdálkodás, 1972)
  • Érdekeltség, jövedelmezőség és a termelési tényezők optimalizálása. (Tudomány és Mezőgazdaság, 1972)
  • A vállalati érdekeltség és érvényesülésének mechanizmusa az állami gazdaságokban. Monográfia és doktori értek. is. (Budapest, 1972 németül: 1977)
  • Agrárközgazdasági esettanulmányok. Szerk. Csáki Csabával. (Budapest, 1973)
  • A vállalati döntéshozatal és tervezés módszertana. Szerk. Erőss Dezsővel. (Az Agroterv és a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézete kiadványa. Budapest, 1973)
  • Önköltség, ár, jövedelmezőség a mezőgazdaságban. Egyetemi jegyzet. Csendes Bélával, Laczó Ferenccel. (Budapest, 1973)
  • A vállalati önállóság és felhalmozóképesség az állami gazdaságokban. (Gazdaság, 1973)
  • A vállalati érdekeltség szabályozási modelljének fő vonásai az állami gazdasági szektorban. (Közgazdasági Szemle, 1973)
  • A termelés alapigényessége, az alapok termelési hatékonysága iparosodó mezőgazdaságunkban. (Közgazdasági Szemle, 1974)
  • A gépesítés mezőgazdaságunkban. (Az Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1974)
  • Mezőgazdasági vállalatok gazdaságtana. I–II. köt. Szerk. Többekkel. (Budapest, 1975)
  • A vállalati anyagi érdekeltség és ösztönzés az állami gazdaságokban. (A dolgozók társadalmi-gazdasági ösztönzése. Válogatás az MTA Munkatudományi Bizottsága által szervezett konferencia anyagából. Budapest, 1975)
  • Milyen hatást tulajdoníthatunk a termelőszövetkezetek adóztatásának? (Közgazdasági Szemle, 1975)
  • Iparosodás és hatékonyság a mezőgazdaságban. (Az Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1976)
  • Hatékonyság iparosodó mezőgazdaságunkban. Szerk. Többekkel. (Budapest, 1977)
  • A mezőgazdaság az ágazati kapcsolatok rendszerében. Monográfia. Csizmadia Ernővel. (Budapest, 1977)
  • Változott-e a termelőszövetkezetek vállalati jövedelmi érdeke és érvényesítésének módja? (Közgazdasági Szemle, 1979)
  • A vállalati koncentráció az állami gazdaságokban. 1967–1977. Bethlendi Lászlóval, Kerékgyártó Györgynével. (Állami gazdaságok tapasztalatai. 1. Budapest, 1980)
  • Vállalati fejlesztések és a fejlesztés lehetőségeinek kihasználása a mezőgazdaságban. (Budapest, 1980)
  • Vállalatnagyság és vállalati struktúra az állami gazdaságokban. (Közgazdasági Szemle, 1980)
  • A vállalatnagyság és a gazdálkodás hatékonysága a mezőgazdaság nagyüzemi termelésében. (Vezetéstudomány, 1981)
  • A vállalatnagyság differenciáltsága és kapcsolata a hatékonysággal a mezőgazdaság nagyüzemi termelésében. (Egyetemi Szemle, 1982)
  • A szocialista átalakulás jellemzői falun. – Kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek fejlődésének közgazdasági feltételei és lehetőségei. (Közgazdasági Szemle, 1983)
  • Vállalati érdek és személyes érdekeltség a mezőgazdaságban az 1980-as évtized küszöbén. (Vezetéstudomány, 1983)
  • Hatékonyság és növekedés szocialista mezőgazdaságunkban. Tanulmányok. Szerk. (Budapest, 1984)
  • Vállalati érdek, hatékonyság és érdekeltség az állami gazdaságokban. (A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalatok gazdálkodása. Szerk. Csete László. Budapest, 1984)
  • A mezőgazdaság a hosszú távú társadalmi-gazdasági fejlődésben. (Közgazdasági Szemle, 1984)
  • A szervezeti megújulás szükségessége a termelőszövetkezetekben. (Közgazdasági Szemle, 1985)
  • Hatékonyság és növekedés a szocialista mezőgazdaságban. Szerk. Többekkel. (Budapest, 1986)
  • A népgazdasági teljesítmény anyagi lehetősége a mezőgazdasági szervezetekben. (Egyetemi Szemle, 1989)
  • A bruttó jövedelem csökkenése a mezőgazdasági vállalatokban. 1976–1987. (Közgazdasági Szemle, 1990)
  • Támogatott vagy saját lábon álló a mezőgazdaság? (Közgazdasági Szemle, 1991)
  • A mezőgazdaság burkolt jövedelemelvonása, mint az autarkiás gazdálkodás vesztesége. (Aula, 1991)
  • A farmstruktúra és hazai megvalósulásának esélye. (Gazdálkodás, 1993)
  • Problémák – Megoldások a mezőgazdaság rendszerváltásában. (Gyöngyös, 1996)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Kozák Péter: Vági Ferenc. www.nevpont.hu (Hozzáférés: 2023. december 21.)
  • Csáki Csaba–Forgács Csaba: Vági Ferenc. (Gazdálkodás, 1996)
  • Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Markóczy Mária. Budapest, Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990
  • Magyar és nemzetközi ki kicsoda 1996. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Antal Éva, Kovács Mónika, Pásztor Antal. Budapest, Biográf, 1995
  • Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8  
  • Vági Ferencné Jónás Anna. Szerző: Kozák Péter. Műfaj: Pályakép. Megjelent: nevpont.hu, 2014.[1]
  • Vági Ferenc a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem emeritus professzora váratlanul elhunyt. Hamvasztás előtti búcsúztatása a Rákoskeresztúri köztemetőben lesz. Népszabadság, 1996-10-05. 233. sz.[2]
  1. ↑ Vági Ferencné Jónás Anna - Névpont 2023 (magyar nyelven). Névpont.hu. (Hozzáférés: 2023. december 28.)
  2. ↑ Népszabadság, 1996. október (54. évfolyam, 229-254. szám) | Arcanum Újságok (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. április 5.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vági_Ferenc&oldid=27037297”